Sajnálatosnak tartom, hogy a MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET? mind a mai napig, az első pontjától az utolsóig nemcsak, hogy aktuális, hanem a mi számunkra 2000-ben is alapvető követelmény.
Kérek mindenkit, hogy a mai napon, miközben az 1848/49-es események részvevőire, a magyar nemzet egyik legnagyobb történelmi pillanatára gondol, emlékezzen meg rólunk, délvidéki/vajdasági magyarokról is. De arra is kérek mindenkit, hogy eközben ne azon töprengjen, hogy helyettünk és nélkülünk hogyan lehetne rajtunk segíteni. Inkább az vezérelje, hogy a pillanatnyi helyzetben (a világon, Európában, az anyaországban uralkodó politikai realitásokat figyelembe véve) hogyan járulhat hozzá mint egyén, esetleg mint valamely kisebb vagy nagyobb közösség tagja, hogy az általunk megfogalmazott célok és feladatok a lehető legrövidebb időn belül elérhető közelségbe kerüljenek.

Erre kérlek mindnyájatokat, s remélem az Úr segedelmével kérésem meghallgatásra talál. Reménykedjünk együtt, hogy a harmadik évezred első évében, azaz 2001-ben már mi is egy szabadabb, egy demokratizálódásnak induló térségben ünnepelhessük, az egész nemzetünkkel együtt, legszentebb és legnagyobb ünnepünket!