"Küldeném ezt a számot mindenkinek, aki szereti..." (Egy rádiós kivánságmûsor)

"Ez afféle üzenet itt. Nincs miért tagadni, hatékonysága kb. tengerbe hajított palackéval azonos, de helyes ez így. Az üzenet, tartalmát tekintve, meglehetősen ködös, inkább csak valami kis izé. Arról akar szólni, hogy "vigyázz, ne dőlj be minden hülyeségnek". De ez így túlontúl sommás és mindenféle árnyalat nélkül való.

Arról akar szólni tehát ez az üzenet, hogy ne essünk ugyanabba a hibába az internet kapcsán, amiben egyszer már a TV kapcsán beleestünk. Egy pillanatig se higgyük el, hogy ez önmagában jó. Szintúgy ne higgyük el, hogy bármilyen értelemben megváltja vagy csak megjavítja a társadalmat.

Fenét.

Az interneten már most zajlik az a folyamat, amelynek eredménye egy hatalmas, interaktív fogyasztói izé lesz, mondjuk Metaverzum, és csak annyiban lesz interaktív, amennyire a fogyasztásra való serkentés megkívánja. A TV-vel ellentétben az internet sokféle rászokási lehetőséget kínál: aki nem szokott rá a www-re, azt talán az irc-re lehet ránevelni és így tovább. Ez a sokféle függési lehetőség hamis magabiztosságba ringathatja a felhasználót, aki azt hiheti, végre ő az, aki válogat. Hehe. A TV-vel ellentétben az internetes etetőgép azonnal reagálhat, ha unod őt; olyan lesz, mint egy rossz ágyas, mindent megpróbál majd, hogy csak vele foglalkozz.

Ez egyébként rendben is van így.

Az üzenet, amiről most beszélünk, arról is szól még, hogy vége van a hőskornak, és tulajdonképpen jó is, hogy így van. Az eszünket kellene használni most talán jobban, mint a TV-zés hajnalán, szóval ne kábuljunk el annyira. Valójában minden jól van az internettel kapcsolatban, ekkora valami és önálló életet él... szóval kívül esik a jó vagy a rossz megítélésén, és ez az, amiért minden rendben jól van vele kapcsolatban. Működik és kész. Ebben az a jó, hogy valójában nálunk van a billentyűzet meg az egér. Az üzenet arról szól, hogy ezt nem kéne elfelejteni.

Végre eszembe jutott." (CCFZ: Palack a tengerben)

Balról jönnek,
Ketten-hárman...
ketten jönnek,
Balról hárman.
(Mátyus Viktor: Paranoia)