Az igazság és a politikusok

Motto:
"A politikusnak is veszélyes az igazságot kimondani, az emberek rászokhatnak és a jövőben is az igazságot szeretnék hallani."
George Bernard Shaw

Mintha tegnap mondta volna valaki, annyira naprakészen hiteles a fenti mondás. Az igazság valóban veszélyes, különösen egy hazugságokra, félrevezetésre felépített DEMOKRATÚRÁBAN. Ki az aki fél az igazságtól? Ki az aki nem az igazság keretein belül keresi a megoldásokat? Lehet-e ilyen emberekre bármit is bízni, különösen nem egy szerencsétlen, kivérzett ország sorsát?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek mindazok fejében, akik valamit az ország, a magyar nép fellendülésétől elvárnak. Ennek érdekében miért veszélyes az igazság? Talán azért, mert az elmúlt ötven esztendőben minden volt, csak igazság nem. Erre alapozták az "erkölcsöt", a szellemi Potyemkin falvakra. Most eljutottunk oda, hogy sem a politikus, sem a választópolgár nem tud az igazsággal mit elkezdeni, bizonytalanná válik, csak a hazugságok, vagy legjobb esetben a részigazságok világában érzik jól, - azaz biztonságban - magukat.

Így váltak az emberek gondolkodásmódjában az értékek, az értékrendek teljes káoszba, inkább elhitték azt amit mások nekik hazudtak, mert akkor az ő saját hazugságukat is el lehetett hitetni... Erre a szellemi ingoványra épül a mai magyar társadalom gondolkodásmódja. Csak ha ezt figyelembe vesszük, válik a mai helyzet érthetővé. Az egyetlen kiút az idő, az új generációk fejlődése, és ezek hatása az egész társadalomra marad, mint reménysugár.

Sajnos beigazolódott, egy diktatúrából, - lehet az kemény vagy "puha", - nincs tiszta, békés kiút. Saját szervezettsége eredményeként mint egy pókháló takarja be a társadalmat. Az erkölcsileg elfogadható egyéniségeket vagy kiirtották, vagy menekülésre kényszerítették, vagy más módszerekkel hallgatásra bírták. Volt rá mód és lehetőség bőven. Sajnos sokan adták be derekukat és kötöttek "kompromisszumot" (vagy talán még ennél is többet) és váltak a diktatúra támaszaivá.

A májusi választásokon ez a mai magyar társadalom elbizonytalanodott, lelkileg megtört választópolgárai fognak az ország jövőjét befolyásoló irányzat fölött dönteni. Nem könnyű feladat, mert hiteles, valóban nem saját egyéni érdekeiket figyelő politikusok a "hiánycikk" kategóriába tartoznak. A személyeskedő perpatvarokra a választópolgár sehol sem vevő, ezt nem vették figyelembe. Talán érdemes lenne azonban a rizikót mégis vállalni és a következő évekre az ország vezetésével egy olyan kormánykoalíciót megbízni, amelyik eddig nem járatta le túlságosan magát. A mai politikai szférában nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz! Hangzatos szavaknak, mint pl. "szakértő kormány" nem szabd többé felülni.

Egy közmondás szerint némely politikusok olyanok mint a víziló: Vastag a bőrük és nagy a pofájuk. Ha pedig nehéz helyzetbe kerülnek, egyszerűen alámerülnek! Hogy ez mennyire igaz, azt az elmúlt idők botrányai ékesen bizonyították.



Hamarosan felhangzik az 1848-as jelszó, melyet a Talpra Magyarból a mai életbe is átvehetünk:"..... Rabok legyünk vagy szabadok, Itt az idő, válasszatok!" Na de ki esküszik ma a magyarok Istenére?

Kenessey Csaba

:: index