KAIROS EUROPA

1. Belgrád, 1999. 10. 15.

    Habár október 19-ére kell Székesfehérvárra érnem, a hivatalos meghívólevélben október 17-27. időszak van feltüntetve, de vízumot, illetve arról értesítést Belgrádból a tegnapi napig nem kaptam. A szervezőktől megtudtam, hogy Brüsszelből és Magyarországról is sürgették a dokumentum kiadását, emellett én is megmozgattam ezt-azt. Ezután érkeztem meg a nagykövetséghez, ahol azt tanácsolták: várjak, mert nemsokára megérkezik a konzulasszony.
    Viszonylag gyorsan megjött, majd azonnal az ablakhoz hivatott. Első kérdése az volt: hol van a meghívó az EU-tól. Mivel látta megdöbbenésemet, valamint a válaszom sem biztos, hogy kielégítette kíváncsiságát, mivel azt találtam felelni, nekem arra nincs szükségem, így röviden csak annyit közölt velem: délután kettő és fél három között jőjjek vissza a vízumért. A megbeszélt időben ott voltam, azonban ismét csak ő hiányzott, de fél három után tíz perccel már kezemben volt az útlevelem, s benne a vízum, ami nem komputer által, hanem kézzel lett kiírva, felette pedig a hölgy sajátkezű bejegyzése, miért is kaptam meg így.
    A visszaúton megálltam Újvidéken, ahol a tüntetés szervezői kissé elkeseredtek voltak, mivel előző este a megmozdulás nem volt éppen tömegesnek mondható. A megbeszélések alapján először nekem kellett az emberekhez szólnom, s mire erre sor került, mindnyájan kellemesen csalódtunk, mivel a téren 4-5000 ember tolongott újból.

2. Úton Európába

Budapesten keresztül érkeztem Székesfehérvárra, ahonnan szerdán hajnalban indultunk Brüsszelbe személygépkocsival. Az úton semmi érdemleges nem történt, mivel Hegyeshalmon kívül még csak ránk sem hederítettek. Frakfurt környékén vesztettünk el kb. egy óra időt, mivel az autóút javítása miatt torlódás alakult ki, így már sötétedéskor jutottunk el a német-belga határra. Pontosabban szólva fogalmam sincs mikor jutottunk oda, mivel haladásunk közben egyszer csak arra lettünk figyelmesek, most már két nyelven (melyek közül egyik a francia volt) vannak kiírva a közlekedési jelzőtáblák. Annak, aki ezt még nem élte át, csak annyit: ugyanolyan érzés, mint amikor Kanizsáról Zenta felé tartva Papphalomnál átlépi a két község közötti határt.
Brüsszelben nagyon udvariasan fogadtak bennünket először a taxisofőrök, mivel az Elefánt utcát kellett keresnünk, s fogalmunk sem volt, hogy az hol van. Majd egy órás bolyongás után megtaláltuk a szálláshelyünket, s ekkor döbbentünk rá, egész idő alatt ekörül keringtünk.

