Október 23.-a - másként ,- vagy az elárult Forradalom

Évtizedeken keresztül ünnepeltük - ki-ki a maga módján - attól függően, hogy az illetőt a sors hová vetette, vagy titokban (az anyaországban) vagy nyilvános ünnepségekkel külföldön. Ami mindannyiunkat összekötött, az a vágy, az álom volt, egyszer végre otthon, közösen ünnepelhessük október 23.-át. Erre sokáig még kilátás sem volt, majd az idő vasfoga (és a szovjet hatalmi vágyak által végzett gazdasági túlfeszítés) kezdte a vasfüggönyt rágni. Rozsdásodott, kiment a divatból, hisz a vezetőknek be kellett látniuk, hogy nyugati segítség nélkül sokáig nem élhetik dőzsölő életüket és a vasfüggöny kellemetlenné kezdett mindenki számára lenni. Az emberarcú szocializmusban már azok sem hittek, akik ezt a frázist kitalálták. Az összeomlás szükségszerűen, mondhatnánk menetrendszerűen bekövetkezett. Ezt azok tudták a legjobban előre, akik akkor a hatalmat birtokolták, vagy inkább bitorolták. Nem is hagyták az egyedüli nagy lehetőséget tétlenül tovalibegni, egyhamar megjelentek a kapitalistává átvedlett elvtársak, a Djilas féle látomás megvalósítói, az Új Osztály.

1956 szellemétől jobban féltek mint a Habsburg uralkodók 1948-tól. 1990-ig még megemlíteni sem volt szabad, még csak a családokban sem, hisz ha a gyerek elkotyogja valahol magát, annak a kádári puha diktatúra alatt is súlyos következményei lehettek volna. Mindenkinek volt veszteni valója, a hétvégi ház, a "kis szabadságok", a Trabant vagy Zsiguli, az esetleges 2-3 évenként lehetővé vált nyugati utazás... No meg a karrier. Ebben a szellemben kopott 56 emléke, a Központi Bizottság tudósai dörzsölhették kezeiket, céljukat elérték. Sikeresen agyonhallgatták az elmúlt évtizedek galádságait, a jogtalanul kivégzetteket, kiktől annyira féltek, hogy még holttetemeiket is névtelen sírba, sokszor a temető árkába kellett elásniuk, - a galád módon sortüzekkel kivégzetteket.

A nagy változás a berlini fal leomlásával vette kezdetét, melyben kétségkívül nagy szerepe volt hazánknak is, a keletnémet menekültek kiengedésével az események meg- gyorsultak, de enélkül is bekövetkezett volna a szocializmus - vagy amit annak neveztek - bukása. Előre programozott esemény volt, pontos időpont nélkül. A közben az idomulásra képes vezetőréteg tagjai is a Forradalom elősegítőivé vedlettek, hisz a "reformkommunisták" nélkül nem lett volna lehetőség október 23.-ra. Mondták ők, a politikai zsonglőrök, az ütközőn utazók, a szerencselovagok. Érhető, a szép rózsadombi villáról, melyet valamikor tulajdonosától elkoboztak, most az új tulajdonosok nem szívesen akartak megválni, visszamenni oda, ahonnan jöttek, az üzembe vagy a traktorhoz. A jólétet nagyon könnyen meg lehet szokni, különösen, ha nem kell sokat érte tenni, csak (el)hallgatni, a hatalmat kiszolgálni és mindenütt hangoztatni: "kit érdekel már 56?", ez nekik már lerágott csont, lejárt lemez volt. Számításuk - akkor - nem vált be, elemi erővel tört ki az elfojtott igény 1956 valós arculata megismerésére. A kormány és a parlament nemzeti ünneppé nyilvánította október 23.-át. Az 56-os Forradalommal foglalkozó irodalom ellepte az országot, a Rádió és TV megfelelő adásokkal illusztrálta az agyonhallgatott vagy meghamisított Történelmet! Igen, nagybetűvel kell szerintem helyesen írni, mert történelmet formált, éspedig nem kizárólag magyar vonatkozásút, nemzetközit. Az ünnepeket nagy tömegek látogatták, jött a 301-es parcella nemzeti mauzóleummá nyilvánítása, amit már nem kellett lovasrendőröknek őrizni!

A Fordulat éve - ellentétben az 1948-assal - 1990-ben következett be és erre "Ők" alaposan felkészültek. Megtörtént a Nagy Pakli, a deal - amerikai kifejezéssel éle - de lehet, hogy ezt az olvasók ma jobban megértik, hisz közben az ország megtelt Shop-okkal. Nos a nemzeti tetemrehívás elmaradt, a bűnösök egy ideig lapultak, majd amikor látták, hogy senki sem hívja őket felelősségre, egyre nagyobb hangon kérkedtek gaztetteikkel, no persze kissé megváltoztatva adták elő ténykedéseiket, ők csak parancsra cselekedtek. Így vált lehetségessé, hogy a Kossuth téri tömeggyilkosság még Kő András riportja után sem vált felderíthetővé és minden valószínűség mellett nem sikerült az igazságot kideríteni. A felelősek a mai napokig élvezik jól megérdemelt nyugdíjukat, hisz ők az államot, a rendszert szolgálták - hűen!

Kenessey Csaba

:: index