Románia 237.500 négyzetkilométeres területéböl Erdélyre (románul Transilvania, Ardeal, németül Siebenbürgen) az ország nyugati határvidékével és a Bánsági tájjal együtt 99.800 négyzetkilométer esik (Románia területének 42,02 %-a).
     Az országnak ez a része a 20°15' és 26°30' keleti hosszúság, valamint a 44°30' és 48°8' északi szélesség között fekszik, s nyugat-keleti irányban 480 km, észak-déli irányban pedig 400 km átméroju. Legalacsonyabb pontja a Bánátban az Aranka-patak határmetszésénél van, 83 m magasan a tengerszint fölött, lagmagasabb pedig a Fogarasi-havasokban a Negoiu csúcsa, 2535 m.Erdélydomborzatilag a következö nagy tájegységekre tagolódik : A nyugati országhatár mentén húzódik végig a Tiszai-Alföld keleti szegélye, s ezt követi az Erdélyi-szigethegység, amely a Tiszai-Alföldet elválasztja az Erdélyi medencétol. Az Erdélyi medencét keleten a Keleti-Kárpátok, délen pedig a Déli-Kárpátok hegyvonulata szegélyezi, s az utóbbinak nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék.
     A Tiszai-Alföld keskeny keleti szegélyét, amely Szatmártól az Al-Dunáig húzódik, a folyók hordalékai építették fel, majd a jégkorszak végén lösz fedte be. Szamos környéki és a Marostól délre eso részén nem ritka a futóhomokos terület.
     Az Erdélyi-szigethegység (Muntii Apuseni), amely a Maros völgyétöl a Máramarosi havasokig terjed, igen változatos felépítésü. Hegyei közül természeti szépség tekintetében leginkább figyelemre méltóak a nyugati részen található mészkötakarós hegyek, a Bihar-hegység (Muntii Bihorului), a Béli-hegység (Muntii Codru Moma) és a Királyerdö (Padurea Craiului). Tölük keletre a kristályos anyagú Gyulai-havasok (Muntii Gilaului) széles, fennsíkszerü hegytetöi következnek, délkeletre pedig az Erdélyi-érchegység (Muntii Metaliferi) húzódik, északi végén a híres mészköszurdokokkal. A Szebes-Köröstöl északra a hegység a Szilágysági dombvidék sziget-hegyeiben folytatódik egészen a Nagybányai-medencét lezáró Gutinig (Muntii Gutîului) és Ciblesig (Muntii Tiblesului).
     A szigethegység túlsó oldalán kezdödö Erdélyi-medence a földtörténeti óharmadkorban még tengerként kapcsolatban állt az Alföld egykori tengerével. Erre a korára vallanak gazdag kösó-és földgáztelepei. A süllyedéses tájat a kéregmozgás és késöbb az erózió dombsággá alakította. Több kisebb medencéje, pl. Fogarasi-medence (Depresiunea Fagarasului), Szebeni-medence (Depresiunea Sibiului), Székás-medence (Depresiunea Secasului) stb. és erdös, széles hátságai, pl. a Szamos-hátság (Dealurile Somesului) mellett két egymástól szemre is különbözö nagyobb tájegységét külömböztetjük meg. Egyik a csupasz, agyagos és éppen ezért suvadásos, tavas Mezöség, a másik pedig a folyók által felszabdalt, teraszos Küküllö menti dombvidék.
     Az Erdély-medencét keleten és délen a Kárpátok hegyvonulata szegélyezi. A félköríves hegyvonulat két, egymástól világosan elütö szakaszra osztható, a Keleti- és Déli-Kárpátokra.
     A Keleti-Kárpátok (Carpatii Orientali) az ország északi határától a Törcsvári-szorosig húzódik. A földtanilag fiatal hegyláncolatban szerkezeti szempontból négy vonulatot külömböztetünk meg. Legkülsö a homokkö vonulat, piramis alakú erdös hegyeivel, amely az Olt forrásvidékénél láncokra bomlik. Ide tartoznak a Csíki-havasok (Muntii Ciucului), Háromszéki-havasok (Muntii Bretcu), a Bodoki-hegység (Muntii Bodocului), a Baróti-hegység (Muntii Baraoltului), a Persányi-hegység (Muntii Persanilor), Csukás (Ciucas), Brassói-havasok (Muntii Brasovului) és a Bucsecs (Muntii Bicegi). A Kárpátok más vidékéhez hasonlóan, a homokkö vonulat belsö oldalán gyönyörü mászköszirtek sorakoznak. Nagy-Hagymás (Muntii Haghimasului), Csalhó (Ceahlau), Oltár-kö (Piatra Altarului), Gyilkos (Ghilcos), Egyes-kö (Piatra Unica), Király-kö (Piatra Craiului) stb.