3. Az Európa Parlamentben

    Csütörtökön, azaz 21-én fél tízkor az Európa Parlament épületében kellett lennünk, ugyanis egyes parlamenti képviselők nyitott napot tartottak (Public Hearing) a Kairos Europa tanácskozásának részvevői részére, mégpedig a következő témákra: délelőtt, Európa neoliberális politikájának alternatívája Délen (különös tekintettel az afrikai és Karib-szigeti egyházakra, valamint szociális mozgalmakra); délután, Európa neoliberális politikájának alternatívái (munkanélküliség). Az első emeleten található egyik tanácsteremben foglalunk helyet, a fordítóknak külön kis kabinok, ugyanis a rendes ülésezéseken 11 nyelvere (német, angol, francia, olasz, holland, dán, görög, spanyol, portugál, finn és svéd) fordítanak. Most is használatban vannak a következők: német, angol, francia, olasz, holland és spanyol).
    Figyelmesen hallgattam a délelőtti előadásokat és vitákat, majd megállapítottam: mindenről beszélnek, legtöbbet a jelenlegi helyzetről és lehetőségekről, azonban egy szót sem hallottam új alternatívákról, hacsak nem sorolom ebbe a kategóriába az egyik francia úr felszólalását, aki a kozmikus gazdaság létrehozásának szükségességéről értekezett. Lejegyeztem az akkori szubjektív érzésemet, ezt kiírom nektek is: Az Európa Parlament és az Európa Bizottság azért szerveznek közösen ilyen és hasonló összejöveteleket a világméretű civil szervezetekkel, hogy ezek a nem kormányzati szervek nagyon fontosnak érezzék magukat, míg az EU szervei így kívánják bizonyítani, hogy állandó és szoros kapcsolatban vannak az egyszerű polgárokkal, akiket még a határok sem választhatják el egymástól ezáltal.
    A délutáni munka már sokkal pergőbb volt, egyedül csak azt nem értem, miért meri mindenki azt állítani, hogy a munkanélküliség kérdése simán megoldható a pénzügyi rendszer reformjával. Erről mindig az jut eszembe, hogy a reform nem más, mint a megjavíthatatlan megjavításának kísérlete. Ezek az emberek nem akarják észrevenni, hogy nem arról van szó, hogy mennyire hatékony egy gazdasági, egy politikai, vagy az egész társadalmi rendszer hanem, civilizációnk válságban van, az eddigi hozzáállásunkkal képtelenség kiutat találna a jelenlegi nehézségekből. Ismét kénytelen vagyok idézni az akkor feljegyzett, s igencsak szubjektív gondolataimat: Meglepő, hogy minden egyén – éljen az a világ bármely pontján – számára a saját kis zárt világában jelentkező anyagiasult problém(ácsk)a a legfontosabb, s azt képes akár globálisnak is kikiáltani. Ezzel ellentétben, az egész világot szorongató, az egyén erkölcsi tartását, a közösség erkőlcsi értékrendszerét meghatározó jegyekről, szellemiségről stb., esetleg azok hiányáról senki nem hajlandó még csak említést sem tenni.
    Így múlt el a csütörtöki nap, de higyjétek el, egyáltalán nem voltam büszke magamra a napi program végén.

4. Szabad program

    Függetlenül attól, hogy pénteken ho esett, hol pedig nem – át is áztunk rendesen –, az erre a napra előirányzott, úgynevezett szabad program iogencsak érdekes volt. A délelőtt folyamán egy marokkói menekültekkel foglalkozó egyesületbe látogattunk, ahol ismertették velünk Belgium, majd a főváros, Brüsszel szerkezetét, valamint az ő munkájukat is. Habár érdekes volt, semmi újat nem hallottam. Ezt azért merem így leírni, mert az eddig eltelt egy nap alatt sikeresen találkoztam a főváros lakóival, s megállapíthattam, hogy óriási hányaduknak semmi közök sem a flamandokhoz, sem pedig a vallonokhoz, nagyon sok török, arab s más afrikai származású egyénbe botolhat az ember séta közben. A Művelődés Levese elnevezésű kávéházban ebédeltünk, mégpedig a magunkkal hozott száraz kaját, s a vezeőnk által a számunkra rendelt póréhagyma-levest. Ezt követően sétahajózáson vettünk részt, a fővárost kettészelő csatornán megtettük a vegy üzemektől az óceáni kikötőig terjedő utat oda-vissza. Mindebből legérdekesebb a zsilipezés volt, mivel a csatorna északi, az óceánhoz közelebbi része 6 méterrel alacsonyabban van a többi, a középső és a déli résztől.
    Délután meglátogattuk a Béguinage-téren (beginázs tér) található templomot, amely arról híres, hogy már lassan egy éve elfoglalták a menedékesek (akiket befogadnak, mert az országykban háború vagy diktatúra dúl, de sem letelepedési, sem pedig munkavállalási engedélyhez nem jutrhatnak, azaz nem lehetnek még csak menekültek sem). Itt tudtuk meg, hogy egész Belgiumban a sok menekült, valamint emigráns mellett mindegy 70000 menedékes is tartózkodik. Közülük van olyan is, min például a templomfoglalás egyik fő szervezője, a marokkói Ibrahim, aki már több mint húsz éve „élvezi” ezt az állapotot. A hatalom hozzáállását hűen jellemzi az, hogy senki nem zavarja őket a templomban, a templom előtt nyugodtan tüntethetnek, de például a velünk együtt tervezett fáklyás felvonulást a rendőrök nem engedélyezték, azaz akár úgy is fogalmazhatok: betiltották.
    Az ismerkedés után vacsorával vendégeltek meg bennünket. Eddig is szerettem a mediterrán kaját, de az itt kapott, főleg marokkói ételek nagyon finomak voltak.
    A vacsorát követően meglepetésben is részünk volt, mivel a MOSAIK mozgásszínház bemutatója várt ránk. A csoportot alkotó 12-32 év között gyermekek és fiatalok a Brüsszelben élő menekültek gyermekei, akik immár tizenegy éve a saját ölteleteik alapján (koreográfus, rendező, egyéb más színházi szakmunkás nélkül) készítik elő, majd játsszák el előadásaikat. Előadásukból elemi erővel törnek elő az indulatok s az érzések, ami miatt merem ajánlani azoknak, akik megtehetik: szervezzék meg ezeknek a gyermekeknek a vendégszereplését. Különösen ajánlom a külföldön szervezetten élő délvidéki/vajdasági magyar nemzettársaimnak, mert az ő világukat is bemutatják ezek a produkciók. Az előadás után megismerkedtem az egyik szereplővel (talán vezéregyéniseégnek is mondhatnám), a bosnyák apa és albán anyától származó, szandzsáki születésű Dževad Čekovićtyal. Akit érdekel, itt az elérhetőségük is: Mosaik asbl; Rue Jules Debecker, 66; B-1081 Bruxelles; Tél.: (32)-(0)2/410-07-42; Fax: (32)-(0)2/411-92-94; Banque: 068-2101723-51.

