Cápák barátai Legfőképp a partoktól távoli vizek lakóira jellemző, így a fehér-, kék-, fehérfoltú cápákra jellemző, hogy kisebb halak nagy létszámú társasága követi őket. Ez a kíséret átlagosan 70 centiméteres, néha 1,6 méterre megnövő, zebracsíkos kalauzhalakból, más néven pilótahalakból áll. „Saját” cápájuk érdekében képesek rá, hogy puhatolódzó támadásokat végezzenek a közeli hajók, vagy csónakok ellen. Ezért korábban azt tartották róluk, hogy ők kalauzolják a cápát az áldozatokhoz. Valójában csak arra kíváncsiak, hogy az állat alkalmas-e rá, hogy kíséretéül szegődjenek. Mit esznek ezek a halak? Legjobban a cápákat gyötrő parazitákat, vagyis a haltetvekre, a kicsi sebeket okozó rákokra és a vérszívó férgekre fenik a fogúkat. Ők azok, akik „saját” cápájukat megszabadítják ezektől az élősködőktől. Hálából a cápa nem falja fel őket. (Jó kis üzlet, nemde?) Sőt, néha még meg is védi őket! A cápa és a kalauzhal tehát szimbiózisban élnek egymással. A kalauzhalak azonban más tengeri állatokat is kísérnek, például a z óriás ördögráját. Mivel ezek a ráják csak nagyon kicsi plankton rákokat esznek, tisztogatóik még a szájukba is be mernek úszni, ahonnan aztán sértetlenül surrannak ki. Az egy méter hosszúra is megnövő gályatartóhalak még egyéb hasznot is látnak az együttélésből. Elülső hátúszójuk a fejük felett szívókává alakult át. Ennek segítségével a gályatartóhal stopposként rátapad a gazda-cápa bőrére, s így folytatja útját. Ezeknek a halaknak összesen nyolc faját ismerjük. Közülük sokan részesítik előnyben „szállítóeszközüket”, de nem kimondottan csak cápákra tapadnak, például teknősökre, bálnákra és rájákra is. Vissza a tartalomjegyzékbe!