     A Keleti -Kárpátok vezérvonulata a legöregebb kristályos övezet, amely föleg kristályos palákból, gneiszböl és gránitból áll. Ebben találjuk a legmagasabb hegyeket. Északi végén a Máramarosi-havasokkal (Muntii Maramuresului) kezdödik, majd a Radnai-havasok (Muntii Rodnei) következnek a 2305 m magas Nagy Pietrosszal (Pietrosul Rodnei), s a Borgói (Muntii Birgaului) és Besztercei-havasok (Muntii Bistritei) után a Gyergyói-havasokkal (Muntii Giurgeului) ér véget.
     A negyedik vonulat, a vulkanikus övezet, a Kárpátok lagfiatalabb része, legbelül húzódik. A Kelemen-havasok (Muntii Calimani), a Görgényi-havasok (Muntii Gurghiului), a Hargita (Muntii Harghitei) vidékén még ma is gyakoriak az utóvulkanikus jelenségek, pl. Borszék, Hargita-fürdö, Torja stb.
     Az egyes vonulatok között tágas medencéket találunk, pl. a Gyergyói- (Depresiunea Gheorghenilor), Csíki- (Depresiunea Ciucului), Háromszéki- (Depresiunea Trei-Scaune) és Brassói-medencét (Depresiunea Brasovului).
     A Keleti-Kárpátok folytatása a Déli-Kárpátoknak (Carpatii Meridionali) föleg kristályos palákból álló hegyvonulata, amely a Törcsvári-szorostól a Temes völgyéig tart. Legérdekesebb részei azok az alpesi jellegu hegyek, amelyek formáiban megörizték a jégkorszak nyomait. Ide tartoznak a Fogarasi-havasok (Muntii Fagarasului), a Páreng (Muntii Parangului), a Retyezát (Muntii Retezatului), s mindegyikben találunk gleccservölgyet, kárfülkéket, tengerszemeket, a hajdani eljegesedés emlékeként.
     A Szebeni-havasok (Muntii Cibinului) és a vele egyben tartozó Kudzsiri-havasok (Muntii Sureanului) széles tükörfelületü magashegységei kevés eljegesedési nyomot mutatnak, s széles havasi legelöikkel a már említett Gyulai-havasokra emlékeztetnek. A hatalmas tömegü magashegységek és a közepes magasságú, hajdani eljegesedésre nem valló hegyek között itt is találunk medencéket, pl. a tágas Hátszegi-medencét (Depresiunea Hategilor) és a szénben gazdag Petrozsényi-medencét (Depresiunea Petrosanilor).
     A Déli-Kárpátok nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék, föleg kristályos közetekböl és másodkori üledékes mészkötakaróból áll. Elsö tagja a vasércben gazdag Ruszka-havas (Poiana Ruscai), s ezt követi a Szemenik (Muntii Semenikului), az Almás (Muntii Almajului) és az Orsovai-hegység (Muntii Cernei). A vonulat utolsó tagja a Domogled (Muntii Mehedintului). A Bánság közepén húzódik az alacsony szigethegyekkel érintkezo Krassó-Szörényi-érchegység, amely az országnak nemcsak jelentös karsztterülete, hanem értékes bányavidéke is. Vasat, mangánt, krómot és szenet bányásznak e fennsíkszerü középhegységben.
     A Bánsági-hegyvidék medencéi közül az Almás-medencét (Depresiunea Almajului) kell megemlítenünk.
     Ami a terület vízrajzát illeti, folyói, a Tisza közvetítésével, illetve anélkül a Dunába ömlenek.
Erdély legnagyobb folyója a Gyergyói-havasokban eredo Maros (Muresul), amely keresztülvágva az Erdélyi-medencét, a Nyárád (Nirajului), a Kis-Küküllö (Tirnava Mica), a Nagy-Küküllö (Tirnava Mare), a Szebes (sebesul), a Szrtigy (Streiul) és az Aranyos (Ariesul) vizét vezeti a Tiszába.
Észak-Erdély vizeit a Radnai-havasokban eredö Szamos (Somesul) gyüjti össze és a Krasznával egyesülve Magyarországon ömlik a Tiszába. Az Erdélyi-Szigethegység nyugati részének vizeit a Körösök, a Szebes-Körös (Crisul Repede), a Fekete-Körös (Crisul Negru) és a Fehér-Körös (Crisul Alb) szállítják a Tiszába, a Szilágyságból folyó Berettyó (Bercetaul) pedig a Szebes-Körösbe.
     A Bánsági-hegyvidék vizei, a Béga (Bega), Temes (Timisul), Berzava (Birzava), Néra (Nera), Cserna (Cierna) stb. közvetlenül a Dunába ömlenek, s ugyancsak a Duna fogadja magába, de már a Havasalföldön a Déli-Kárpátokon áttörö Zsilt és Oltot.
     A tavak közül mindenekelött a Déli-Kárpátok hegyi tavait kell megemlítenünk, amelyeknek medencéit gleccserek hozták létre. Turisztikailag igen jelentös a vulkáni kráterben létrejött Szent-Anna tó és a hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tó. Több apró tavat találunk a Mezöségben is. Ezek, amennyiben nem mesterségesek, többnyire suvadásos eredetüek.