"Jobbolda-Baloldal", mint politikai fogalmak

Megjelent 1998 Januárjában a Napi Magyarországban és az EZ A HÉT-ben.

A napi politikában, a kommentátorok szóhasználatában és ezáltal a köztudatban is ezek a fogalmak váltak ismertté. Az egymásra mutogatás, egymás címkézése, jelzőkkel ellátása és a saját politikai pozíció meghatározása ezekkel a jelzőkkel válik a normális halandó számára érthetővé. Általában az ilyen jelzők használata nem pozitív értelemben kerül a forgalomba, ha az egyik a másikra azt mondja, hogy "Ő egy baloldali" akkor ennek a megállapításnak általában negatív jellegű felhangja van. Ugyanez vonatkozik a "jobboldali" jelző használatára is. Érdekes módon, a valamilyen nagyon is furfangos gondolkodásmódú emberek találmánya általában arra szolgál, hogy egy társadalmat megosszon, bizonyos politikai irányzatokat lejárasson és ezáltal a saját politikai irányvonalat támogassa, esetleg győzelemre vigye. Tehát a "jobboldali" vagy "baloldali" jelszó, ismérv nem más, mint a társadalom megosztásának, saját elgondolkodásának irányába való terelésnek szerves és céltudatosan bevetett módszere, azaz politikai eszköze. Ha ezt a gondolatmenetet tovább követjük, akkor a jelzők használatát tudatos félrevezetésnek is lehetne elnevezni. Amennyiben ez igaz, akkor igen fontos ennek a politikai fegyvernek megismerése, a vele való életmód kidolgozása, ezáltal a "fegyver" hatástalanítása.

A mai magyar politikai élet nem tud hosszú, érett demokratikus múltra visszatekinteni. Sajnálatos módon, mint kis nemzet, mindig valahol a nagyhatalmak játékaként csapódott országunk egyik nagyhatalmi szférától a másikhoz, sokszor teljesen saját akaratán kívül és a politikai döntés lehetősége nélkül. Ezért a múltban élő politikusokat elmarasztalni, vagy mai szemszögből ítélve az eseményeket kommentálni érdekes játék, de egyben veszélyes is, mert a mai tudással, mai értelemmel és tapasztalattal akarják az eseményeket és az akkor élő vezetők döntéseit megítélni. Sokszor hozzá járult ehhez a tevékenységhez az adott politikai irányzat tudatos tényeket is elferdítő igyekezete. Volt idő, például az 50-es években, amikor az érettségire készülődő fiatalok egy tanév alatt három különböző történelemkönyvet kaptak. Ennyire manipulativ a történelem ismertetése, bírálata.

Ennek a kis tanulmánynak nem az a célja, hogy a történelmet, - esetleg egy más, de koránt sem semleges szempontból, - ismertesse. A lényeg abban látszik kidomborodni, hogy a politikai rendszerek, áramlatok jöttek-mentek, azonban a címkék, a politikai életben előforduló csoportosulások vagy egyének jellemzése, továbbra is a fent említett két jellemzőre korlátozódott. Érdekes módon a "közép" sohasem volt nagyon kapós jelző, csak összevont vonatkozásban, értelmezésben került a köztudatba, esetleg mint "társutas" amelyik sehová sem volt képes, vagy hajlandó elkötelezni magát. Gyakori használatú a "balközép" vagy éppen "jobb-közép" jelző, melyet azonban általában a kormányra jutott pártok vagy koalíciók adnak saját maguknak. A pozícionálás ezáltal válik képletessé, bárki számára érthetővé.

Hogy aztán a gyakorlat mennyire azonosítható a pártok nevében foglaltakkal, mint pl. szociál, vagy liberális, vagy népi-nemzeti vagy (volt idő rá) a nemzetközi szolidaritást tűzték zászlajukra és saját hátukra egyaránt, az más kérdés Ezt már a gyakorlat kell, hogy megmutassa és a választásokon dől el, mennyire lehetett politikai célkitűzéseiket megvalósítani, az eredményeket kidomborítva, az okozott károkat és eredménytelenségeket magyarázva igyekeznek a választópolgár kedvében járni és ezáltal voksát megszerezni. Teszik ezt pedig azért, mert a hatalomra jutáshoz, vagy a hatalmon maradáshoz erre van szükségük.

