Kérdezheted: minek? Válaszolhatnám: mindennek, de minek? Higyjétek el, egyáltalán nem vagyok pesszimista hangulatban, azonban ezek a kérdésecskék (melyek szerintem: mindent „takarnak") az egy hét némaság és kukaság után szinte természetesen vetõdtek fel bennem.

Amikor – immár több, mint másfél éve – bekapcsolódtam az Interneten lassan kialakulgató párbeszédekbe és vitákba, azt gondoltam: íme, ezek az emberek még nem nyugatiasodtak el teljesen, ha kezdetben a szellem szintjén, késõbb másképpen, a gyakorlatban is beindítják majd az önnön integrációjukat a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösségbe. Ma már látom, túl rózsaszínû képet kívántam önmagamnak magunkról lefesteni. Az elsõ komoly „csalódás" mindjárt az elején ért, amikor egyesek (akik között van olyan is, ki még életében nem tette be a lábát a mi szülõföldünkre) önmagukat és véleményüket egyedüli megváltóbak kiáltották ki. A másodikat már szinte vártam (hisz tudtam: ugyis eljön), így a segélyszervezés csõdje, valamint a kinti önszervezõdés (objektív és szubjektív) lehetetlensége nem váltott ki már bennem semmilyen érzelmet.
Onelisteket fabrikálunk (magamat sem akarom kizárni), s azt csináljuk, amit tõlünk sokkal magasabb és mûvészibb fokon a titoi Jugoszláviában az ú.n. „jugoszláviai magyar értelmiség" megteremtett; intellektuális maszturbációvá (ha valaki nem értené: értelmiségi önkielégítéssé) alacsonyítottuk le a magyar (kultúr)nemzet, a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség gondjait-bajait. Engedjétek meg, hogy barátom, Hornyik Miklós szavait meséljem át, aki a nyolcvanas években találóan fogalmazta meg, hogy az értelmiség tanulmányokat ír az elefántok nemi életérõl, s közben pedig mi fogyunk.

Lehet, hogy azért vagyok így elkenõdve, mert megkaptam (végre) a hunsor segélyfelhívását. A jó hír is lehet elkeserítõ, különösen, ha tudjuk: Losoncz Ilonát a múlt héten eltemették. Béke poraira. Perpauer Ágota még (igaz, rossz állapotban) él és vár. Talán tirátok is. Õ is tudja, e pillanatban a rokonainak, ismerõseinek egy pace-maker elérhetetlen, mégpedig 4-5000 DEM értékû álom. S a legborzasztóbb, hogy hány Ágota, Karcsika, Márta... van még a Délvidéken/Vajdaságban? Talán pont ezért nem merek az itthoni vagy az anyaországi rednszerbeli megoldás (ami egykönnyen nem valósul meg) édeskés vágyképe mögé bújva tudomást sem szerezni ezekrõl a nõkrõl, gyermekekrõl, csecsemõkrõl, férfiakról.

Annak, hogy egy hétig elzártak a világtól elõnye is van. Megkísérelhetem egy kicsit objektívan értékelni az elmúlt történéseket. Például az ellenzéki nagygyûlést. Ha azonnal írhattam volna, azt a jegyzetet kaptátok volna meg: ezek a vezérek és vezérecskék mind a mai napig nem tudtak megszabadulni a mitingpolitizálástól, illetve azt, mint eszközt kívánják használni a rendszer megváltoztatása érdekében. Most kissé hidegebb fejjel még hozzátehetem: függetlenül az eddigi hibák halmazától, végre hajlandóak közösen tenni valamit. S itt kell a közcímet újraírni: oktalanul (itt nem az indok nélküliségre gondolok, hanem csak arra, hogy bután) állok a leendõ történések elõre látása miatt, hiszen mind a mai napig senki sem tudja: a gyakorlati politizálás terén mit fog hozni az ellenzéki kiegyezés.
Függetlenül attól, hogy a délvidéki/vajdasági ellenzéki vezetõk (s köztük talán leginkább Kasza József) aratták a legnagyobb sikert, a PTC nevû õskövület a híradóiban, miközben azt bizonygatta (persze, objektív számításokkal alátámasztva), hogy a téren még csak 30.000-en sem lehettek, legálább három felvételt vágott össze az ügyeletes népbutító: egyes szónokok hangját, a gyülekezés kezdetén még foghíjasnak tetszõ embersorokat, valamint egy másik (ki tudja milyen alkalommal tartott) nagygyûlés füttykoncertjét. Az illetõ végkövetkeztetése sem volt rossz, mivel Mile Iszakov és Nenad Csanak beszédeibõl egy-egy fémondatot kiragadván arra is bizonyítékot találtak, hogy az egész összejövetel csak azt a célt szolgálta, hogy elinduljon a leszámolás, a NATO megbízásából ezek a bérencek fel akarják akasztani a mostani vezetõket a tér fáira, majd pedig polgárháborút fognak indítani a patrióta vagy hazafi tömeg, a nép ellen.

Bizonyára megkaptátok már tõlem a VMSZ Elnökségének és a VMSZ ’97. képviselõcsoport közös közleményét. Erre csak azért térek vissza, mert ez alapján le kívánjuk vetetni a napirendrõl a Forum-ház igazgató- és felügyelõ bizottságának a kinevezését. Holnap lesz a nagy nap, habár már elõre tudom: a magyar és az ellenzéki képviselõket a hatalmi koalíció többsége le fogja szavazni. Akkor pedig nem marad más hátra, mint elõre! Nagy valószínúséggel nem fogunk részt venni a Képviselõház további munkájában, hiszen nem szabad vállalnunk még a jelenlétet sem akkor, amikor a tájékoztatási eszközöket kívánják a gátlástalan hatalmon levõk megleckéztetni.
A holnapi napon még Bajára is el kell jutnunk, ugyanis ott lesz a magyarországi Baloldali Önkormányzatok két napos tanácskozása, s ide is meghívták a délvidéki/vajdasági magyar önkormányzatok képviselõit. Példaértékûen meg kell ezen is jelenni, hiszen a VMSZ egyértelmûen kinyilatkozta már többször is, hogy a nem szélsõséges parlamenti pártokkal igyekszik jó kapcsolatokat ápolni, függetlenül attól, hogy a mindenkori magyar kormány a legjelentõsebb partnere.

Budapest nagyban készül a IV. Magyarország 2000 tanácskozásra, ahova a világ minden részébõl meghívták a magukat magyarnak valló képviselõket és szenátorokat (közel 300 személyt). Május 19-én és 20-án, a Parlamentben tartják az összejövetelt. A plenáris ülés mellett igen fontos lesz a szekciók ülése is. Most csak a témákról: I. Nemzeti kultúra a globalizációs világban; II. Nemzetpolitikai kilátásaink és a diaszpóra jövõje; III. Magyar gazdaság Európában – magyar gazdaság Kelet-Közép-Európában. Remélem ez az összjövetel, még ha nem is döntéshozó szerepû, elõsegíti a nemzetpolitikai stratégia és taktika létrehozását mind Magyarországon, mind pedig az egész világon, a magyar (kultúr)nemzet számára.

Elérkeztünk húsvéthoz, nincs más dolgom, mint kellemes ünnepeket kívánni. Emellett azért küldök is valamit, Réti Katalin szabadkai református lelkész húsvéti üzenetét. Azt hiszem meg lehet szívlelni a lelkésznõ szavait!
Szeretettel üdvözlöm nemzettársaimat!