"Emlékszünk Kádár elvtársra...." Mi is!

Megjelent az Új Magyarországban

Nemrég volt Kádár János halálának 7. évfordulója. A Munkáspárt megemlékezésre hívta híveit a temetőbe. Jöttek is! Ebben még nem talál az ember semmi különöset, hisz mindenféle diktátornak, zsarnoknak vannak privilegizált emberei, akik természetesen visszasírják azt az időt, amikor hatalmon voltak. Ilyen formában megtalálhatók a politikai nézetek oldalán nosztalgiázó csoportosulások, ne csodálkozzunk hát azon sem, hogy vannak, akik vissza siratják a jó kádári gulyáskommunizmust.

Hitler szülőházát is évente sokan látogatják, sírját csak azért nem, mert az előrelátó amerikai katonák Hitler Adolf hullájának maradványait eltüntették. Oroszországban ma is vannak, akik a nagy Generalisszimuszt, Joszip Viszárionovics Sztálint siratják..

Maradjunk hazánk példájánál. Kik azok, akik Kádár elvtársat ma is ünneplik? Nyilván nem a volt bebörtönzöttek, hanem az elmúlt kádári rendszer nómenklatúrájához tartozók: a függetlenített párttitkárok meg szakszervezeti vezetők, a pártbizottságok felduzzasztott apparátusában a magyar nép nyakán élősködő pártelvtársak, akik jóformán semmit sem dolgozva élték életüket, jártak a nagyobbnál nagyobb elvtársi dínom-dánomokba, vadászatokra, a fiatal leányokkal ellátott pártüdülőkbe. Természetesen ide tartoznak az elnyomó pártállam további kegyeltjei, mint az állami vállalatok (tehetségtelen) volt vezetői, az elnyomó apparátus tagjai, a "belügyesek", a besúgók hada, a Munkásőrség kitűnő káderei (nem Kádárai), a tömbmegbízottak siheder hada stb. Sokan voltak. Túl sokan! Nagy volt a csalódásuk, amikor az általuk épített és fenntartott kártyavár egyszercsak összedőlt. Hogy visszasiratják hatalmukat, meg lehet érteni.

Kit is tisztelnek Kádár Jánosban? Emlékezzünk. Az Akadémiai Kislexikonból (1989-es kiadás) idézek: "Kádár eredetileg Csermanek János (1912-1989): politikus, 1931-től a KIMSZ és a MKP, 1932-től a KIMSZ Titkárságának tagja. Forr. Tevékenységéért többször letartóztatták és elítélték. Részt vett a KMP újjászervezésében (1940-41) 1941-től a KMP Bp.-i Ter.-i Bizottsága, 1942-től a KB tagja, 1943-tól a KB titkára. A német megszállás (1944 márc.) után letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték. 1944 őszén sikerült megszöknie és a felszabadulásig az antifasiszta mozgalom egyik irányítója volt. 1945-től a az MKP KV és PB tagja. BP rendőrfőkapitány h.-e (1945), az MKP Bp.-i Ter. Bizottságának titkára (1945-46), az MKP ill. az MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője (1950-51). Koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték (1951). Rehabilitálása (1954) után az MDP Bp. XIII. ker.-i Bizottságának (1954-55), majd Pest megyei Bizottságának első titkára (1955-56), az MDP KV és PB tagja (1956), a KV titkára (1956). Tagja az 1956 okt. 30.-i és nov. 2.-i Nagy Imre-kormánynak. 1956 október 31.-én vezetésével alakult meg a Magyar Szocialista Munkáspárt (az Ideiglenes KB elnöke; 1956-57, a KB első titkára: 1957-85 főtitkára; 1985-88 elnöke; 1988-89, az MSZP PB tagja: 1956-88), majd nov. 4.-én a M. Forr. Munkás-Paraszt Kormány Miniszterelnök (1956-58, 1961-65), államminiszter (1958-61), 1965-től az Elnöki Tanács tagja. Nemzetközi Lenin békedíjas (1977) F.M. A szocialiszmus teljes győzelméért (1962); Tovább a lenini úton (1964); Hazafiasság és internacionalizmus (1968); A szocialista Magyarországért (1972); A fejlett szocialista társadalom építésének útján (1975);Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság (1977), Szövetségi politika - nemzeti egység (1981); A békéért, népünk boldogulásáért (1985);Művei (I. kötet: 1956-1958, 1987; II. Kötet: 1958-63, 1988)."

Ami a lexikonból kimaradt:
1945-ben mint a Budapesti rendőrség főkapitánya, aktívan részt vett a magyarság meghurcolásában. Az ő irányítása alatt vált az ország a SZU teljes csatlósává, kiszolgálva a nagyhatalom hadiiparát. Kádár János minden lelkiismeret furdalás nélkül küldte még saját elvtársait is a bitóra, 56 előtt és után. Emlékezzünk csak Rajk László utolsó szavaira: "elárultál János!" Továbbá elárulta az 56-os kormányt, aminek előtte tagja volt, majd saját miniszterelnökét Nagy Imrét és még sok más társát jutatta akasztófára.

A Kádár-korszakban gyűltek fel a dollármilliárdos adósságok, melyek kamatainak fizetése és a kölcsönök törlesztése a mai és a következő nemzedék nyakába szakadt, súlyos feladata lesz.

Kádár volt az, aki az egész országot megmételyezte, fiatalkorúakat végeztetett ki, vagy börtönöztetett be. Azon családok, amelyek a Kádár fémjelezte korban lettek meghurcolva és törtek széjjel vagy hozzátartozóikat végeztetett ki, a többszázezer ember, akit hazájából elüldöztek, valamint azok, akik elmegyógyintézetekbe lettek bezárva, hogy megtörjenek, ezek mind úgyszintén emlékeznek Kádár elvtársra!

A sok mai furcsaság között majdnem fel sem tűnne a Kádár-nosztalgia, ha nem lennének hasonlóságok a mai és a Kádár féle korszak között. Akkor is azok szedték meg magukat, akik közelebb voltak a tűzhöz, és ma....? Egy jó példa, a Czinege-villa...

Nos, a mai világban elég ha az ember elmegy egy piacra és nézelődik. Idős nénikék, bácsikák turkálnak a szemétben, kutatva valami még felhasználható élelmiszer után. Már ott sem találnak sokat.

Mindezek után nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, közösen fennhangon:

Kádár elvtárs, mi sohasem feledünk el! Azoknak, akik az örökké tegnapiak táborába tartoznak, jó lenne nem visszafelé, hanem előrefelé nézniük. Az elv, a nagy eszme megbukott, soha vissza nem jön. Mongóliától kezdve mindenütt végez volt leigázóival a szabadon választó nép Az 1848-as Szabadságharc után érdekes módon senkinek sem jutott eszébe Haynaut ünnepelni, sírjára virágokat vinni. Csak nálunk, Magyarországon járnak másként az órák? Aligha.

Kenessey Csaba

:: index