Beszéd a Magyar Újságírók Közössége 1996-évi közgyűlésére

Tisztelt Közgyűlés!

Megrendülve állok itt Önök előtt, mint egy álom, úgy tűnik nekem az, hogy ma Magyarországon működik ill. működhet egy polgári szellemiségű, nem a kormány által irányított újságíró csoportosulás. Hosszú évtizedek álma valósult meg számomra 1990-ben, mely mit egy üstökös hirtelen tűnt fel az égen, majd lassan egyre csökkenő fényerővel világosságát vesztve tűnt el a szemek elől.

Hogy nekünk, emigrációban, vagy inkább úgy fogalmaznék "határokon kívül élő", élésre kényszerült magyarok számára mit jelent a magyar szó, a magyar írás, semmi sem jellemzi jobban, mint az utolsó 40 esztendő magyarnyelvű szellemi termékeinek sokasága. A Magyarországon megjelenő nyomdatermékeket hosszú évtizedeken keresztül nem lehetett kézbe venni, csöpögtek a hazugságtól és a propagandától. Számunkra elviselhetetlen volt az "ellenforradalom" meghatározás. Így sikerült régi magunkkal hozott értékrendszerünket a mai napig megőrizni. Az elnyomás idején az a gondolat kötött össze bennünket, hogy egyszer majd csak kimennek a megszállók és Magyarország felszabadul.

Ma itt, a MÚK kebelében annak ellenére itthon érzem magamat, hogy rájöttem arra, hogy már lassan sehol sem értenek meg! A sok évtizedes diktatúra nagyon rányomta bélyegét a magyar társadalomra. A kádári "békés korszak", melyet nyugaton gulyás kommunizmusnak neveztek el,- a lakosságban minden egészséges ellenállást megtört, ezáltal egy elferdített felfogású és gondolkodásmódú társadalom fejlődött ki, mely nem a nemzeti vagy más erkölcsi értékrendszerben gondolkodik, hanem az önzést, a másik "átverését" tartja élete legfontosabb pillérének. Itt van az a szakadék, amit ma és amíg élünk, áthidalni kényszerülünk, minden rendelkezésre álló lehetőséget kihasználva és teljes bevetést igényelve.

Az előbb azt mondtam, hogy nem értenek meg, azt hiszem, meg kell magyaráznom előző állításomat. Látszólag ugyanazt a nyelvet használjuk, azonos szavakat, mégis itthon sokszor teljesen más értelemmel alkalmazzák őket, mert a szavak második vagy harmadik értelmezésében gondolkodnak. Mi külföldön élők ettől a nyakatekert értelmezéstől messze eltávolodtunk. Nem volt szükségünk erre a védekező mechanizmusra. Így sokszor teljesen értetlen arcokat látok magammal szemben, amikor idehaza elképzeléseimet, a magyar nemzet iránti elhivatottságomat fejtegetem.

Svájcban, második hazámban ugyancsak nehézségekkel küszködöm, amikor valakinek meg akarom magyarázni a magyarországi helyzetet. Ezt különösen nehézzé tette az elmúlt választások eredménye. Baráti köröm, melyet minden alkalmat megragadva igyekeztem népünknek, országunknak megnyerni, ma kissé kaján mosollyal kérdez; "na most ezt meg hogyan magyarázza?"

Állandó figyelemmel kísérem a magyar médiák körüli eseményeket, csatározásokat és elszomorodva állapítom meg, hogy az a nyugati sajtó, amelyik az első demokratikusan megválasztott magyar kormány médiapolitikai kísérleteit hisztérikus kirohanásokkal nyugtázta, a világot tele kürtölte, hogy Magyarországon veszélyben van a sajtószabadság, az utóbbi időkben hang nélkül tűri az ellenzéki (polgári gondolkodású) sajtó kiszorítását, a pályatársak utcára kerülését.

Hazánk a történelem folyamán sok megszállást kibírt, mégis meg tudta tartani nemzeti öntudatát. A török uralom után a visszavonuló katonákkal eltűntek a mullahok, a müezzinek, az üvöltő dervisek. Sajnos ez az 1990-es rendszerváltozás alkalmából nem történt meg, az üvöltő dervisek ma is közöttünk vannak. Ezek a szellemi idegenlégiósok azok, akik bennünket külföldön lejáratnak, idehaza pedig szemrebbenés nélkül a demokrácia aláásásán munkálkodnak. Ezen áramlatok ellensúlyozását tartom a Nyugateurópai Tagozat egyik fontos feladatának.

Nagyon örülök annak, hogy a MÚK azon kevés egyenesgerincű szervezetek közé tartozik, amelyik képes volt - ha nehézségek árán is - arculatát, szellemiségét megőrizni. Minden alkalommal nagy élvezettel veszem kezembe a TISZTESSÉG-et és különös öröm számomra, hogy ez alkalommal a megjelent cikkek íróit személyesen is megismerhetem.

Bízom abban, hogy közös erővel, kart karba öltve, az ország határain belüliek és kívüliek fel fogjuk tudni építeni azt a Magyarországot, amelyik nyugodt lelkiismerettel foglalja majd el helyét az európai országok közösségében. Ehhez kívánok minden MÚK tagnak sok sikert és kitartást.

Kenessey Csaba

:: index