Nagy utazás

Válasz Berend T. Iván augusztusban, a Magyar Hírlapban megjelent cikkére.

Sajnos erősen megkésve jutott a kezembe Berend T. Iván augusztus 27.-én publikált "Nagy utazás" című cikke, melyre a téma soha el nem múló aktualitása miatt, szeretnék reflektálni.

Sajnos a 20. század legnagyobb szégyenét, a haláltáborokat és más úton való zsidóüldözéseket, gyűjtő néven a "holocaust"-ot az elmúlt időben sok szempontból elemezték. A legtöbb tanulmányban kizárólag a zsidósággal foglalkoznak és még csak meg sem említik, hogy a náci rémuralomnak voltak számos nem zsidó áldozatai is. Sajnálatos jelenség, ezzel elferdíti vagy bizonyos mértékig meghamisítják a tényeket. A borzalmas áldozatokat követelő tömeggyilkosság tényéből semmit sem vonna le, ha ezeket az áldozatokat is megfelelő mértékben megemlítenék.

Berend T. Iván 1930-ban született, tehát vannak bizonyos személyes emlékei is a világháború előtti időkről, ebből kifolyólag számomra érthetetlen, hogy a "gonosz eszmét" magyar vonatkozásban említi. Tudnia kellene, hogy az ország 19. századi "félsikeres gazdasági modernizációját" nem lehet általánosságban az antiszemitizmus bölcsőjének tekinteni, az antiszemita eszméket vallóknak az akkori Magyarországon nem volt nagy tábora. Saját emlékeimben él sok baráti zsidó család, kiket szüleim minden rendelkezésre álló lehetőséget megragadva igyekeztek menteni. Itt meg kell említenem Horthy Miklós szerepét, aki az adott körülmények között igyekezett a magyar zsidóságot megmenteni.

Ezután határozottan vissza kell utasítanom Berend T. Iván azon következtetését, miszerint a Magyar Nép gazdasági lemaradottságából adódó frusztrációját antiszemita érzelmekkel igyekezett kompenzálni. Ha ezen állítását jól értelmeztem, akkor okvetlenül ellent kell mondjak, emlékezve a családunkban is létező náci (nem zsidó származású) áldozatokra.

Az igen sokrétű szomorú téma csak gazdasági elmaradottságon alapuló zsidóság elleni érzelmekből fakadó antiszemitizmus elve, véleményem szerint, ilyen formában nem felel meg a valóságnak. A zsidóság számára igen sajnálatos tény, hogy a 19-es kommunista vezérek között számos zsidó volt, akik a zsidóság számára igen sok kárt tettek. Sajnálatosnak tartom azt, hogy a parancsuralmi rendszerek mind, kivétel nélkül, a gyűlölet szítását használták fel (és sok esetben használják napjainkig) hatalmuk megtartása érdekében. Különösen kimutatkozik ez az országunkat körülvevő szomszédos államok betegesen magyar ellenes politikájában is, ahol a nemzeti kisebbséget, adott esetben a magyarságot érik ,- vallási hovátartozásuktól függetlenül, - rágalmazások, támadások, sőt a cári időkre emlékeztető pogromokat is (Erdélyben) megtalálhatjuk. Véleményem szerint Berend T. Iván itt az általa is említett "féligazságok" áldozatává vált.

Berend T. Iván a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődés fő akadályát "a kasztos nemesi-úri" rendszerben látja. Ez is - mint sok más állítása - féligazság, nem öleli fel a társadalom teljes problematikáját, nem vizsgálja meg a kiegyezés előtti és utáni időkben történő iparosodást megakadályozó osztrák politikát. Magyarország nem volt az akkor már iparilag fejlettebbnek mondható osztrák beruházóknak biztos talaj, a magyart "rebellisnek" tartották. Így települtek a gyárak inkább Csehországba, Morvaországba, mintsem hazánkba.

