A vég kezdete, esetleg a kezdet vége?

1. A Parlament ülésezése
Hosszas csönd után végre ismét összeült a Szerb Köztársaság Parlamentje. Nem kívánok sokat írni erről, csak annyit, az első két nap azzal telt el, hogy módosították az adótörvényeket. Ezentúl nem kell forgalmi adót fizetni a villany-, a hőenergia, a gáz, a szén és a tűzifa után, míg a szabadalom alapján gyártott és a behozatali cigaretta és tömény szeszes italok utáni akcizát lecsökkentették. Igaz, hogy a polgárok lassan már az élelem mellett csak az itt felsorolt termékeket vásárolják, tehát ebből az következik, hogy az ilyen alapon a költségvetésbe jutó összegek igencsak lecsökkennek. Az már csak „hab a tortán", hogy az önkormányzatok pont ebből a pénzből kapják a forrásjövedelmeik legnagyobb hányadát, azaz ezentúl még az eddigi gyenge „pénzcsordogálás" sem várható.
A második nap délutánján megkezdték az önkormányzati törvény tárgyalását, s a vitától függetlenül első olvasatban (általánosságban) a még mindig jól működő szavazógépezet elfogadta. Ma a módosítási javaslatok megtárgyalása következik, de nem hiszem, hogy bármi jobbítást is elfogadnak majd. A VMSZ véleményét Ispánovics István ismertette, ebből csak két rövid idézet: „a helyi önkormányzatokat korlátozó törvény", „a helyi önkormányzatok feletti gyámkodásról szóló törvény", tehát teljesen indokolt, hogy képviselőink első olvasatban sem támogatták a törvényt. Erre Sesely vajda reagált. Szintén csak rövid idézetek: „a civilizált világ alapelvein nyugszik a törvény", „a törvény túlhaladja a helyi önkormányzatokról szóló európai egyezménybe foglalt alapvető önkormányzati elveket". Nem csoda, hogy a nem szerb nemzeti közösségek jogai jutnak eszembe e törvénnyel kapcsolatban is.

2. Támadás
A minap ismeretlenek – akik krajinai beütéssel beszélték a szerbet – rablótámadást követtek el az egyik vajdasági magyar falu katolikus parókiája ellen. Bántalmazták a helybeli plébánost és édesanyját, aki egyben a szakácsnő, megverték a nyugdíjas napjait ott töltő idős atyát, emellett súlyos testi sértést okoztak annak a hölgynek – másképpen: összeverték és -rugdosták –, aki a segítségükre sietett.
Azt mondják, ezek az egyének már megkísérelték a támadást az idős pap ellen még aktív korában, ugyanis az illető numizmatikus és festménygyűjtő. Most is valamennyi készpénzt és festményeket vittek magukkal.
Elgondolkodván azon, hogy kinek is van szüksége manapság festményre, arra a következtetésre merészelek jutni: ezek az illetők megbízásból dolgoztak. Egyedül csak a megbízók indítékai körül vannak kételyeim, mivel ők is lehetnek gyűjtők, de akár más is vezérelhette őket. Folyamatában vizsgálva az eddigi katolikus templomok és papok ellen elkövetett gaztetteket, még azt is meg merem kockáztatni, mindezt csak azért csinálták, hogy aki nem szerb és pravoszláv ne érezze magát otthonában otthon. Így kell elterelni a figyelmet másról, amit nevezhetünk törvényes rablásnak, kizsákmányolásnak, de akár más néven is.
Ismervén a rendőrség eddigi eredményeit, nagy valószínűséggel merem állítani, tettest ne fognak találni. Akkor pedig mindez akár jelzésértékű is lehet, mert jön a tél, a hideg, az éhezés. Akkor már nem kell megbízó, akkor már csak szabad rablásról, a hatalom által irányított anarchiáról beszélhetünk majd. Adott – de úgy is mondhatom: a hatalom által önmagának lehetővé tett – lesz még a rendkívüli állapot bevezetése is. Utána pedig mi lesz??

3. Ismét segélykérés
Mindnyájan ismeritek már a kórházainkban uralkodó állapotokat. Példával szeretnék élni, de egyben segítségeteket is kérem. Egy néniről nemrégen megállapították, vastagbél-rákja van. Megműtötték, az operáció sikerült. A műlt héten az ellenőrzésen észrevették: a májon két helyen áttétel található, ami miatt kemoterápiát kellene alkalmazni. Szerdán az orvos mindezt elmondta a hozzátartozóknak, emellett átadott nekik két receptet, szerezzék be az infúzióhoz szükséges ampullákat sürgősen, mert hétfőn kezdetét veszi a kezelés. A vények hátlapján a felirat: „A gyógyszerek nélkülözhetetlenek az alapbetegség gyógyításához, jelenleg nekünk nincsenek"! Szinte minden ismerősömet megmozgattam, s úgy néz ki talán egy adagot be tudunk szerezni. Azonban az nem elegendő, mivel még öt kellene. A család az első adagot még úgy ahogy – nadrágszíj-technológia – ki tudja pénzelni. De mi lesz a többivel.
Ideírom a szükséges gyógyszerek neveit és az adagokat. Még egy hónap áll a rendelkezésünkre, hátha valaki segít:
1. Leucovorin 30 mg (amp.) 5 x 5 ampulla,
2. Fluorourocil 250 mg (amp.) 5 x 15 ampulla.

Üdvözöllek benneteket!

Laci