| |
|
|
A Délvidéki Losonc Ilona és Perpauer Ágota
esetének újabb említése
Utolsó leveleden felbátorodva fordulok most közvetlenül hozzád. Függetlenül az onelist „oldalain" folyó elméleti és egyéb vitától az itt élő emberek élete nem javul, tehát ha az egyes röpirat és vitalevél írók véleményét figyelembe vesszük vagy sem, a rászorulók (különösen a súlyos és sokszor gyógyíthatatlan betegek) segítségre szorulnak. Ilyen körülményes bevezető után azt a két esetet vagyok kénytelen újból „felmelegíteni", akik képtelenek előteremteni azokat a pénzeszközöket, ami nélkül életük végső veszélyben van.
Az ő számára, mivel rákos, azonnal vagy a lehető legrövidebb időn belül szükség lenne a következő gyógyszerekre – TAXOLra és CISPLATINra. VIGYÁZAT: a lehető legdrágább gyógyszerekeről van szó, egy kúra ára magyarországi árakon cc. 5.500 DEM (német márka). Arra kérlek, ha tudsz valamilyen úton segíteni, akkor a gyógyszereket gyorsposta segítségével Tófalvi Péter közvetítésével kellene eljuttatni a Segítő Jobb budapesti irodájába vagy Szegedre.
Ágota az az oromhegyesi asszonyka, akinél megállapították a pacemaker cseréjének szükségességét, azonban a nehéz helyzetben levő család ettől sokkal kisebb terhet sem tudna elviselni. Itt nagy valószínűséggel csak olyan segítség jöhetne számba, hogy Ti, a kapcsolataitok révén felkérnétek valamelyik gyártót, hogy ajándékozza az asszonyka részére a termékét, majd az 1. esetben feltüntetett módon el kellene jutatni ide azt.
Péter, ezt a levelet (remélem, engedelmeddel) eljuttatom még az onelist tagjainak is, hátha találunk közöttük olyan vállalkozó szellemű urat vagy hölgyet, aki hajlandó lesz felkarolni, sőt mozgatni ezt a kezdeményezést, s nem hagyjuk (úgy, mint az elmúlt két hónap alatt) az egészet feledésbe merülni!
Az onelist tagjainak: Mit gondoltok, az itt felsorolt két eset érintettjeit vajon az érdekli-e, hogy mi képesek vagy képtelenek vagyunk-e az egyetértés minimumára, meg tudjuk-e határozni azokat a közös célokat, feladatokat, valamint eszközöket, amelyek segítségével közös akciókat tudunk majd szervezni a vajdasági/délvidéki magyar nemzeti közösség megsegítésére; esetleg a mindennapi gondjaik messze túllépnek a vita során elhangzott elméleti fejtegetéseinken?
| |||||||||