| |
|
|
Mondanom sem kell, a húsvét utáni hét szinte az újjászületés jegyében telt el. Megújuló akciók, tevékenységek és egyéb más történések jellemezték ezt a periódust, s most megkísérlem röviden összefoglelni ezeket a napokat. Mi minden jellemezte ezt? Ahogyan már az „elõzetes"-ben leírtam:
– Április Belgrádban,
– Meghívó „szeretett elnökünk"-tõl,
– RMDSZ – VMSZ csúcstalálkozó,
– Hogyan is áll a pacemaker-ügy?
Maradjunk tehát a már megfogalmazott alcímeknél.
Az, aki a hetvenes években még itt élt, bizonyára emlékszik a slágerszagú dalra, „April u Beogradu..." (Április Belgrádban...) szólt akkoriban szinte minden rádióadó közvetítésével az éterbõl. Mindez magánbanhordozta a romantikusnál romantikusabbnak is mondható jegyeket, s a reményt is. Azért érdemes még erre is visszagondolni, mivel szinte ezzel egyidõben (vagy talán még hamarabb?) jelentek meg a mûnépdalok (turbo-folk), a török, görög, makedón és arab népzenébõl ötvözött „szerb melosz", elõre jelezvén a rurális, a falusi, a provinciális értékrend és gondolkodás elõretörését. Talán ez volt az elsõ olyan jelzés, ami megjósolta a késõbb megtörténteket, az európai és a világban egyre inkább elterjedõ értékekkel való szembenállást, a múltba, a (vélt vagy valós) nemzeti romantikába való menekülést azok részérõl, akik tehetségtelenségük, alkalmazkodásra való képtelenségük okán a gyûlöletbe, az erõszakba és a nemzeti mítoszok újrateremtésébe menekültek.
Ezen a héten ismét Belgrádban jártam. A fõ ok, hogy találkozzam azokkal a civil szervezetekben tevékenykedõ ismerõseimmel, akikkel sok minden közös köt össze bennünket, s akikkel közös projektumok megvalósításán fáradozunk. A város nem sokat válrozott, talán csak még piszkosabb, még elhagyatottabb lett. A NATO-támadások nyomai úton-útfélén, hiszen a romeltakarítás még mindig a kezdetén van, habár egyes épületeket (pl. a szerb kormány székhelyét) elkezdték újjáépíteni. Változásokra egyedül a plakátháború utal. Mindenütt az Ellenállás (Otpor) plakátjai, az összeszorított öklöt ábárázoló képek. Sok helyen megjelentek az ellenplakátok (igaz, rajtuk nincs feltüntetve, hogy ki is áll mögöttük, ki is az, aki pénzeli ezeket, a sokszor a jóízlést is sértõ förmedvényeket). Egy közülük magára hívja a figyelmet, ugyancsak az összeszorított ököl látható rajta, egyedül csak dollárbankókat applikáltak bele, föléje pedig egy felirat került, a nagykikindai kekszgyár egyik termékének (Bákin kolács – nagyanya kalácsa) parafrázisa, azaz Bákin kolyács – nagyanya gyilkosa. A legújabb ilyen törekvés, úgy tûnik, nem ért célt, mert a POTPORA NATO-u (támogatás a NATO-nak) feliratú plakátot úgy tervezték meg, hogy az OTPOR-hoz hozzáadott P és A betûk már kb. tíz méterrõl sem látszanak, s így a felületes szemlélõ az Ellenállás hirdetését látja benne.
Már jeleztem Jugoszlávia ünnepére a köztársaság elnöke fogadást tartott. Most, hogy Belgrádban jártam kézhez kaptam a meghívót is (lásd a mellékletet), amelynek szövege a következõ:
„A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság napja – április 27-e – alkalmából a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke, Szlobodán Milosevics feleségével együtt ünnepi fogadásra hívja Balla Lajos urat és feleségét, amelyet csütörtökön, 2000. április 27-én 20,00 órai kezdettel tart a Föderáció Palotájában. Telefon: 328 10 15 Sötét öltöny, Ünnepi uniformis"
Mondanom sem kell, számtalan kifogásom lett volna az ellen, hogy megjelenjek ezen a fogadáson, a meghívó szövegének szinte minden szava felkínálta a lehetõséget azok kifejtésére. Belgrádi ismerõseim a két utolsó megjegyzésen (Sötét öltöny, Ünnepi uniformis) szórakoztak leginkább, mivel azt találták megemlíteni, hogy Szerbia, sõt egész Jugoszlávia immár tizenkét éve gyászol, fölösleges tehát sötét öltönybe bújni, hiszen mi állandóan sötétben vagyunk.
