![]() |
![]() |
![]() |
Közgyűlés előtt
1. Mea culpa
Az utóbbi időben viszonylag keveset írtam, kevés eseményről tudósítottalak benneteket. Mindezt nem azért tettem, mert nem találtam megfelelő témát, s az sem volt az oka, hogy nem kívántam bekapcsolódni a kialakult (számomra is érdekesnek tűnő) vitákba. Az ok igencsak prózai: nem volt, s ma sincs elegendő időm. Ami jelenleg legtöbb időmet elvesz, az nem más, mint a terepjárás. Nem múlik el olyan hét, amikor legalább két-három alkalommal ne lennék a Délvidéken/Vajdaságban megtalálható magyar települések egyikén-másikán, hogy találkozzam az ott élő nemzettársaimmal, s elbeszélgessünk azokról a témákról, problémákról, amelyek őket nyomasztják, de megkíséreljünk valamiféle megoldást is találni (közösen) mindezek orvoslására.
2. A VMSZ-ről, s a közelgő Közgyűlésről
Ezek alapján sokan akár azzal is megvádolhatnak: érzem a választások közelségét, s emiatt róvom az utamat. Nem védekezésképp írom le a tényt, de el kell mondanom, nagyon kicsiny a lehetősége annak, hogy ebben a nevenincs országban (Jugoszláviának hívni Koszovó nélkül és Montenegró tartózkodása miatt dőreség, Szerbiának nevezni pedig túlzás) előrehozott választásokat tartana a hatalom; a „rendes" választások pedig november vége, december eleje előtt nem várhatók. Éppen ezért azt is be kell vallanom, a felpörgött tevékenység oka inkább abban rejlik, hogy az apátiába süllyedt délvidéki/vajdasági magyar emberekbe megkísérlünk lelket önteni, hogy a most már egyre inkább közelgő rendszerváltozást felkészülten, akár: ugrásra készen várják, várjuk. E célt szolgálja (többek között) a Vajdasági Magyar Szövetség március 11-ére összehívott Közgyűlése is. Nem kell külön ecsetelnem a tényt: a VMSZ jelenleg a délvidéki/vajdasági magyarság legnagyobb politikai erőt felmutató szervezete. Még akkor is, ha egyesek különféle vádakkal illetik (persze, legtöbbször a határainktól túlról, s olyanok, akiknek fogalmuk sincs az itteni helyzetről) az egész szervezetet, annak vezetőségét és egyes egyéneket.
Az 1994-ben alakult VMSZ az elmúlt hat év alatt óriási változásokon ment át. Akkor, amikor megalakítottuk, úgy képzeltük el, ez lesz a délvidéki/vajdasági magyarság esernyőszervezete, ezen belül fog tevékenykedni minden olyan egyén és szervezet, amely a nemzeti közösségünk érdekében szeretne tenni valamit. Ezen álmunkból igen gyorsan fel kellett ébrednünk, ami miatt már 1996-ban a szövetség politikai szervezetté alakult át. Akkor vállaltuk fel, hogy kettős tevékenységű szervezkedés leszünk: (mind politikai, mind pedig gyakorlati) érdekvédelemmel kívánunk foglalkozni, emellett pedig ellenzéki pártként küzdünk a térség demokratizálódása érdekében. Mindezen célok megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységünk azt hozta magával, hogy igen gyorsan (már 1996. végén, a jugoszláv, a vajdasági és a helyi önkormányzati választásokat követően) a nemzeti közösségünk meghatározó politikai erőjévé váltunk. S ez még csak a kezdet volt, ugyanis az elkövetkező évek azt hozták magukkal, hogy a szervezet behálózta az egész Délvidéket/Vajdaságot, jelenleg pedig több mint 50 településen működik helyi szervezetünk. Ezek a fő okai annak, hogy az eddigi Alapszabályt (lásd:
www.vmsz.org.yu) módosítani kell, az új követelményekhez kell alakítani. Pont azért, hogy a pártszerű működés szabáklyozott legyen, hogy rögzítsük a szervek, a szervezetek és az egyének jogosítványait, valamint a felelősségét is. Így szeretnénk, ha a Vajdasági Magyar Szövetség egy modern, nyugati típusú gyűjtőpárttá válna, amelynek továbbra is egyik legfőbb feladata a nemzeti közösségünk érdekvédelme lenne.3. Nem minden papsajt...
Nem tagadhatom, hogy pont a gyűjtőpárt jellegből az is következik, hogy egyesek már eddig is (de ezután sem zárható ki a lehetőség) saját kicsinyes egyéni vagy csoportérdekeit szerették volna érvényesíteni. Az sem titok, hogy léteznek olyanok is, akik eddig, a „civil" életükben semmi érdemlegeset nem tudtak felmutatni, s a VMSZ-t kívánták (kívánják) ugródeszkának felhasználni, hogy érvényesüljenek. Az ilyen emberek voluntarizmusa annyira szemet szúró, hogy még a saját közvetlen környezetük is felismeri demagógiájukat. De ami a leginkább érvényes rájuk, általában valamely szélsőséghez közeledve (itt nemcsak a jobb, hanem a bal oldalról is említést teszek) meglovagolják a gyakorlatban teljesen megvalósíthatatlan ideológiákat, önmagukat megváltóként kikiáltva megkísérelnek valamiféle pártbéli „hatalom"-hoz jutni. Az sem titok, az ilyenek azonnal támogatóra találnak vagy az anyaországban, vagy pedig ebben a térségben (persze, a beállítottságuktól függően).
4. Végváraink, mint inspiráció
Felvethetitek a kérdést: Miért írtam minderről ilyen részletességgel? Válaszolok is a költő
i kérdésre. Csak az vezérelt, hogy az egyik legelszigeteltebb, szórványvidéken található szigettelepülésen, Udvarszálláson (szerbül: Dobricevon) voltam tegnap délután. A térképen sem találhatjátok a falut, mivel alig 250 lélek él ott, Fehértemplom (Bela Crkva) közelében, közvetlenül a román határ mellett. Amikor egy település lakosainak majd 15%-a (ez esetben 34 személy) megjelenik egy lakossági fórumon, s a szemeikkel, szavaikkal kapaszkodnak a tömbből jöttekre, segítséget várván; amikor ezek az emberek nem panaszkodnak, pedig lenne mire [a gyermekeik osztatlan tagozatra járnak a településen iskolába az 1-4. osztályokban, itt még magyarul tanulnak, majd az 5-iket már szerb nyelven, a szomszédos Jaszenovón kezdik; a falu tőszomszédságába tervezi felépíteni Fehértemplom (Bela Crkva) község (kisjárás) vezetősége a menekülttelepet...]; akkor tudatosodhat az egyénben, aki fölvállalja a politikai munkát, mit is kell tennie. Segít-e ezeken a nemzettársainkon a romantikus álmok kergetése? Segít-e ezeken az embereken a visszacsatolás távoli ígérete? Mit gondoltok, az úgynevezett békés lakosságcsere mit jelentene az itt élők számára?Én csak abban lettem még biztosabb, hogy az azonnali, gyakorlati eredményeket felmutató politizálás, a térség demokratizálásáért folytatott kíméletlen küzdelem, a jelenlegi rendszer megváltoztatásának mielőbbi bekövetkezése önthet bármiféle reményt mind az Udvarszálláson, mind pedig máshol: a Szerémségben, Nyugat- vagy Dél-Bácskában, esetleg bárhol másutt a Délvidéken/Vajdaságban, szórványban élő magyar testvéreinkbe. Erre pedig jelenleg (ez nem zárja ki, hogy később is így lesz) egyedül a VMSZ képes.
|