Quo vadis magyar humor?

Az Új Magyarország január 5.-i számában Süle Sándor Humorkórtan c. írásában kritizálja a Magyar Televízió szilveszteri "derűs" műsorát. Teljesen egyet értek vele abban, hogy az adásnak sok mindenhez van köze, csak a humorhoz nem. Különösen az elektronikus médiák tesznek ki magukért - negatív értelemben - a humor ezen kórosnak mondható fajtája terjesztésében. Úgy néz ki, hogy a hívatásos humoristáknak nem volt elegendő a négy esztendő demokrácia ahhoz, hogy a pártállam diktált humorstílusát elfelejtsék. Ma a trágárság, a kültelki kocsmák borgőzös nyers stílusa az uralkodó. Elismerem, a humor megírásához, de a megértéséhez is intelligenciára van szükség.

Azt is ki kell nyilvánosan mondani, hogy ezért a selejt humorteljesítményekért a szerzőkön kívül azok is felelősek, akik megengedik az effajta "humor" terjesztését. Amennyiben ezek a jól fizetett állású urak nem képesek különbséget tenni a humor és a trágárság között, akkor bizony nagy baj van a vezetésben is!

A magyar humor világhírű volt. Vegyük például Karl Farkast, Békefi Istvánt, Karinthy Frigyest, George Mikest vagy talán a világszerte legjobban ismert ma is élő magyar származású humoristát, Ephraim Kishont, egyikük sem alacsonyodott le a szellemtelen, trágár színvonalra, hanem tudtak elegánsan és intelligensen kipellengérezni meglátott visszásságokat anélkül, hogy valakit is bántanának. A felsoroltak mindegyike magas műveltséggel rendelkezett, ez a különbség!

Egy 1994 novemberében a Petőfi Rádión a Kabaré Csürötök c. adásban Moldova György (humorista?) elhangzott szellemessége is a fent elemzett és általam elvetett humor-kategóriájába tartozik. Egy országszerte tisztelt, sokat szenvedett embert, vitéz Kéry Kálmán vezérezredest, országgyűlési képviselőt, ki nemrég hunyt el gúnyolta ki ocsmány módon, a Magyar Rádió szégyenére. Amennyiben a Magyar Rádió felelősei szerint ez a színvonal felel meg a Rádió hallgatóságának, akkor ez a hallgatókra sértő!

Elképzelhetetlen számomra, hogy az ország szellemi színvonala ide süllyedt volna. Amint Süle Sándor írása is bizonyítja, szerencsére ez nem áll fenn, tehát a Magyar Rádió és Televízió képtelen felmérni és megítélni a hallgatók igényét ill. színvonalát. Mindezt egy állami pénzen, azaz az adókból fenntartott intézmény teszi, közszolgálati tevékenységének semmiképpen sem megfelelő módon. Az ízléstelenség ízléstelenség marad, függetlenül attól, hogy ki, mikor írta, vagy mikor került a nyilvánosság elé.

Nemrég Ötvös Lajos ny. tanár is kifogásolta az Új Magyarországban, hogy a Magyar Televízió "RÉS" című műsorában december 21.-én egy fiatal gyerek - Karácsony előtt - "nyuszika viccével" trágálkodott a képernyőn. Tehát nem egy egyszeri kicsúszásról van szó. Meddig kell ezt a borzalmas alpári stílust a Magyar Rádió hallgatóságnak és az MTV-nézőknek eltűrni? Ez a "humor-(el)fajzat" tényleg rés a régi magyar nagy tradícióval rendelkező humorban. Jobb lenne befalazni! Örökre. A mai hazai humoristák jól tennék, ha nagynevű elődjeiket vennék példájuknak, követnék őket, olvasnák műveiket és - főként - tanulnának belőle. Lenne mit.

Ugyancsak jó iskola lenne, ha az Osztrák Televízió 1994-es szilveszteri kabaréját megnéznék, ahol szellemes és magas színvonalú humort közvetítettek. Tehát humorizálni így is lehet, főként ha van hozzá tehetség!

Kenessey Csaba

:: index