Levél a Magyar Nemzetnek

Magyar Nemzet
Szerkesztőség
Kinizsi u. 30-36 Pf. 276
1392 Budapest.

Thalwil, 1994 junius 6


Tisztelt Szerkesztőség!
Engedjék meg, hogy az én és Svájcban élő baráti köröm a választási eredményekkel kapcsolatos gondolatait rendelkezésükre bocsássam. Meg vagyok győződve arról, hogy a külföldön élő magyarok semmivel sem jobbak vagy rosszabbak az otthoniaknál, az eseményeket nagy figyelemmel kísérjük, sok időt töltünk hazánkban Magyarországon, így lehetséges, hogy a problémákat más szemszögből közelítjük meg. Mivel a pluralizmus a demokrácia nagy erőssége, talán a mi véleményünk sem teljesen közömbös az "otthon" élő honfitársaknak. Ebben a reményben vettem magamnak a fáradtságot és leírtam gondolataimat.

A jó magyar közmondás "eső után köpönyeg" akkor használatos, ha valamin már nem lehet változtatni. Így van ez a választási eredménnyel is. Mint a magyar nemzet önálló akarata kinyilatkoztatását, el kell mindannyiunknak fogadni. Az eredmény egyben figyelmeztető hatású mind a vesztes koalíciónak, mind a nyerteseknek. A sok évtizedes egyhangú választási paródiák után egy nyílt és szabad döntést hozott a nép, a magyar állampolgár.(Az eredmény nem 99,99%!) Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania, annak is, akinek az eredmény nem tetszik. Az, hogy négy év után a nemzet többsége a volt egységpárt utódját választotta, sokaknak érthetetlen, bár ha a többi posztkommunista országokban létrejött választási eredményeket elemezzük, nem volt teljesen váratlan. Kell, hogy legyen valami törvényszerűség benne.
Az életben minden változik, a politikai életben még gyorsabban következnek be a sokszor ésszerűtlen, váratlan változások. Mi lehet ennek a hangulatfordulatnak az oka? A vesztés nem érhette váratlanul a koalíciós pártokat, sok előjelzést lehetett észlelnie annak, aki a helyzetet semlegesen igyekezett megítélni. Az is igaz, hogy egy kormánybukás már akkor világos volt, amikor a kormánykoalíció négy évvel ezelőtt átvette a hatalmat. Ezt már akkor megmondta Antall József. Szinte teljesen megoldhatatlan problémának fogtak neki, a népszerűség elvesztése természetes és logikus eredménye volt ennek a felvállalásnak. Természetesen sok hibát lehet a kormány ténykedésében fellelni, ez volt az oka annak is, hogy négy évvel ezelőtt nem a szocialisták nyerték meg a választópolgárok bizalmát. Akkor még sokan emlékeztek az ország kizsákmányolására, a hitelek felvételére, az "új gazdasági mechanizmusok" néven ismertté vált erőtlen próbálkozásokra. A kölcsönök árán fenntartott relativ jó életszínvonal javulást akkor nem értékelték megfelelően. Pontosan ez volt az a pont, ahol a mai választópolgár logikája ezúttal akadozott. Fából vaskarikát kívánt a kormánytól; legyen kevesebb adósság, de az életszínvonal se csökkenjen! Nos, ha a nyugati államokban is fennálló gazdasági nehézségeket tekintetbe vesszük, ahol a munkanélküliség ugyancsak magas szintet ért el, minden gondolkodó ember számára világossá válik, hogy az ország vezetése egy az adott körülmények között megoldhatatlan probléma előtt állt. Mindez a választópolgárt nem érdekli, sem Magyarországon, sem Kaliforniában, de még más, hozzánk közelebb álló országban sem! Logikus következményképpen a kormányt, mellyel a nép nincs megelégedve, leválasztják és helyébe egy olyan kormányt választanak, amelyik eddigi szereplésével a kormány munkáját kritizálta. Ebből a választópolgár azt a következtetést vezeti le, hogy őket megválasztva jobban tudnák az ország ügyeit intézni. Nos, itt van a nagy lehetőség, most kell majd bizonyítaniuk az újonan kormányra kerülőknek.

Régi közmondás szerint, változnak az idők, változnak az emberek! Nos, most az idők ugyancsak nagyot változtak, kérdés, mennyire tudtak az emberek változni? Reménykedjünk közösen abban, hogy ez a változás ténylegesen megtörtént és az új koalíciós kormány képes lesz olyan megoldások megtalálására, amit a választópolgár tőlük elvár. Hogy nem lesz könnyű a dolguk, azt a felelős politikusok ugyancsak tudják. Nekik is kényszerűen olyan megoldások után kell nézniük, amik nem hoznak népszerűséget, azaz a választópolgár elvárásainak előreláthatólag nem tudnak minden tekintetben megfelelni. A választási eredményből világos tanulság, a választópolgár hangulata gyorsan változik. Egy demokratikus berendezkedésű országban már nem lehet diktatórikus eszközökkel akkor is tapsoltatni (vastaps!), ha az emberek többsége elégedetlen. A klasszikus diktatúrák ideje lejárt és reméljük, sohasem fog visszatérni. Adjunk tehát lehetőséget a Szocialista Pártnak annak bizonyítására, hogy nincs közük a terhelt múltú MSZMP-hez és annak szörnyűséges politikájához, az elhurcolásokhoz és a terrorhoz, mely kétségkívül fémjelezte ezt a kort. Reménykedjünk abban, hogy mint azt a nagy olasz író Ignazio Silone mondta, - ki a fasiszták elől Moszkvába menekült, ott megismerte a reálisan működő szocializmust, majd a háború végével hazájába visszatérve könyveivel leleplezte a sztálinizmust, - szerinte a végleszámolás nem a kapitalisták és a kommunisták között, hanem a kommunisták és a volt kommunisták között lesz! Adja Isten, hogy így legyen. Reménykedjünk abban, hogy az új kormánynak sikerülni fog az ország égető problémáin enyhíteni. Amennyiben fáradozásuk sikerrel jár, a választópolgár jól választott és mindannyian meg lehetünk elégedve. Ellenkező esetben, legkésőbb négy év múlva újra jön egy megmérettetés, a számlát akkor fogja a választópolgár benyújtani.

Mit vár el most az ország lakossága? Egy olyan parlamentet, amelyik nem önmagával és a múlttal foglalkozik, hanem minden erejével az ország fellendülésén munkálkodik. Alapvetően a választópolgár nem pártot, hanem egy jobb életkörülmény megvalósításának ígéretét választotta. A feladat világos. Ideje lenne annak, hogy ne csak a múltat szemléljük, hisz ezen már változtatni nem lehet csak különböző szempontból megítélni. Hagyjuk a múltat a történészeknek elemzésre. Tettekre van ma szükség! Olyan hatásos tettekre, amelyek az ország lakosságának előnyeit szolgálja, a gazdaság fellendülését tartja szem előtt. Tiszteljük múltunkat, hisz a gyökereink a múltból táplálkoznak, de legyünk figyelemmel arra is, hogy csakis közös erővel, összefogással lehet a mai gazdasági helyzetet megváltoztatni. Ehhez mindenkinek neki kell látnia a munkának, léhűtő állások soha többet nem lesznek fenntarthatóak. A magyar ember történelmünk folyamán már sokszor bebizonyította, hogy képes alkotni és az országot újra felépíteni. Fogjunk most össze ennek érdekében.

Kenessey Csaba
Svájc

:: index