Médiakultúra, kulturáltság, közéleti személyiségek

Furcsa világot élünk Magyarországon, ezt ma mindenki észlelheti. Különösen vonatkozik ezen megállapításom a médiákra és - sajnos - vezetőikre egyaránt. A manipuláció remek példája mutatkozik meg az Új Magyarország november 4.- számában a HEGYIPOSTA rovatban közölt levélváltásban, mely a MTV manipulált interjujával foglalkozik. Fodor János a Honvédelmi Minisztérium államtitkára szájába adtak olyan szavakat, melyek sohasem hangzottak el! Kérdem, mi ez ha nem manipuláció?!

A MUK TISZTESSÉG c. lapjában, a NYUGATI MAGYARSÁG-ban nemrég megjelent irásaimban, valamint Kósa Csaba az EZ A HÉT c. lapban írt cikkében említést tett a közéleti személyeknek, - nevezetesen a Magyar Rádió elnökének, Szirányi Jánosnak, a Rádió egyik munkatársának, Hevesi Pál Péternek valamint Göncz Árpád köztársasági elnöknek és Gál Zoltánnak a Nemzetgyűlés elnökének írott leveleimről, melyek egy a Petőfi Rádióban elhangzott valótlan állítással, valamint a tények teljes elferdítésével foglalkoztak. Naivan - közel 40 éves nyugati élet tapasztalatai alapján - arra gondoltam, hogy az ország vezetői kultúremberek, olyanok akik ismerik a nyugati világban használatos bevett szokásokat, mely szerint "illik" egy kapott levélre válaszolni. Igen, ezzel a felfogással nagyon naivnak érzem magamat, mert két hónap leforgása alatt egy sor választ sem kaptam, senkitől!

Régi jó magyar közmondás szerint beszélni ezüst, hallgatni arany. Lehetséges, hogy az illető köztiszteletben álló személyiségek erre való hívatkozással burkolóznak a hallgatás köpenyegébe? Az idézett közmondás valóban igaz, amennyiben a fecsegő embereket igyekszik vele megfékezni. Azonban nem vonatkoztatható azokra, akiket egy hazugságon, a Rádió hallgatósága félrevezetésén érnek tetten. El tudom képzelni, hogy Szirányi elnök úrnak kellemetlen volt levelem, annyira kellemetlen, mint egy bíróság előtt álló vádlott, akit a bűncselekményen rajta kaptak és az ügyészi kérdések zuhataga alatt összeomlik, ugyancsak kellemetlenül érezheti magát. A különbség csak az, hogy levelem eddig nem volt vádló jellegű, csak felhívtam a figyelmet egy teljesen elfogadhatatlan kommentárra. Amint az általam ismert médiákból is kitűnik, nem egyedi esetről, hanem egy évtizedeken keresztül ösztönösen beidegződött tevékenységről van szó, amit a szaknyelvben dezinformációnak neveznek. A magyar adófizetők pénzét erre költeni tékozlás.
Elszomorító, hogy pontosan Göncz Árpád közt. elnök úr, akiről köztudott, mennyire szívügye a média, - még jól emlékezhetünk az e téren végzett aktív beavatkozásaira, - sem volt képes levelemre egy pár soros választ adni. Tudom, nagyon elfoglalt ember, de ha a médiáról van szó, csak-csak diktálhatott volna pár sort. Talán fél a felvetett "rázós" témától? Ezért nem válaszolt? El szabad a fent említett uraknak egyszerűen egy ilyen eklatáns esetet hallgatni?

A magyar nép lassan hozzászokott a hazudozásokhoz. Megszokta, hogy a Forradalom "ellenforradalom"-nak lett nevezve, már arra sem reagál megfelelő hevességgel, hogy az elhunyt hősöket össze akarják mosni gyilkosaikkal (".... akik a barikád másik oldalán harcoltak..."!) Ha így haladunk tovább, azt is meg fogjuk érni, hogy közös emlékművet fognak állítani a belgrádi orvlövészeknek és áldozataiknak. Itt szeretném megemlíteni, hogy ezen témával kapcsolatban levéllel fordultam Mécs Imre úrhoz is, melyben figyelmeztettem az általa szorgalmazott "Megbékélés emlékmű" erkölcstelen voltára, természetesen ezen levelem is megválaszolatlan maradt. Szomorú, hogy ilyen kulturálatlan emberek ma vezető pozíciókat töltenek be, ők képviselik nemzetközi síkon is az országot. Még szerencse, hogy elég sokunkat elüldöztek hazánkból, akik a magyarokról ily módon külföldön alkotott véleményt ki tudjuk javítani.

Kenessey Csaba

:: index