 |
 |
 |
Volt, nincs...
1. Népdal, műdal, de lehetne akár: bármi
Aki a főcímet elolvassa, gondolhat bármire, például az egyesek által népdalnak, mások által nótának tartott fene bánja vagy vigye kánya folytatású izére is. Én másra gondoltam, amikor mindezt leírtam, egészen konkrétan: a szerbiai ellenzéknek nevezett persze, mások által, mert én még csak megkockáztatni sem merem ezt az európai elnevezést rájuk akasztani tömörülés igencsak szétszaggatott, még önmaguk által is magukrahagyott csoportosulására.
Fölvetődhet a kérdés: Miért vagyok ennyire kritikus velük szemben? Aki látta a TV-jelentéseket a szeptember 21-én megszervezett egyesek még azt állítják, folyamatban van ma is tüntetéssorozat kezdését; láthatta, hogy egyedül Belgrádban és Újvidéken volt komolyabb tömeg. De jöhet a következő kérdés is: Vajon tömegnek számít-e egy (fő)város lakosságának alig 1%-a? A tartományi fővárosban megtörténtek pedig méginkább megerősítik a meggyőződésemet, hogy Csanak barátom továbbra is a hurráoptimista demagógia eszközeit használ(gat)ja, mert mi mást lehetne mondani arról, hogy az újvidéki nagy népi szábor feloszlatta a tartományi Képviselőházat, önmagát pedig kinevezte valamiféle parlamentnek. Higyjétek el, erről aztán többet sem beszélni, sem írni, de még csak gondolni sem lehet!
2. Egy önamgába fulladt vita záróakkordja
Nagy vitát váltott ki az egyik legutóbbi írásom, egyedül csak azt sajnálom, a vitatkozók szépen elsétáltak egymás mellett. Másképpen nem tudom megfogalmazni azt amit érzek, mert a visszacsatolást, az ENSZ által ellenőrzött népszavazást propagálók még csak meg sem akarták hallani az aggályokat. Valamiféle közvéleménykutatásnak fogadják el a Szabad Magyar Szó internetes újság körkérdését, elfelejtve a tényt, a Délvidékről/Vajdaságrból esetleg ha 10-20 ember olvassa, tehát akárhány szavazatról is beszélhetünk, annak semmi köze a jelenlegi választótestülethez, azaz a valósághoz.
Erről a közvéleménykutatásról még néhány szót meg kell említenem. Azoknak, akik nem tudják, esetleg nem akarják tudni az eredményeket, itt melléklem az 1999. szeptember 23-án leolvasott állást.
Demokrata lehetőség
összesen szavazott: 161
autonómiára: 33% (53 személy)
visszacsatolásra: 63% (101 személy)
Mocsokrata lehetőség
összesen szavazott: 135
autonómiára: 16% (22 személy)
visszacsatolásra: 79% (107 személy)
Amit kiírtam, úgy érzem, az én véleményemet igazolja. Csak azt tenném még hozzá, hogy beszámítva a külföldön élő, a Délvidékről/Vajdaságból elszármazott magyarokat, vagyunk összesen vagy 500.000-en. Azok, akik szavaztak, ennek 0,03%-át (D), illetve 0,025%-át képezik. A visszacsatolásra szavazók százaléka még elenyészőbb, ugyanis mindkét esetben 0,02%-ot tesz ki. Tehát, ha bárki ebből altalánosítani szeretne, ugyanúgy jár el, mint az, aki azt állítaná a tényből: létezik olyan ember, aki több mint száz évet megélt, s egész életében dohányzott, hogy a dohányzás meghosszabbítja az emberek életét.
3. Közeledés
Nagyon megörültem Raffai Zoli legújabb levelének, mivel ő az első, aki ideológiához, párthoz, nép-nemzeti vagy liberális vonulathoz való kapcsolódás nélkül beszél a délvidéki/vajdasági magyarokról, azok gyakorlati megsegítéséről stb. Ugyanis, amikor válaszoltam az általa felvetett kérdésekre, én is megkíséreltem önmagam fölé emelkedni, habár lehetséges, hogy nem sikerült. Amit az MVSZ JOT-ról írni merészeltem, nem dr. Hódi Sándor minősítése, mivel annak létezik elnöksége és egyéb más testületei is. Másik észrevételem: összmagyarságban gondolkodni, nem azt jelenti, hogy mindenkinek konzervatívnak, nép-nemzetinek, esetleg visszacsatolás-pártinak kell lennie.
A tanácskozásokat, azok számát, színhelyeit, szervezőit, egyéb részleteket vizsgálgatva, én arra a következtetésre mertem jutni: nem az a lényeg, hogy a részletkérdésekben egyetértsünk, hanem az, hogy a nem Délvidéken/Vajdaságban élő, innen elszármazott magyarok aktívan ha másként nem, hát szakértőkként a saját szakterületeiken bekapcsolódjanak a politikai életbe, a civil szervezeteink támogatásába stb. Itt a kapcsolatot nem holmiféle önkinevezett vezérecskéken, nem működő szervezeteken és szervezetecskéken keresztül kell keresni, hanem közvetlenül a most már megalakított Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácson keresztül. Úgy érzem, minden nyugati országban élő, innen elszármazott nemzettársunk eléggé felnőtt (ezt nem sértőként, inkább pozitív előjellel, az elismerésem bizonyítékául írtam le) már, hogy egyénileg, esetleg akármilyen közösség szintjén foduljon ehhez a grémiumhoz.
4. Záróakkordok
Írás közben kaptam a hírt, ma este tartja első összejövetelét Vajdaság Autonóm Tartomány Ideiglenes Parlamentje. Ha hívnak, hát megyek. Legalább lesz miről írnom a következő héten számotokra. Ettől többet sajnos nem várok, mert az objektív és a szubjektív körülmények miatt nem várhatok. Bármi más még számomra is meglepetés lesz, de legalább elmonfhatom majd: az élet szépsége mellett másnak is örülhetek akkor már.
Tudnék mást is írni, de kétlem, hogy mindaz akár érdekes lenne a számotokra, így még csak annyit:
Üdvözöllek benneteket!
Laci
| |||||||||