SZABADULÁS A VALÓSÁGBÓL

    A régi hagyománynak örvendo muzslyai búcsú alkalmából, a Zeppelin Rock Café szervezésében, folyó év szeptember 12-én, 13-án és 14-én rock-koncertsorozatra került sor a muzslyai Petofi Sándor MME nagytermében, amelyen felléptek a Rov (Csóka), a Pro-Rock (Belgrád) és három nagybecskereki együttes is, mégpedig a Redovna Stvar, az Overdrive és a Fulltone Point. Az utóbbiaknak ez volt az elso muzslyai szereplésük. Fellépésükrol, eddigi tevékenységükrol és terveikrol beszélgettem el az együttes három muzslyai tagja közül a két gitárossal, Pakai Árpáddal és Ripak Igorral.

- Bemutatnátok röviden az együttes tagjait.

P. Á.: Milana, az énekesnonk hegedun is játszik. Zeneiskolába jár.
R. I.: Emellett különféle vonószenekarokban is játszik, például néhány nappal ezelott zenekarával fellépett a muzslyai templomban is. O teljesen a zenének él. Plavšic Milan, a basszusgitárosunk egy jó munkásember.
P. Á.: Miklós Szilveszter, a dobosunk a dobolás mellett képzomuvészettel is foglalkozik: fest, folyton valamit farag, barkácsol.
R. I.: Dušan, a "percussionista"(ütohangszeres) késobb csatlakozott az együtteshez, de ugyanolyan fontos, mint a többiek. Újvidéken tanul, akárcsak én, o a német tanszékre jár, én viszont menedzsmentre.
P. Á.: Én Belgrádban járok egyetemre, radiológiát tanulok.

- Mióta játszotok együtt?

R. I.: Az együttes a tavalyelotti ZROK-on (nagybecskereki rock-együttesek fesztiválja - megjegyzés tolem) alakult meg. Szilveszteren, Árpin és rajtam kívül volt még egy basszusgitárosunk, de az késobb kilépett az együttesbol, és Milan ugrott be helyette, Milana pedig tavaly októberben, a verseci gitárfesztiválon lépett fel velünk eloször, miután elso énekesnonk, Tamara is kilépett. Dušan az idén csatlakozott hozzánk.

- Hangzásvilágotok meroben más a környezetünkben megszokottnál. Némi túlzással azt mondhatnám, hogy teljesen eredeti, azonban nem elodök nélküli. Ti hogyan definiáljátok saját zenéteket?

P.Á.: Ezt igazából nem nagyon lehet megnevezni, van itt minden: etno, jazz, rock, hard-core, és ez az egész egyveleg nagymértékben pszichedélikus, legalábbis mi annak tartjuk.
R.I.: Valamennyien különbözünk egymástól, különféle társasági körökbol jöttünk össze, és mindannyian belevittünk valamit magunkból a zenénkbe is, de nem úgy, hogy azt a többiek ne érezzék át, hanem egyszeruen elkészítettünk valamit, amit mindannyiunk fúziójának lehet nevezni és ezt a hangzást kaptuk.

- Mely városokban léptetek fel mostanáig, és a közönség hogyan fogadta a zenéteket?

P.Á.: Koncerteztünk Belgrádban, Versecen, Újvidéken, Becsén, Nagybecskereken és most Muzslyán is. Szerintem Belgrádban fogadták be a legjobban a zenénket, hiszen ez mégiscsak egy úgynevezett urbánus zene. Nem tudom, de ez a muzslyai fellépésünk nekem kissé fura volt, mintha nem idevalósiak volnánk, vagyis az itt élok zöme nem szokta meg az efféle zenét. Már Nagybecskereken meroben más a helyzet, mert többen ismernek bennünket, és csak az jön el a koncertre, aki már hallotta a zenénket.
R.I.: Ismeretlenek vagyunk még, az emberek nem igazán tudják, hogy ha eljönnek a koncertünkre, mit is fognak hallani, és sok embert meglep az, amit hall. Belgrádban és Nagybecskereken már van közönségünk, de számomra a legközvetlenebb fogadtatásban mégiscsak Versecen részesültünk.

- Tavaly a belgrádi Club Holiday-ben megrendezett demó együttesek fesztiválján az elso helyet nyertétek el, amivel egy CD megjelentetését érdemeltétek ki, azonban ez az album még mindig várat magára. Miért?

P.Á.: A felvételt már befejeztük egy becsei stúdióban, az anyagot átadtuk Dragannak, a Club Holiday tulajdonosának, aki jelen pillanatban a menedzserünknek is számít, és most várunk.
R.I.: Várunk a posztprodukciós simítások elvégzésére, és utána majd felkínáljuk az anyagot valamelyik kiadónak.

- Tudjátok már melyik kiadóháznak fogjátok felkínálni az anyagot?

P.Á.: A Metropolis Recordsnak és a B-92-nek.

- Az együttes kizárólag angol nyelven készít dalszövegeket. Így könnyebb, vagy vannak más ambícióitok is?

P.Á.: Valamilyen módon könnyebb is, a másik dolog pedig, hogy - mi tagadás - idovel szeretnénk külföldön is befutni, és ezt angolul könnyebb, mint szerbül, magyarul meg nem is lehet, hisz az énekesnonk nem beszél magyarul.

- Ki írja közületek a dalszövegeket?

P.Á.: Hatot írt Igor, egyet pedig jómagam. Emellett van még két hangszeres szerzeményünk is. Persze, most csak arról a kilenc dalról beszélek, amelyek az elso albumunkra felkerülnek.

- Mi lesz az album címe?

R.I.: Free From Reality.

- Végezetül, áruljátok el, honnan az együttesetek neve.

R.I.: Egy régi filmbol, amelynek Crossroads a címe, és amely a Robert Johnson-féle legendát dolgozza fel. Robert Johnson blues-zenész ugyanis egy útkeresztezodésen, amit Fulltone Pointnak neveznek a filmben, eladta a lelkét az ördögnek, hogy jobban zenélhessen. Szóval, a Fulltone Point azt a helyet jelenti, ahol valaki eladja a lelkét az ördögnek, hogy jobban zenéljen.

- És ezzel a névvel ti is jobban zenéltekk?

P.Á.: Nem hiszem, hogy van valami köze hozzá (nevet).

Sándor Zoltán

preuzeto sa: http://www.kepesifi.co.yu/2295/zene.htm

download this text             up