Ópusztaszer

Augusztus elseje Svájc nemzeti ünnepe. Ezen a napon ünneplik az államszövetség több mit 700 évvel az Osztrák uralom elleni létrejöttét, annak ellenére, hogy az államalkotó Svájciak (Helvétek) akkor még csak nem is tudták, hogy mekkora cselekedetet vittek végbe. A szükségszerűség hozta az államszövetséget 1291-ben létre és ez tartja a mai napig életben, ez alkotja megrendíthetetlen alapjait.

Svájc nemzeti hőse, mint ismeretes Tell Vilmos, akiről eddig senki sem tudta bebizonyítani, hogy élt, mégis Schiller közismert drámája óta ő a szabadságszeretet és az elnyomás elleni felkelkés szimbóluma. Képe sok fontos épületet díszít, így pl. a berni parlamentben is nagy festmény örökíti meg "államalkotó" személyét. Még az államszövetség létrejöttének dátuma sem bizonyítható, épp úgy mint Krisztus sem bizonyíthatóan december 24.-én született a 0. esztendőben. A Franciák a Bastille lerombolásának emlékét ünneplik július 14.-én, az Amerikaiak július 4.-én a függetlenségi nyilatkozat kihirdetését ünneplik. Ha néha nagyritkán valaki feszegetni meri a Tell-mondát és annak történelmileg meg nem alapozott mivoltát, az egész svájci nép felhördül és megbotránkozva utasítja vissza az izléstelennek tartott vitát.
Ennek oka az, hogy a svájci embernek, a svájci népnek van identitása, ennek köszönhetően tudott ez a kis alpesi állam évszázadokon keresztül megmaradni, valamint a két világháború okozta világégésekből is kimaradni. 600 évvel az államalapítás, a Vierwaldstättersee partján megtartott Rütli-eskü után kezdték először 1891-ben az augusztus 1.-ét ünnepelni. A dátumot egy 87000 aláírással ellátott beadvány terjesztette a parlamentnek elő, az ünnep egy új nemzeti ideológiát adott, mellyel az országon belül a vallásháborúk által a katolikusok és protestánsok között előállott mély szakadékokat igyekezett betemetni. A nemzeti ünnepnek a mai napig funkciója, feladata van. Ez a tudatosan táplált nemzeti heroikus múlt tartja a mai napig az országot össze.

Ami a svájciaknak Tell Vilmos, az nekünk magyaroknak Ópusztaszer. Hetek óta figyelemmel kisérem a nyilvános vitát és nagy elkeseredéssel, néha felháborodással észlelem az újabb magyar identitást támadó megnyilvánulásokat és azon gondolkodom, hogy miért nem lehet nekünk magyaroknak ezt a mondákkal tarkított nemzeti szimbólumot éppolyan szeretettel elfogadni mint a svájciaknak Tell Vilmost. Tény, hogy valamikor, több mint ezer évvel ezelőtt az ősmagyarok megérkeztek a Kárpátmedencébe, ezen nem lehet vitatkozni, Pusztaszer ide, Pusztaszer oda! Ugyanez vonatkozik Tell Vilmosra is, hogy valaha élt-e vagy sem, semmit sem változtat azon a tényen, hogy Svájc annakidején lerázta magáról az osztrák uralmat és ma is egy politikailag stabil állam, gazdaságilag erős, egy kis nép, akitől lehet, szabad, sőt talán kell is tanulnunk.

Ma, augusztus elsején, együtt fogunk mi is, közel negyven évvel ezelőtt ide menekült és szeretettel befogadott magyarok a svájci néppel ünnepelni a nemzeti ünnepet. Amikor naplemente után a hegyek ormain kigyulladnak a tüzek annak emlékére, hogy új hazánk alapítói így adták tovább a hírt az elnyomók feletti győzelmükről, arra fogok gondolni, hogy milyen jó lenne, ha hazánkban, Magyarországon is kigyulladnának a magyarságtudat lángjai, jelezvén, hogy ha kis nemzet is vagyunk, de tudunk összetartani és épp olyan megvetéssel kezelnénk Ópusztaszer ócsárlását mint a svájciak a Tell Vilmos legendája körüli vitákat. Az sem képezi vita tárgyát, hogy a svájci zászló, a piros mezőben fehér kereszt, Tell Vilmos kezében is látható volt-e vagy sem, vagy tényleg olyan öltözetben éltek-e az akkori emberek, mint azt a mai festményeken ábrázolják. A Svájci Államszövetség vezetői tudatosan, egészséges öntudattal állnak svájci mivoltukhoz és nem illetik Tell Vilmos legendáját nacionalista, fasiszta vagy más jelzőkkel. Elgondolkodtató állapot, sőt még irigységre is adhat okot.

Kenessey Csaba

:: index