B. Kis Béla: Válasszunk magunknak új identitást!

Az 1998-as évben 3.719-en települtek át Romániából Magyarországra. Ebből megközelítőleg 3.200 magyar és 400 román nemzetiségű. A magyarok a többségi nyomás alól felszabadulva az önazonosság megtartásának teljes reményével, a románok kisebbségi körülmények között is a többségi tudat magabiztosságával vágnak neki identitásuk megőrzésének. Vajon ki, milyen eséllyel?

A románok a kisebbségi törvény szabta érdekképviseleti és támogatási lehetőséget kihasználva, kezdhetnek önmaguk védelmének. Az erdélyi magyarnak a rövid eufória után csalódnia kell. Az anyaország befogadja, és ezt oly eréllyel teszi, hogy semmiféle "különcködést", erdélyiséget nem tűr meg. Az erdélyi magyar döbbenettel tapasztalja, hogy míg otthon magyarsága, itthon az erdélyisége okoz gondot, és ha hű akar maradni önmagához, kultúrájához, megint a többséggel találja szembe magát. Az erdélyi identitásnak nincs jogosultsága Magyarországon, és hordozói olyan "kisebbséget" alkotnak, melyre a kisebbségi törvény nem vonatkozik, és más, rájuk is vonatkozó jogszabály kidolgozása nem történt meg. Mindez az önazonosság megőrzése terén leküzdhetetlen esélyegyenlőtlenséget, ugyanakkor az egységes nemzeti kultúra számára óriási veszteséget jelent.

De lássuk mindezt a számok tükrében. A frissen áttelepült 400 román több kisebbségi önkormányzat létrehozásának lehetőségét is hordozza, az erdélyi magyarnak viszont erre nincs törvényadta joga, ezáltal számos érdekvédelmi és támogatási lehetőségtől esik el. Magyarországon mintegy 25.000 román él, és 24 kisebbségi önkormányzattal rendelkezik, de az 1.000 ruszinnak is 7 önkormányzata van. A többszázezer itt élő erdélyi megközelítőleg félszáz egyesületbe tömörülve próbál megmaradni. Természetesen hasonló kulturális egyesületekkel, az önkormányzatokon kívül, a kisebbségek is rendelkeznek.

Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult egyesületünk kerületi önkormányzati támogatottsága az utóbbi két évben a kisebbségekhez viszonyítva.

x - nincs adat

A létszámra vonatkozó budapesti adatok a kisebbségi szervezetek 1992-es becslése, a kerületi számokat az 1990-es népszámlálási eredmények és az 1992-es, 1998-as becslések alapján állapítottuk meg. Az erdélyiekre vonatkozó számok minimálisak, hisz csak a 80-as évektől áttelepülteket foglalják magukba.

Első pillantásra is döbbenetes az a többmilliós különbség, ami az egyesületek és a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása között van. Ez még inkább elgondolkodtató, ha tudjuk, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak, például 1998-ban, közel annyi pénzt szántak (28,5 milliót), mint 181 civil (magyar) szervezetnek (30 milliót), sőt a kisebbségi egyesületeknek a pályázati lehetősége itt is megvolt (lásd Budapesti Románok Egyesülete). Az erdélyiekkel szembeni diszkrimináció még szembeszökőbb, hisz a támogatás nem tükrözi a kifejtett tevékenységet, eredményeket sem. Egyesületünk jóval szélesebb körű és gazdagabb munkát fejt ki, mint a Budapesti Románok Egyesülete, mégis ez utóbbi kétszer akkora összeget kapott, mint mi. Azt pedig, hogy a megaláztatásnak mennyire nincs határa, hogy kutyába sem vesznek, híven tükrözi az a 200.000 Ft., amit az 1998-as pályázaton a kóbor, elhagyott állatokkal foglalkozó szervezet kapott.

Hasonló igazságtalanságok előfordulnak más kerületekben, helységekben és más magyar szervezetekkel szemben is, így nem csoda, hogy a legutóbbi kisebbségi választások alkalmával hihetetlenül megszaporodott a kisebbségi önkormányzatok és képviselők száma. Amit Ceausescu Romániában nem tudott elérni, itt valóra vált, egyre többen keresgélik őseik között a másság képviselőit, új, szerencsésebb identitást választva.

Több kisebbségi vezető is tiltakozott az álságos helyzet ellen. Ioan Budai a magyarországi román önkormányzat elnöke is kifogásolja, hogy míg a főváros egyetlen kerületében él egy tiszta román közösség (a többiben mindössze 3-4 román van), Budapesten 15 önkormányzat jött létre, az országos önkormányzatban pedig a 170 elektor között legalább 67 olyan lesz, aki nem román.

A kisebbségi törvény toleráns, lehetővé teszi, hogy egy személy akár két vagy több kisebbség képviselőjeként is jelöltesse magát, de akár családi vállalkozásként is felfogható egy-egy kisebbségi önkormányzati képviselet. Például, Abházi József a belvárosi roma és a XV. kerületi német kisebbségi listán is jelöltette magát. Valószínűleg sváb nevelőszülei keltettek benne szimpátiát e nemzetiség iránt.

A kisebbségi törvény toleráns, az is elég, ha kedvelem a német juhászkutyát, a görög mitológiát, a román pálinkát. Választhatunk hát magunknak, mi erdélyiek, egy új, jobb identitást...

B. Kis Béla
elnök
Erdélyi Magyarok Egyesülete
1999. január.

Vissza az Írások... főlapra | Vissza a főoldalra