Vallás:
Az
ősi istentisztelet fontos a hagyományos maori társadalomban. Vallásuk
összetett, sok istenük van, amelyek a tengert, az eget, a hegyeket, a háborút
képviselik. A maori vallás fontos része az, amit ők életerőnek (Mauri), minden
ember által elérhető szellemnek (Wairua) és spirituális erőnek, vagy
tekintélynek (Mana) neveznek. Az elmúlt 200 évben komoly hatás érte a maorikat
a kereszténység részéről. 1840-re közel minden maori megkeresztelkedett.
Az erősebb maori férfi testét – a fejétől a lábfejéig
– tetoválás díszítette, főként az arcát és az ülepét. A nők csak az arcukon
viseltek efféle díszeket. Ma már nem túl gyakori a tetoválás a maorik körében,
bár az utóbbi években az arcfestés (Moko) divatja visszatérni látszik, szintén
a nemzeti büszkeség megnyilvánulásaként.
Sok közmondásukban hangsúlyozzák a növekedés és
változás jelentőségét, illetve sürgetik az emberi közösséget a természettel
való együttműködésre.
Kultúra:
A
maori nyelv hasonlít a hawaii-hoz, vagy a samoaihoz. A huszadik századig
Új-Zéland-szerte sokan beszélték.
A
maori társadalom hagyományosan a szóbeliségre épül. Komoly tradíciója van az
éneklésnek és a mesélésnek. Történelmük megismerhető azokból az
elbeszélésekből, amelyek generációról generációra szálltak. Ezek az elbeszélések
dalban, táncban és vallásos énekekben jutottak kifejezésre.
A
költészet szintén lényeges eleme a maori kultúrának. A verseket zenével és
gesztusokkal kísérték. A huszadik században a maorik kifejlesztették azt, amit
ők cselekvő daloknak neveznek. Ezek tiszta, fülbemászó dallamok a kezek és
karok kecses mozgásával kísérve.
A
maorik gyakran használtak ruházatként kutyaszőrt, lent és tollakat. A meleg
szőrből készült köpönyeg hasznos volt a déli szigeten, ahol meglehetősen nagy a
hideg.
A
maoriknak mindig számottevő volt a művészetük. A fafaragást például az egyik
kedvenc kulturális tevékenységükként tartották évszázadokon keresztül számon,
de igazán népszerű az európaiak megjelenése előtt volt. Gyönyörű jáde
díszítéseket, háborús botokat és kenukat is készítettek. Egyéb hagyományos
művészi formájuk a táblarácsozat-készítés és a szövés. Kedvelt színeik a vörös,
a fekete és a fehér.
A
találkozó házakat (Wharenui) festményekkel és faragásokkal gazdagon
díszítették. Ezek a házak és díszítéseik az ősök történeteit mesélték. A
Wharenui a törzs tagjainak testét szimbolizálta: a tető a hátgerincet, a falat
körbefutó faragványok, amelyek az ősöket ábrázolták, bordára emlékeztettek.
A
maorik inkább az orruk finom összeérintésével üdvözölték egymást, mint
kézfogással, vagy meghajlással.