Mögöttem az özönvíz!

A rendszerváltozás óta az államadósságot illetően, melynek kamatterhei az országot gazdaságilag agyonnyomják, nem nyugodnak le a kedélyek. Jó pestiesen mondva, a tankok diktatúráját követi a bankok diktatúrája! Az adósságtömegért ma senki sem akar felelősséget vállalni, folyik a politikai Fekete (!) Péter-játék. A választópolgárok azonban kezdenek átlátni a szitán, a kormánynak már nem sikerül az adósságokért is az elmúlt MDF-es időszakot felelőssé tenni. A kormány politikai hitele elfogyott. Sokan felteszik a kérdést, hogy mennyire szociális a "szocialista" kormány? Az tény, hogy az államháztartás egyensúlya érdekében valamit cselekedni kellett, ezen felül az is, hogy a népszerűtlen intézkedéseket már régen, az előző kormánynak meg kellett volna hoznia, csakhogy akkor az ellenzék és a médiák izgatása folytán esetleg még vér is folyt volna a budapesti utcákon! A vérontásból elég volt, vérünket semmiképpen se ontsuk buta, pártpolitikai és egyértelműen hatalmi érdekek miatt. Emlékezzünk a taxis sztrájkra. Ma sehol sem hallani róluk, bár a benzin ára azóta "valamelyest" emelkedett. No de ez ma nem okoz egyik taxisnak sem gondot, sztrájkra természetesen egyik sem gondol, mert nem sugallja nekik senki!! Elgondolkodtató vagy inkább félelmetes, hogy mennyire manipulálható az emberiség. Már a rómaiak megmondták: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek! (Quod licet Jovi, non licet bovi.)

Arra senki sem akar világos választ adni, hogy az adósságokat az MSZMP vezette kormány, Kádár alapvető félelmei miatt vette fel, azért, hogy a nép meg legyen elégedve, nehogy megint felkeljen, mint 56-ban. Ezt nevezték el nyugaton gulyás-kommunizmusnak. Ez azonban nem volt más mint a "mögöttem az özönvíz-filozófia", mivel Kádár és felelőtlen társai közben elhaltak, tetteik következményeit kell most a magyar népnek, a mai generációnak és esetleg még a következőknek is viselnie. A kormány sokkal szavahihetőbb lenne, - amennyiben tényleg szakított a volt állampárt tradíciójával, -ha ezeket a tényeket nyíltan kimondaná, ezt mindenki megértené és Horn Gyulát nyíltságáért magasra értékelné.

Az is tény, hogy egy 10 milliós lakosságú ország képtelen 1,2 millió állami alkalmazottat eltartani. Ha valahol, akkor a kommunista "éberség"-re alapozott túlméretezett állami gépezet megreformálásánál kellene a takarossági tevékenységet elkezdeni, nem a kisanyáknál, hisz lassan elfogyunk! Népszaporulatunk régóta katasztrofális számadatokat mutat. A kormány (anti)szociális intézkedései is a régi jól bevált "mögöttem az özönvíz filozófia" egyik vállfaja lennének? Ez nem politika, hanem felelőtlenség!

Gondoljuk meg, hány függetlenített párttikár, szakszervezetis, munkásőr, lehallgató, besúgó, titkosrendőr, megyei, - járási, - városi pártalkalmazott és más kormányszervi léhűtő (Tervhivatal, Állami Egyházügyi Hivatal stb. stb.) bérét kellett az elmúlt évtizedekben a felvett adósságokból fedezni. A gazdaság ezek fedezésére már akkor sem volt alkalmas!

Jó lenne Svájctól példát venni. Itt nincsenek fizetett képviselők, munkásságukért csak úti átalányt és az üléseken való résztvételért napidíjat kapnak. Ugyanez vonatkozik a helyhatósági vezetésre is. Svájcban, melynek lakossága Magyaroszág fele, 120000 fizetett állami alkalmazottal oldja meg az adminisztrációt. Az arány 1:10-hez! Ebben is szolgálhatna ez a kis alpesi ország (jó)például. A megamániás, nagy állami Trösztökben gondolkodó tervgazdaság a jövőre nézve mint megvalósíthatatlan rossz álom marad emlélkezetünkben. A jövőben csak a kis - és középnagyságú vállalatok tudják majd a magyar gazdaságot egészségessé tenni, ezek támogatásáról eddig aligha lehetett valamit is hallani. A sorozatos adóemelések és más megszorítások nem a gazdasági felemelkedéséhez, hanem a fekete gazdaság további elterjedéséhez vezetnek. Egészséges gazdaság nélkül azonban nincs egészséges államháztartás, csak eladósodás, ha még akad hitelező!

A mai politika eredményei alapján senki sem csodálkozhat azon, hogy 10 hónappal a választások után, kifütyűlik az új kormány tagjait, ehhez nem kell most "árpádsávos bőrfejűek" televízióban való mutogatása, hanem elég az ország munkássága és értelmisége, a magyar választópolgár! Mindenki számára bebizonyosodott, hogy kritizálni és ígérgetni egyszerűbb, mint a problémákat megoldani. Az ország teljes lakossága becsapva érzi magát. A nemzetközi gazdasági világ pedig magyarországi befektetéseit illetően, a legjobb esetben várakozó álláspontra helyzezkedett, ha nem vonult teljesen vissza. A szerencsételn privatizációs döntések (Hungaro Hotels) semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy nyugati tőkés befektetőket csalogassanak az országba. Érdekes lenne a választások előtti, - akkor még ellenzéki, - megnyilvánulásokat a kormány mai cselekedeteivel öosszehasonlítani. A választásokat megelőző időkben sokat lehetett az "ország kiárusításáról" hallani. Ma a kormány könyörög a befektetőknek, jöjjenek országunkba, teremtsenek új munkahelyeket és fizessenek adót! Ezt azonban senki sem (különösen a médiák felelősei!) tekinti az ország kiárusításának! A régi időkben az állapotokat egy viccel lehetett jellemezni: Kérdés: mi a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között? Válasz: a kapitalizmus szociális, a szocializmus kapitális hibákat csinál. Végre a kormánynak sikerült megtalálni a tipikusan magyaros harmadik utat, a kormány mindkét hibát elköveti!

A szocialista kormány ígért feladatát megfelelően ellátni képtelennek bizonyul. Jó lenne, ha a polgári pártok egy konzenzusra, közös megállapodásra tudnának jutni. Sok idő az ország megmentésére már aligha marad. Fel kell készülni egy valós, mindenki számára elfogadható kormányprogrammal, a kormányzás elvállalására. Ehhez okvetlenül szükség van az egész ország együttes összefogására, csak a nem megosztó, hanem egymásért, a magyarság fennmaradásáért (határokon innen és túl) tevékenykedő kormány lesz képes az országot az évtizedek hibáiból adódó, kátyús úton kivezető, nehéz megoldást találni. Más alternatíva nincs. A médiák ködösítő hatalmából nem lesz kenyér, a has éppúgy korog ha éhes, bármit is próbálnak neki demagóg módon bemagyarázni.

Mikor lesz végre országunkban olyan politikai légkör, amiben nem az egymás bemocskolása, a hazudozás, az egyéni érdekek védelme valamint a múlt hibáinak elkendőzése, hanem a konstruktív, nyílt, eredményekhez vezető és a választópolgárt komolyan vevő társadalmi párbeszéd a meghatározó elem, ahol a szakszervezet tényleg a munkavállalók érdekeit tartja szem előtt?

A kocka el van vetve! A füttykoncerteknek nincs vége, most kezdődtek!

Kenessey Csaba

:: index