Nagy Imre nem a kommunistáké!

Nagy Imre személye és magatartása 1956 óta állandó témaként forog mind a magyarországi, mind a határokon túli (menekült, nem emigráns!) magyarság köreiben. Vitathatatlan, Nagy Imre meggyőződéses kommunista volt, amihez mint minden szabadon gondolkodó embernek joga volt. Vele együtt sok neves és nagyértékű európai gondolkodó tartozott a kommunisták táborába, vagy szimpatizált az eszmével. A 2. Világháború idején aligha volt más, szervezett párt, vagy inkább filozófia, eszme, amelyik a nácizmussal szemben fel tudott volna lépni. A propagandisták tudományt csináltak a kommunista eszme megszépítéséből és a gyakorlati életbe való förtelmes átültetés tényei elhallgatásából. A világ a 40-es években a Holocaust áldozataival volt elfoglalva, ezt a borzalmas időszakot a világ szégyenfoltjaként örökké emlegetni fogják az emberek. Sajnos ugyanez a korszak más oldalon sem fukarkodott Istentől és embertől elvetemedett tettekben, majd jó követőkre találtak mindmáig. Mivel a kommunista eszme terjesztése csak nyers erőszakkal vált lehetségessé, mert még a szerencsétlen orosz, ukrán és más a SZU területén élő emberek sem voltak képesek befogadni, magukévá tenni a nagy eszmét, a végtelen brutalitással végrehajtott kolhozosítás körülményeiről csak gyéren szivárogtak ki hírek és ezeket is könnyűszerrel mint propagandafogást, el lehetett hallgattatni.

Ebben a politikai, - szellemi és szociális környezetben élte életét Nagy Imre miniszterelnökünk, aki mint igazi idealista hitt az eszme helyes alkalmazásának lehetőségében. Csalódását életével fizette meg.

Nagy Imrét már sokan igyekeztek maguknak kisajátítani. Bárki is próbálkozik magának Nagy Imrét mint politikus személyiséget megkaparintani, nagy nehézségbe ütközik, mert ezen törekvésnek még halála után is ellenáll Nagy Imre tiszta magyar szellemisége, becsületessége.

Most, a Forradalom 40. évfordulójához közeledve, amikor végre sikerült Nagy Imre emlékét (külföldi pénzen) megörökíteni, ki kell hangsúlyozni, Nagy Imre nem a kommunistáké, épp annyira nem mint sem Petőfi, sem Ady, de főként nem József Attila, kit a kommunista párt soraiból kizárt (!), nem volt sohasem azonosítható a kommunista, vagy helyesebben megfogalmazva a moszkovita eszmékkel. Ennek ellenére állandóan visszaéltek neveikkel, igyekeztek a nagy történelmi és irodalmi nevekkel fémjelezni azt az elnyomó, embert semmibe vevő társadalmi formát, amelyik végül is logikusan az 1956-os Forradalomhoz vezetett.

Legkésőbb a 80-as évektől kezdve mindenki számára bebizonyosodott, hogy nagy különbséget kell tenni a moszkoviták és a magyar nemzeti alapokon álló (reform)kommunisták között. Nagy Imre miniszterelnök, kit pontosan elvtelen elvtársai juttattak a bitófára, bármilyen politikai vagy szociális indíttatásból is csatlakozott annakidején a kommunistákhoz, egyenes, gerinces magatartásával, mely élete végét jelentette, tisztára mosta mindentől, bármit is igyekeznek (régi elvbarátai) rovására felhozni. Nagy Imrére nem kommunistasága, hanem becsületessége, nemzeti érzéseken alapuló magyarságtudata volt jellemző.

Lehet, hogy Nagy Imre életében politikai eszméiben tévedett. Nem ő lenne sem az első seme az utolsó egyéniség, akinek be kellett látnia élete nagy tévedését. Ezt neki senki sem róhatja fel. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor az 50-es évek borzalmas elnyomása és kizsákmányolása után Nagy Imre volt az, aki már akkor igyekezett politikai és gazdasági reformok formájában politikai nézeteit valóra váltani. Sok ember került akkor ki a börtönökből, koncentrációs táborokból és tisztelettel emlegette Nagy Imre nevét.

Híres beszédét, melyben az átala elképzelt társadalmi átalakulást igyekezett körvonalazni, valamint a kommunisták által végrehajtott förtelmeket nyilvánosságra hozni, az emberek nyitott ablakok mellett bömbölő rádiók segítségével hallgatták és az ország megint reménykedett. Hogy elgondolásait nem sikerült valóra váltania, nem az ő gyengeségének, hanem a moszkovita rákosista klikk gazságainak róható fel.

Nagy Imre történelmi alakká vált, nem csak a magyar történelemnek neves alakja, hanem a világtörténelemnek vált ismert alakjává. Neve a nyugati iskolai történelemkönyvekben megtalálható, szomorú, hogy csak hazájában hallgatták több évtizeden keresztül agyon. Megérdemli, hogy mindenkor, minden generáció a megbecsülés és tisztelet legmagasabb fokán beszéljen róla, ismerkedjen meg vele és tartsa emlékezetében. Egész nemzetünknek meg kell emléke előtt mélyen hajolnia, mert ő volt az 56-os Forradalom vezéralakja, nemzetközileg elismert megszemélyesítője. Nagy Imre nélkül lehetséges, hogy a mai világtérkép sem úgy nézne ki, mint amilyen. Kár, hogy szobrát nem a Parlament bejárata előtt állították fe. A magyar nép képviselői, jogalkotói példát vehetnének Nagy Imréről. Jobban oda illett volna mint Károlyi Mihály szobra! Az ami a Nagy Imre körüli parlamenti viták sekélyes színvonalában és bizonyos körök ellenállásában kimutatkozott, csak szégyene a mai Magyarországnak. A kérdés, melyik mai magyar politikusnak fognak 40 év múlva szobrot állítani, továbbra is nyitott marad!

Kenessey Csaba

:: index