5. Éves találkozó

Szombaton tartotta a Kairos Europa az éves találkozóját. Ezen a napon a plenáris összejövetelen csak annyi történt, hogy a munkacsoportok előtt bemutatták azok feladatait, utána pedig a közösen kialakított álláspontokat. Mivel engem a Szellemiség munkacsoport vezetője, Kőszegi Melinda hívott meg, a magyarországi romák, a bukaresti ökotanya, az ukrajnai nőszervezetek, az erdélyi (kolozsvári) református egyház s a németországi alternatív pénzrendszert hirdető nőszervezet képviselőivel közösen ennek a workshop-nak a munkájában vettem részt. El kel mondani, hogy a tizenegy munkacsoportból ez iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, délelőtt kb. 20-25, délután pedig 40 részvevője volt a munkának. Nem kívánok részletesen beszámolni erről a tevékenységről, csak annyit említenék, hogy én a jelenlegi szerbiai hatalom kialakulásáról, az elmúlt tiszenegy év történéseiről, illetve a megjelent alternatívákról (a Vajdasági Magyarok Ideiglenes Nemzeti Tanácsa és az Ideiglenes Vajdasági Népképviselőház, valamint annak Átmeneti Kormánya) beszéltem. Nagy valószínúséggel érdekes lehetett az egész, ha másért nem, mert tőmondatokban, magyarul beszéltem, ezt angolra Somogyi Botond, a kolozsvári református püspök titkára fordította, és végül az ő szövegét pedig az egyik megjelent úr némesítette. Eközben folyamatos duruzsolás volt hallható, mivel egyesek halkan még franciául is elismételtek mindent. A vita ezután igencsak élénk volt, minden megjelent aktívan kivette részét, majd pedig ennek alapján az egész tanácskozás záródokumentumába is bekerült, hogy a Kairos Europa támogatásáról kell, hogy biztosítsa a Balkánon jelentkező alternatívákat. Remélem a közeljövőben ez a gyakorlatban is bekövetkezik.

6. Itt a vége, fuss...

    Hazaérkezésem is ugyanolyan símán zajlott le, mint a kiutazás, így szinte semmi egyebet nem jegyeznék fel. Dokumentumokat és képeket most nem küldenék, ugyanis akit érdekel, az megtalálhatja a következő honlapokon: www.kairoseuropa.com; www.minieurope.com; www.atomium.be, de ezekről akár átléphettek másokra is, ahol megismerhetitek a várost, illetve magát Belgiumot is.
    Most, levélírás közben érkezett a postás. Megérkezett a végleges meghívó és az összejövetel pontos programja Brüsszelbe. Október 4-ikén adták fel. Ma október 27-ike van. Mit mondjak még?
    Üdvözöllek benneteket,

Laci

Vissza a HUNSOR honlapjára !