Egy szó a médiákról....

Őszintén bevallom, Illyés Gyula híres verse ihletett gondolataim címe megfogalmazásakor. Ennek oka van. A média mindenkor a hatalom egyik eszköze, birtokosa hatalmas befolyással van a társadalomra. Nem véletlen, hogy a mindenkori kormány hatalma biztosítása érdekében megtesz mindent, hogy befolyása alá kerítse a tömegkommunikációs eszközöket. Az ellenzék ugyancsak azon iparkodik, hogy saját befolyása kerüljön felszínre, ezzel a kormány munkáját kritizálva, megnehezítse a kormányzást, illetve a kormány intézkedéseit.
Ha az ember ezeket a gondolatokat fontolgatja, arra a megállapításra jut, hogy a médiamunka destruktív. Szükségszerű-e ezen tevékenység?

Nagy különbségek tapasztalhatóak a parancsuralmi és a demokratikus berendezkedésű államok ez irányú tevékenységében. Magyarország még igen rövid ideje lépett a demokratikus államok közösségébe, tapasztalatok hiányában sötétben tapogat, keresi az utat az ország mostani berendezkedésének megfelelő médiapolitika irányában. Ez az oka annak, hogy immár öt év óta képtelen a parlament egy médiatörvényt megfogalmazni.

A dilemma érthető, nagyhorderejű dologról van szó.
Az általános megítélés szerint a médiáknak semlegesen kellene a tudósításaikat továbbítani. Lehetséges ez egyáltalán? Szerintem nem. Minden média,- nyomtatott vagy elektronikus, - mögött valamilyen irányzat, érdekközösség húzódik meg. Ez alapjában véve mindaddig nem jelent a társadalomra veszélyt, amíg mindenféle irányzatnak meg van a maga médiája, szócsöve. Ezáltal a nagyközönségnek alkalma nyílik a többoldalú nézetek megismerésére. Tehát a médiának nem szabad monopol helyzetben lennie!

Más a helyzet az elektronikus médiák terén, ahol "közszolgálati" intézményekről van szó. A közszolgálati megjelölés csak a finanszírozásra vonatkozik, azaz államháztartási eszközökkel fenntartott intézmény. Az információk továbbítása azonban a finanszírozásnak sem minőségben, sem ezek semlegességében nem szükségszerű következménye! Ez az oka annak, hogy oly nagy harcok folynak a befolyás terén, a pártállás, azaz a világnézeti szempontok az eddigi tapasztalatok szerint sokszor felülkerekednek a szakmai minősítéseken. Ennek a folyamatnak mi mind szomorú nézői vagyunk. Vitathatatlan, hogy a médiáknak hatalmuk van, jó példa erre az amerikai újságírás, amelyik a Watergate-botrány kirobbantásával képes volt még az akkori amerikai elnököt Richard Nixont is visszalépésre kényszeríteni. A média ezáltal, - ha megfelelően kezelik-, a törvényesség védőbástyája is lehet, a példa mutatja, hogy a hatalomnak is kell a médiától tartania!

Mi a helyzet ma Magyarországon? Sajnos a kép, amit e téren kapunk sem megnyugtató, sem a megoldáshoz vezető lehetőségek, törekvések nem nyújtanak megfelelő biztonságot. Ennek fő okát abban látom, hogy a média továbbra is mint hatalmi eszköz mindenféle érdekszövetség (kormány, párt, szellemi irányzat, gazdasági érdekek stb.) kiszolgálására irányul. A mai magyarországi médiavilág erősen polarizálódott. A polgári beállítottságú lapok száma főként anyagi okok miatt radikálisan csökkent, míg a más irányzatúak fenntartása biztosítottnak látszik. Az elmúlt idők tömeges személyi leépítései ugyancsak a média korlátlan uralmára való törekvésekre vezethetők vissza.

Az elektrónikus médiákban - mint az ország más területén is - könyörtelen tisztogatással hatalmi befolyás alá került az ismeretterjesztés. Nyugodtan meg lehet állapítani a Magyar Televízió és Rádió manipulativ intézmények, adásaik tartalmában gyakran félrevezetőek.

Könnyen megfigyelhető, a híranyag összeállítása is, hogy tudatosan manipulativ jellegű! Jó példa volt a Petőfi adón nemrég elhangzott kommentár, mely a szerbiai-boszniai válsággal és a NATO beavatkozásával foglalkozott és az emberéleteket mentő, katonai célpontok ellen irányuló repülőtámadásokat a második világháború végén történt Drezda bombázásával hasonlította össze. Ezen megállapítás nem csak történelmi hamisítás, logikátlan félrevezető jellegű tudósítás, hanem egyben a Rádió működését szabályzó rendszabályok tudatos áthágása is. Itt nem egy félrelépésről, hanem példa értékű esetről van szó! A Televízióban ugyanezen jelenségek megfigyelhetőek. A demokratikus állam kialakításához szükséges lenne egy megfelelő felelősséggel bíró újságírói gárdára, amelyik tudatosan nem akarja olvasó,- néző,- hallgató táborát félrevezetni. A szerkesztőknek is ugyanolyan felelősséggel kellene munkájukat végezni, mint amilyent az újságírótól elvárunk. A média nem privát ügy, nem kizárólag a kommentátorra vet fényt, hanem egyben az egész intézményre!

Végezetül visszatérek elmélkedésem címéhez: Egy szó a médiáról. Nem egy szó lett belőle, de kérem gondolkozzanak el azon, hogy a cím és a mondanivalóm nagyon közel állnak Ilyés Gyula mindannyiunk számára felejthetetlen verséhez, az Egy szó a zsarnokságról-hoz. Igyekezzünk közös erővel azon munkálkodni, hogy hazánkban ne lehessen többé semmiféle zsarnokság úrrá, még a médiáké sem! "Mert ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van..."

Kenessey Csaba

:: index