Hogy, hogy nem, pontosan az említett ünnep napján érkezett meg Szabadkára a Markó Béla vezette RMDSZ-küldöttség, hogy találkozzon a VMSZ vezetõivel. Nem hiszem, hogy külön kellene ecsetelnem a nézatazonosságot szinte minden kérdésben, egyedül csak arra a közvélemény-kutatásra szorítkozok, amit nemrégen végzett el egy független intézmény Romániában. A megkérdezett magyarok több mint 90%-a hajlandó részt venni a jóniusban önkormányzati szinten, majd pedig az összel megrendezésre kerülõ parlamenti választásokon, s az RMDSZ-re fog voksolni. A kérdezettek rámutatnak az RMDSZ kormányba kerülésének negatívumaira, azonban több mint 80%-uk ezt a lépést hasznosnak értékeli, s elvárja, hogy a politikai szervezet ismét koalícióra lépve vegyen részt a hatalom gyakorlásában.
Elõször a két szervezet küldöttsége tartotta meg a tárgyalást, majd a vendégek részt vettek a VMSZ Elnökségének ülésén, este pedig egy szabadkai lakossági fórum vendégei voltak, ahol az RMDSZ választásra való készülésérõl beszélgettek el a megjelentekkel. Másnap, azaz pénteken Kötõ József oktatási államtitkár, az Erdélyi Magyarok Közmûvelõdési Egyesületének elnöke és Dudás Károly, a Vajdasági Magyarok Mûvelõdési Szövetségének elnöke együttmûködési szerzõdést írtak alá Zentán, utána pedig részt vettek az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács ülésén. Az összejövetel kezdetén felszólalt Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetõ elnöke és Kötõ József államtitkár is.
A látogatás külön jelentõsége, hogy elsõ esetben volt a Vajdaságban, hivatalos látogatáson az RMDSZ küldöttsége (habár már több alkalommal is meghívták). Úgyszintén fontos, hogy az RMDSZ hivatalos politikája az anyaország jelenlegi vezetése által hasonló elbírálásban részesül, mint a VMSZ-é. Éppen ezért nem meglepetés, hogy a látogatás legfontosabb eredménye, hogy ezentúl állandó és folyamatos kapcsolattartás és tapasztalatcsere lesz jellemzõ a két szervezetre, valamint nagy valószínûséggel közös fellépések is lesznek egyes kérdésekben mind az anyaországi, mind pedig a nemzetközi politikai színtéren.
Mellékletként megtalálhatjátok a küldöttség és a VMSZ Elnökségének tagjaról készült fényképet.
A Nemzeti Tanács összejövetelén a vendégek távozása után két kérdés volt napirenden, a dévidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség mûvelõdése és oktatása. Az Intézõbizottság által elõkészített anyagok közül a mûvelõdssel kapcsolatosat kimerítõ vita után a megjelentek elfogadták, s megalakították az IMNT mûbelõdési szakbizottságát, amelynek összetétele: Hainermann Péter (fõkönyvtáros), Ritz Péter (régész), Fodor István (levéltáros), dr. Papp György (egyetemi tanár, nyelvész), Tari István (költõ), Boross Rozália (mûvelõdésszervezõ), Boross György (képzõmûvész), Tóth Éva (mûvelõdésszervezõ), Szöllösy Vágó László (a VMMSZ fõtitkára), Dulka Andor (néprajzos) és Siflis Zoltán (folmrendezõ).
A másik napirendi pontot a Bunyik Zoltán által beterjesztett vitaindító után a megjelentek elnapolták idõhiány miatt, az oktatással kapcsolatban pedig csak egy záróhatározat született, amely az idei, anyaországi fõiskolai és egyetemi beíratkozással kapcsolatos. Ebben az IMNT a tavalyi, NATO-támadásos évre hívatkozván, mivel nagy számú középiskolás íratkozott át anyaországi iskolákba, arra kéri az Oktatási Minisztérium illetékeseit, hogy azok számára, aki közülük eredményesen felvételiznek, tegyék lehetõvé a tandíj fizetése alóli felmentést. Mindez azért is fontos, mivel több mint 300 végzõs középiskolásról van szó ez esetben.
Még valami miatt fontos volt ez az összejövetel, mivel az ülés kezdetén az elnöklõ bejelentette, hogy Tóth Horti Gábor, a Kereszténydemokrata Tömörülés tartományi képviselõje az Alapszabály értelmében be szeretne kapcsolódni az IMNT munkájába. Ezáltal most már szó sincs a magyar nemzeti közösség kétpólusú politikai életérõl a Délvidéken/Vajdaságban, ahogyan azt Ágoston András el szeretné hitetni a magyar kormány segítségével a világgal, hiszen most már csak a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (Ágoston pártja) és a csak papíron létezõ Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (Papp Ferenc pártja) maradt távol nemzeti közösségünk parlamentjének munkájából.
Ma véglegesítjük Jenõ atyával a résztámogatási pályázati kérelmet a Mocsáry Alapítvány felé, a Segítõ Jobb résztámogatása is a megvalósulás útján van, emellett a svédországi békeszervezetben dolgozó barátaim is jelezték egy viszonylag komoly támogatás érkezését. Úgy tûnik, a jövõ hét folyamán elérkezünk addig a pontig, hogy Perpauer Ágota részére meghatározzák a mûtét napját, s erõfeszítéseink eredménnyel járnak. Remélem, most már semmilyen akadály nem jön közbe.
| |||||||||