A Magyar Egyesületek és a hivatalos Magyar Kormány kapcsolatai a múltban és a jövőben

Svájcban a magyar egyesületeknek régi tradíciója van. Már az elmúlt században is működtek magyar egyesületek, melyeket főként a Svájcban tanuló magyar diákok alakítottak.

A második világháború alatt is sok magyar diák látogatta a világhírű svájci egyetemeket, főiskolákat, majd hamarosan megjelentek a politikai menekültek, kik a nácizmus elől kerestek a békés alpesi országban menedéket. A 2. világháború után a menekültek száma megszaporodott, főként olyanokkal, akik a kommunista elnyomás áldozatai voltak, vagy a megtorlás, meghurcolás miatt hagyták el hazánkat. Svájc abban az időben nem volt nagyon barátságos a menekültekkel szemben, a háború utáni fellendülés csak az ötvenes évek közepe táján volt érzékelhető.

Az 1956-os forradalom után több mint 15'000 magyar menekültet fogadott be a Svájci Államszövetség, ezek nagy része képzett munkás, mérnök orvos vagy más szakképzett ember volt, ezen kívül több száz magyar diákot tanítattak svájci ösztöndíjjal a különböző egyetemeken, főiskolákon. Mindebből kitűnik, hogy érthető okokból a svájci magyarok többsége nem kereste, sőt ellenezte a magyar hivatalos külképviseleti szervekkel való kapcsolatfelvételt.

A későbbi időkben, amikor hazánkban a "puha diktatúra" uralkodott, lassan kezdtek haza látogatni a már bepolgárosodott magyarok. A 60-as évek elejétől kezdve jöttek a látogatók is szép számmal, és mivel az akkori valutáris előírások egy külföldi utazásra fejenként 80 US dollárt engedtek meg, a látogatók megkeresték ismerőseiket, barátaikat, kik szívesen adtak szállást és ellátást. A Magyar Egyesületeknek is sok problémát okoztak a "haza látogatók". Egy időben az volt a felfogás, hogy olyan személy, aki haza látogat Magyarországra, nem viselhet tisztséget az egyesületi életben. Ezen előírás sok vitára adott alkalmat, mivel voltak olyanok, akik ezt a kérdést pont fordítva látták, mivel az emigrációs magyarság politikai tevékenységét elsősorban az otthon nem létező ellenzék szerepében látták. Ehhez viszont szükséges volt az otthoni élet, problémák pontos ismerete. Ebben az időben igyekeztek az otthoni hivatalos szervek is kapcsolatokat teremteni az emigrációs magyarsággal, ebben élen járt a Magyarok Világszövetsége, mely szervezet azonban - több, okból is - nem volt képes megnyerni a legtöbb külföldi magyar szervezet tetszését. A hivatalos külképviseleti szervek, nagykövetségek, konzulátusok ugyancsak lépéseket tettek a külföldön élő magyarsággal való kapcsolatok felvételére, ez elsősorban kulturális alapon történt. Különböző csalogató rendezvények szervezésével, hangversenyekkel valamint népi kultúránk értékeinek külföldön való ismertetésével próbálták megnyerni, felpuhítani a svájci magyarságot.

Az utolsó kommunista kormányzat svájci nagykövete Hajdú János képviselő úr volt. A kapcsolatok ezután még nehézkesebbé váltak és hivatalos kapcsolatfelvételre csak a rendszerváltozás után került sor.

A kapcsolatok gyökeres változását dr. Ódor László nagykövet úr kinevezése és működése fémjelezte. Dr. Ódor Lászlónak, ki nem volt "hívatásos diplomata", rövid idő alatt sikerült országunknak megbecsülést szerezni, sok komoly beosztásban lévő hivatalnok, diplomata barátságát megnyerni. Megnyerő és természetes fellépésével a legmesszebbmenőkig megszerezte a svájci magyarok szimpátiáját, több Tiszteletbeli Konzul kinevezésével felépített egy olyan kapcsolat-hálórendszert, amelyik képes a jövőben is hazánkat hathatósan támogatni.

Dr. Ódor László megbízatása lejárt. Négy éves hatalmas erővel végzett munkáját ezután egy "kariéra diplomata" (ki mit ért alatta) fogja folytatni. A svájci magyarok nagy várakozással tekintenek az új nagykövet kinevezése elé. Az ő személyétől és beállítottságától, valamint a Külügyminisztérium hozzáállásától és a kormány politikájától fog függeni a további kapcsolatok mélysége, mibenléte. Igen kívánatos és örvendetes volna, ha a külföldi magyarság nem kényszerülne újból abba az ellenzéki szerepbe, amit az elmúlt évtizedekben kénytelen volt felvállalni.

Kenessey Csaba

:: index