Vizsgáljuk most meg, mi is rejtőzik a "jobboldaliság" vagy a "baloldaliság" címkék mögött? Van-e ilyen egyáltalán és mi rejlik mögötte? Amennyiben ezzel a témával foglalkozunk, azt kell elsősorban megnézni, ki milyen szempontból kiindulva politizál, lett politikus. Milyen elgondolások, személyiségi jellemzők teszik az illetőt a feladat elvégzésére alkalmasnak, ez a pártállástól - szerintem - teljesen független dolog.

Ha már a jobb- vagy baloldal fogalommal foglalkozunk, akkor ebből a fogalomból kell kiindulni. Az életben mindennek van jobboldala és baloldala; az utcának, a folyónak az embernek, egyszóval mindennek. Érdekes módon eddig senkitől sem hallottam azt, hogy pl. az utca baloldala veszélyesebb mint a jobboldala, vagy a folyónak... és így tovább. A jobb- és baloldal parlamenti felosztását a franciák a forradalom után találták ki, innen indult el ez a rossz szájízt keltő ismertetőjel. A kormánypárt foglalt a jobboldalon helyet, az ellenzék a baloldalon. Ma már ezt a felosztást aligha lehetne gyakorolni! A szerepek felcserélődtek, a célkitűzések sem azonosak a pártprogramokban kifejezésre juttatottakkal. Ez a megállapítás különösen kimutatkozik a mindennapi politikai életben. A szocialisták gyakran (nem a választások előtti időkben!) aszociális intézkedéseket foganatosítanak, majd amikor a választási hadjáratban kell eredményt elérni, jönnek a cukorkák, pl. a nyugdíjasoknak ingyenes utazási kedvezmények, repülések stb. Itt már jogos a kérdés, szociális-e a mai szocialista irányvonal (a koalícióról nem is beszélve)? Mennyire felel meg a "baloldaliság"-ban foglalt szellemiségének, vagy egyáltalán megfelelt-e valaha is ennek az elvárásnak?

Igen fontosnak tartom világosan kimondani azt, hogy egy egészséges és demokratikus társadalomhoz mindenféle elképzelésű ember, embercsoport, legyen az jobb- vagy baloldali, szervesen hozzátartozik, úgy mint a jobbkéz és a balkéz is egyaránt fontos része a testnek. Kirekesztő címkézések csak társadalmi feszültségekhez vezetnek, melyek fő célja a valós problémákról való figyelem eltérítése. Ennek kitűnő példáját tapasztalhatták azok a serdültebb korosztályba tartozók, akik megélték - és soha el nem felejtik - a torzeszméjű osztályharcot, a vad gyűlöletet, amellyel az ország testét, lelkületét tették tönkre. Annakidején a "szocialista baloldal" üldözte a jobboldalit, a kulákokat, a klerikálisokat, a horthystákat és...nem utolsó sorban Tito láncos kutyáit! A felsorolás nem teljes, itt csak szemléltetni akarom a kirekesztő hatású "vívmányokat", melyek súlyos anyagi és emberi veszteségeket okoztak. Jó lenne ezekből tanulni és a másik felfogású emberben nem ellenséget látni, hanem olyan partnert, akinek az ügy - az ország előbbre jutása - a fontos és az oda vezető út elképzelésében van egyedül a különbség. A cél ugyanaz kell, hogy legyen! Mindazokat azonban igenis meg kell bélyegezni, ki kell pellengérezni, akik az ország, a magyar nép ellen szövetkeznek más hatalmakkal vagy érdekcsoportosulásokkal. Sajnos ilyen emberek is voltak az országban minden időkben és lesznek is. Ezekre kell figyelni!

Az országért, az ország fellendüléséért való tevékenység nem kizárólagos privilégiuma egyik "oldal"-nak sem, sőt ebben mindenféle elképzelésű csoportosulásnak azonosulnia kell. A "nemzeti" jelző használata sem szabad, hogy negatív előjellel jelenjen meg a társadalomban, mert aki nem nemzeti gondolkodású, annak - kérdem - mi keresnivalója van a parlamentben, de az egész országban is? Mi az ellentéte a nemzetinek? Ha ezt meg tudjuk fogalmazni, már nagyon közel járunk az igazsághoz. Mindannyian örülhetnénk annak, ha a választási hadjárat idején a Magyar Választópolgár elgondolkodna ezeken a meghatározásokon és levonva a tanulságot, megfontoltan adná le szavazatát majd az urnánál. Azonban nem csak a polgárnak, de elsősorban a politikusoknak is jót tenne, ha megfontolná, milyen célkitűzésekkel áll a választópolgárok elé.

Kenessey Csaba

:: index