Genocid az örmények ellen

Kocsis L. Mihály nemrég az Új Magyarország HEGYI POSTA rovatában megemlékezett az örmények tragédiájáról, amiért külön köszönet jár. Az örmények, - egy nagyon tehetséges nép, - a volt SZU sakkbajnokai közül is sok volt az örmény származású, ezek kiirtása volt az akkori török elnyomás célja. Borzalmas körülmények között öldököltek, ezek tradicionális nyomdokain haladva válik érthetővé a volt Jugoszlávia tragédiája.

A példa a mai napig a világ legkülönbözőbb tájain talált követőkre. Tömegsírok borítják földünket majdnem minden világrészen és emlékeztetnek a szélsőségek gátlástalanságára. Katyn sem volt egyedülálló eset és a németek valamint a kommunisták által közösen használt Babij Jar, a Kiew melletti vízmosás, melybe először a német SS gyilkolta halomra a környék zsidó lakosságát, majd a vissza térő Szovjet hatalom NKWD kivégző osztagai végeztek ugyanott tömeggyilkosságot, az áldozatok az ukrán lakosság voltak. A tragédiát Kusnetzov (Londonban megjelent) azonos című könyvében részletesen megírta. Ebből is látható a diktatúrák azonossága.

Minden egészséges felfogású és erkölcsű embernek ki kell állnia a barbarizmus, a tömeges népirtások ellen, legyen az bárhol a világon és akármilyen filozófia is legyen az alapja. Ez ellen közösen kell harcolnunk a Holocaustra emlékeztetőkkel együtt. Egyúttal a magyar kormány, az összes magyar pártok szent kötelessége azt megakadályozni, hogy hasonló vérontást ne végezzenek a "határokon kívül" élő magyar testvéreink ellen. Sajnos ennek veszélye egyre nagyobb.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a sok évtizedek előtti embertelenségekre emlékeztetni már (részben) szabad, azonban a nemrég megtörténtekre nem. A kommunista diktatúra ugyancsak véres tevékenységére rámutató és azt dokumentáló filmeket senki sem adományoz ma ingyen az iskoláknak, pedig igenis fennáll a pontenciális veszély, a szereplők (a gyilkosok) még ma is közöttünk élnek. Megszűnt, azaz megszüntették a Tényfeltáró Bizottság ezirányú tevékenységét is. Ennek fényében válik mindenki számára érthetővé, miért nem lehetett az ügynöktörvényt a parlamenttel megszavaztatni. Nem kell hozzá sok ész, csak meg kell nézni, kik szavaztak a törvénytervezet ellen. Ennek lenne logikus következménye az, hogy megvizsgáljuk, hogy miért?

Roman Herzog az NSZK elnöke, nemrég elhangzott nyilatkozata szerint a jogállamiságra utalva ellene van az általános amnesztiának és a volt NDK diktatúrájának örökségével foglalkozva elfogadhatatlannak tartja a hajdani bűnösök amnesztia útján való nyugtonhagyását. Ha jogilag (jogállamilag) talán már nem is lehet minden egyes bűnöst számon kérni, mert tettük elévült, legalább élni kell szerinte a politikai és erkölcsi elítéléssel! Jó példa lenne ez számunkra is. Istenem, de jó lenne ilyen megnyilatkozásokat Göncz Árpád elnök úrtól is hallani! Kenessey Csaba

:: index