Uraim! Én nagyra becsülöm kitartásukat, a problémák megoldásához való gerinces hozzáállásukat, de higyjék el, azáltal, hogy én egy másik belső értékrendszert fogadok el és képviselek (amit egyesek nemzeti liberalizmusnak, mások pedig liberális nemzeti felfogásnak becéznek) semmivel sem vagyok alábbravalóbb, mint Önök.
Én is tudom, hogy a nemzet fogalmának kétféle értelmezése van, az egyik a francia államnemzet, a másik pedig a német kultúrnemzet. E két értelmezést én nem vagyok hajlandó keverni, mert abban a pillanatban, ha elfogadom az egyik értelmezést, konzekvensen kellene alkalmaznom minden egyes kérdésben. Példának okául: ha Magyarországon azt mondjuk, hogy létezik állam- vagy politikai nemzet, akkor feltételezni kell azt is, hogy az adott ország nemzetállam. Ilyen értelemben akkor az egyének etnaikai, vallási és más sajátosságai nem lehetnek egyáltalán kizáró okok, hogy önmagukat a magyar (állam)nemzet tagjának deklarálják. Ez a gondolkodásmód alapján Magyarországon nem lehet cigánykérdés, zsidókérdés stb., mert azok – a kiinduló alap elfogadásával – szociális, művelődési és hasonló kérdésekké degradálódnának, s érvénybe lépne a „kettős kötődés" fogalma. Ne feledjék, a következetes értelmezés alapján ezáltal én szerbbé, Duray Miklós szlovákká, Tőkés László románná, míg Kovács Miklós ukránná válna. A többi felsorolt hozzáállását ezen kérdéshez ismerik, az enyém pedig az: soha nem voltam szerb, mindig is magyar voltam, a történelmi és földrajzi játékocskák eredménye alapján létrejött tények
miatt váltam vajdasági magyarrá. Ellenkező esetben, ha a német értelmezés a mi kiinduló alapunk, akkor pedig a magyar (kultúr)nemzet tagjává kell fogadnunk mindenkit, aki bárhol a világon magyarnak vallja magát, attól függetlenül, hogy Magyarország állampolgára vagy sem, az akar-e lenni vagy sem.
Bölcsőnk és szemfedőnk...
A területi kérdéssel kapcsolatban pedig adalékként a következőt. Az ember, mint az Isten által alkotott legértelmesebb lény a Földön – a másik oldal kedvéért: a fejlődés legmagasabb fokára jutott földi élőlény – a bolygót lakhelyéül kapta, nem pedig tulajdonának. Elfogadjuk-e vagy sem a globalizáció tényét, amit egyesek úgy próbálnak belénksulykolni: az új világrend megteremtése, teljesen lényegtelenné válnak az államnemzetre és nemzetállamra esküdök olyan érvei, mint a „nemzet ősi jussa", a „nemzet bölcsője", a „történelmi ország" és sorolhatnám nagyon sokáig. Ezzel nem a honfoglalás tényét kívánom tagadni, mivel én még azt az elméletet is hitelesként tudom magamévá tenni, amely azt állítja, hogy honfoglalás nem is volt, mert a magyar nyelv volt az óeurópai nyelv, tehát őseink szabadon vándorolgattak oda-vissza Európából Ázsiába és ellenkezőleg, egyedül csak az elnevezésük változott a történelem folyamán, ők voltak az avarok, a hunok, a szittyák, a magyarok... . Mindez ugyanis nem változtat a tényeken, amelyek pedig pont a legújabb Balkán-háborúkban nyertek bizonyítást, azáltal hogy az államnemzet és nemzetállam eszméjét meglovagoló postkommunista diktátorocskák az általuk megfogalmazottak (gondoljunk csak a Veszprémtől Karlobagig terjedő Szerbiára,
a Szerémséget is magáénak valló Horvátországra, esetleg a Tiszát, mint határfolyót deklaráló Romániára) teljes csődjét tudták csak elérni.
Ha nagyon durva lennék, akkor arra kérném Önöket, fogjunk össze, szabadítsuk fel a magyarság bölcsőjét, azonban már akkor, amikor ezt leírtam, összezavarodtam, mivel fogalmam sincs, hogy ez a bölcső mit is takar, mivel nem hiszem, hogy ezzel a logikával elegendő visszamenni a történelemben Etelközig.
Ki a nagyobb...?
Még egy gondolat: csodálkozom azon, hogy akik elfogadják a globalizáció egyik előidézőjét, az Internetet – sőt használják és élvezik, mint a technika egyik legfőbb vívmányát – miért tagadják az okok következményét? Miért tagadják azt, hogy az egész Föld, tehát az egész bolygó a magyar nemzet hazája, miért kísérlik meg önmagukat (illetve a már tartósan Nyugaton élők a valamikori haza területén található nemzettársaikat) területileg korlátozni? Számomra a szellem szabadsága az egyedüli korlátozó tény, valamint az, hogy amit önmagam számára követelek, másoktól sem akarom elvitatni.
A végére egy kérdés: Hallottátok-e, hogy Milan Panity, a kozmopolita volt jugoszláv miniszterelnök azt jelentette ki, hogy a szerb nép akkor kerül legközelebb Európához, ha a Vajdaságot Magyarországhoz csatolják? Most mit fog ehhez szólni Csurka István? Mindaz, amit ő, mint valódi konzervatív követel, eltörpül egy szerb származású amerikai kozmopolita véleménye mellett? Mit szólnának a jelenlegi (csonka) Magyarország állampolgárai, ha e politikai tranzakció eredményeként az államban eddig megtalálható cc 50.000, valamint a háború miatt átmenekült közel 100-200.000 (túlnyomórészt Pesten és Szegeden élő) szerb mellé még kapnának közel másfélmilliónyit belőlük?
