Hogyan viselkednek egymással? A nyílt tengerben tanyázó cápák évente legalább 4000 kilométert tesznek meg. A szirtcápák és a tengerfenék lakói azonban többnyire egy helyben maradnak. Lakóterületüket megvédik mind fajtársaikkal, mind más cápafajokkal szemben. Ilyenkor azonban meglepő módon sem testi erejüket, sem fogazatuk fegyverét nem vetik be olyan nagy mértékben, hogy attól ellenfelük élete veszélybe kerüljön. Többnyire csak fenyegetőzésre használják fogazatukat. Megfélemlítési módszereik azonban igen hatásosak. A lakóterületét védelmező cápa fejét felveti, hajbókolva erőteljesen le-fel ingatja, farkuszonyával lendületesen ide-oda csapkod, miközben mozgását annyira lefékezi, hogy a helyéről szinte el sem mozdul. Melluszonyait pedig majdnem függőlegesen leereszti, ami olyankor szokása, ha nagyobb zsákmányt fűrészel szét. Ha mindez hatástalan marad, akkor fogcsikorgatással egybekötött fejrázás következik, melynek jelentése: „Így foglak nyomban darabokra szaggatni!” Ha ez sem használ, a cápa a megfélemlítés legvégső eszközéhez folyamodik: a bőrhorzsoláshoz. Nyitott szájjal száguld el ellenfele mellett, és a feje környékén megkarcolja a bőrét. A rendszerint felületes sebhellyel megjelölt ellenfél erre pánikszerűen elmenekül, mert tudja, hogy a következő támadásnál már az életével fizetne. Hasonlóképpen viselkednek a pörölyfejű cápahímek is, ha egy nagy létszámú, párosodásra kész csapatban kell megküzdeniük a nőstényekért. Ám ilyenkor sem harcolnak életre-halálra, csak fenyegetőznek. A lakóhelyét védelmező cápa időnként a kissé félresikerült cápa-vetélytársak egyikének tekinti a sportbúvárt is, akivel szemben a fent említett megfélemlítési módok valamelyikéhez folyamodik, hogy elűzze őt birodalmából. Ilyenkor csak a haladéktalan, de lassú, megfontolt mozgású visszavonulás segíthet. Vissza a tartalomjegyzékbe!