"Az első nagy lépés" Megtört a jég? Kérdés, lesz-e belőle rianás?

A rendszerváltozás óta vártuk az emberiség ellen elkövetett bűntettek felkutatását és megfelelő jogi úton való ítéletek meghozását, nem a megtorlást! Sokáig tartott míg ide eljutottunk. Elképesztő volt azt a harcot nézni, amit e téren a parlamentben vívtak, jó példa erre a Zétényi-Takács törvénytervezet megbuktatása, amit az elmúlt periódusban az ellenzéki, ma kormánypárti képviselők tettek. Mi lehet ennek az oka? Szerintem minden logikusan gondolkodó ember számára világos, hogy itt csak személyes érdekek lehettek az indító erők, túl sokan élnek még ma is Magyarországon azokból, akik az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket véghezvitték. Nem csak Salgótarjánban, amely egy bányaváros, ahol nem az 56 után megjelent Fehér Könyv szerinti bűnösök, a volt földbirtokosok, csendőrök vagy katonatisztek éltek, hanem becsületes magyar munkások, bányászok, tehát a dolgozók! Erre a néptömegre lövettek az akkori hatalmasok! Erre kell ma is rámutatni, akkor amikor megbékélésről beszélnek, amikor egyesek egy megbékélés emlékmű létrehozását tervezik, amelyik egyik oldalán az 56-os Forradalom fiatal áldozatai neveit, a másik oldalon azokét tüntetnék fel, akik pontosan ezeket a "Pesti Srácokat" gyilkolták halomra. Amint az ítéletből is kitűnik, egy emberiség elleni bűntettről van itt szó, tehát az elítéltek vagy a még szabadlábon élő tettesek közönséges gyilkosok, ezeket az áldozatokkal egy emlékműre felvinni nem csak ízléstelenség, de a történelmi tények tudatos meghamisítása is! 56-ban Magyarországon nem volt polgárháború, hanem a megszálló hatalom katonái fojtották el a magyar nép felkelését. Az orosz páncélosok segítsége nélkül már akkor elsöpörte volna a népharag mindazokat, akiket 56 után kitüntettek, a kollaboránsokat. Ezért rossz, alkalmatlan és helytelen a spanyol példa.

Gyakran hallani olyan hangokat, hogy az 56-os tettek felmérése és az elkövetett bűnök feltárása megosztja a társadalmat, azaz nem kell az ügyeket bolygatni. Ezt a logikát egészséges erkölcsi felfogással elfogadni képtelenség. A "megosztás" már akkor megtörtént, amikor ezek az elemek képesek voltak saját népükkel szembe szállni, saját dolgozó testvéreikre lőni, majd őket később meghurcolni, kivégeztetni. Ők, a tettesek saját maguk osztották meg a társadalmat olyanokra akik becsületesek és olyanokra, akik minden elnyomó rendszert örömmel kiszolgálnak. Egy tolvaj is rossznéven veszi, ha elkapják és bíróság elé állítják. A fent nevezett esetben nem lopásról, vagy betörésről, hanem ennél jóval többről, ártatlan és fegyvertelen emberek sokasága meggyilkolásáról van szó! Kinek lehet érdekében ezen esetek elhallgatása, jogi úton való feltárásának megakadályozása mint egyedül a tetteseknek, vagy azok akkori, most is a társadalomban élő elöljáróiknak, akik a bűnös parancsokat kiadták? Csakis ennek a kollektív eltussolásnak köszönhető, hogy a Kossuth téri vérengzés tetteseit eddig nem lehetett megtalálni! Emlékezzünk csak, Israel állam a mai napig felkutatja és minden eszközzel megbünteti mindazokat, akik a holocaustban részt vettek. Amennyiben ehhez joguk van, akkor nem érthető a magyarországi gyilkosok elleni eljárások helytelennek való nyilvánítása sem.

Strausz János bíró megállapította a tényeket, az áldozatok legtöbbjét hátulról érte a halálos lövés! Az, hogy a halottak száma 135, vagy "csak" 46, teljesen lényegtelen, a gyilkosság akkor is gyilkosság marad, ha 1 (egy) ember az áldozat. A bíró úrnak igaza van; a bíróságnak ahhoz, hogy ítéletet hozhasson bizonyítékokra van szüksége. Adjunk hálát a Mindehatónak, hogy ma nem ugyanazzal az eljárási rendszerrel kezelik a nevetgélő vádlottakat, mint az 50-es években, a magyar igazságszolgáltatás legsötétebb idején gyakoroltak - a Nép nevében! Az igazságszolgáltatási szervek a mai napig nagy görcsökkel és megkötésekkel látják el munkájukat, sokuk pontosan az elmúlt évtizedekben szerzett diplomát, jutott megfelelő magas álláshoz. Jellemző a mai helyzetre, hogy az illetékesek dr. Kahler Frigyes urat is megakadályozták további rendszeres tényfeltáró tevékenységében. Sajnos nem volt elég az elvtárs megszólításról az úrra való áttérés!

Kenessey Csaba

:: index