Igazat kell adnom Berend T. Ivánnak abban, hogy a magyar "dzsentri-társadalom" nagy része lenézte, megvetette a kereskedelmet, ezáltal "antikapitalista" maradt. Voltak ellenpéldák is! Azonban azon következtetését, miszerint a "politikai antiszemitizmus történelmileg elválaszthatatlan a konzervativ vagy populista antikapitalizmustól" nem tudom elfogadni, állításai alkalmasak arra, hogy további társadalmi feszültséget okozzanak. Az 1956-ban az egész társadalomban megmutatkozó elégedetlenség sem az általa említett okokra vezethető vissza, ha pedig állításait általános értékű tételnek akarjuk elfogadni, akkor annak közel 40 évvel ezelőtt is érvényesnek kellett volna lennie.

Gondoljunk vissza az 1945 utáni időkre, amikor az ország egész lakossága egy új, igazságos berendezkedésű korszakot várt, olyat, amelyben a polgárosodás végre külső negatív behatások nélkül megvalósulhat. Az eredmény ismert, a földosztást igen hamar követték az államosítások, a parasztság TSZ-ekbe való erőszakot alkalmazó bekényszerítése, mindez a Szovjet imperializmus támogatását volt hívatott alátámasztani. Mindebből kitűnik, hogy a magyar polgárosodásnak különösen az országot leigázó nagyhatalmak érdekei voltak a valós gátlói. Ezen következtetésre a cikkben nem találok utalást.

Nem találtam arra sem utalást, hogy a mai Magyarország szellemi életében fellelhető antiszemita megnyilvánulásoknak mik lehetnek a gyökerei. Itt meg kell állapítanom, hogy a világ minden országában van egy bizonyos antiszemita érzelmekkel átszőtt réteg, de sehol sem jellemzők az egész társadalomra. Berend T. Iván itt sem tesz különbséget, helytelenül általánosít.
A mai Magyarországon az "antiszemitizmust" gyakran védekező fegyverként is felhasználják, ha valakit viselkedése vagy tettei miatt kritizálnak és ne adj Isten az illető zsidó vallású, első védekezése az "antiszemita" jelző felhasználása. Berend T. Iván még jól emlékezhet azokra az időkre, amikor mint az MSZMP Központi Bizottságának tagja gyosan juthatott előre, majd hamarosan a MTA elnöke lett. Ezidőben a társadalom széles rétegeit meghurcolták, a fiatalokat kizárólag származásuk miatt a tanulás lehetőségéből kizártak, amikor Aczél György, Lukács György, Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Nógrádi Sándor, Gerő Ernő, Hollós Ervin és még sokan mások fémjelezték a magyar nép leigázását. A világháború befejezése utáni időkben a magyar származású Martin Himmler, az amerikai OSS (katonai felderítés) egyik vezetője működésével járult a sokszor ártatlan emberek kiadatásához, majd kivégeztetéséhez. Így lett hazánknak jóval több "háborús bűnöse" mint Németországnak! Ez is a történelem egyik igazsága, és ha egy történész egy témával foglalkozik, jó lenne, ha valamelyes semlegességet tudna munkájába belevinni.

A fent említett kornak és rendszernek eredményeként vált több százezer jó magyar ember az 56 utáni megtorlástól félve földönfutóvá, választva a maga "Nagy utazását" Akik nem éltek ezzel a lehetőséggel, ma a 301-es és a többi parcellákban nyugszanak, vagy hosszú meghurcolásoknak voltak kitéve.

Lassan eljutottunk arra a pontra, hogy ma majdnem szégyennek tűnik, ha valaki magát magyarnak vallja. Ehhez a bűntudatot formáló szellemhez járul hozzá a fent említett cikk/tanulmány hangvétele is. Ezzel szemben nem járul hozzá az égetően szükséges társadalmi megbékéléshez. Jó lenne végre a gyűlöletet izzító, társadalmi feszültségeket okozó tanulmányokat beszüntetni már csak azért is, nehogy ez adjon táptalajt egy megtévesztett rétegnek, antiszemita szemlélete megalapozásához.. Országunk minden polgára, tekintet nélkül vallási hovátartozóságára, eleget szenvedett, amint a Himnuszunkban is benne van..."Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt"...

Kenessey Csaba

:: index