Az SZDSZ hatalomra törekvési manipulációi

(Budapest, 1997 január)
Megjelent az EZ A HÉT-ben.

Az SZDSZ a hatalom megszerzése iránti mámorában tett különböző lépéseit az új demokratikus berendezkedésű Magyarország kezdetétől, sőt attól korábbról lehet nyomon követni. Ezekre a tevékenységekre szeretnék itt most pontról pontra rámutatni.

A 80-as évek vége felé lassan kibontakozó szükségszerű politikai változás ideje alatt a különböző politikai pártok, csoportosulások kezdtek alakot ölteni magukra. Ebben az időben alakult meg a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a lakitelki összejövetel után. Természetesen a régi, nagy múlttal rendelkező pártok mint például a Független Kisgazda és Polgári Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt vagy a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt majdnem automatikusan alakultak újjá. A klasszikus kommunista párt, melyet régen Magyar Dolgozók Pártjának neveztek, két részre szakadt, A reformkommunistákból ill. a kiábrándult, már nem ortodox gondolkodású párttagokból alakult meg az MSZP a Magyar Szocialista Párt, mely magára új köntöst öltött és szociáldemokrata értékeket tűzött zászlajára. A másik fele, amelyik a konzervatív, régi vágású elkötelezett kommunistákból vagy inkább bolsevistákból tevődött össze, Thürmer Gyula (Kádár János volt titkára) vezetése alatt Magyar Szocialista Munkás Párt (MSZMP) néven lépett a politikai porondra.

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) semmiféle politikai múlttal nem rendelkezett, magát (már akkor) "liberálisnak" kiáltotta ki, valójában a Lukács György féle marxista elméletet magukba szívott, gyakran eléggé terhelt politikai múlttal rendelkező, de az új időket remekül kihasználni tudó kaméleon-politikusokból jött létre. Olyanokból, akiknek már családi tradíciók alapján is megvolt a megfelelő alapjuk. Ez a volt kommunista szellemi elit alkotta a Párt gerincét és vezetői gárdáját, ezekhez adódtak különböző más, gyakran 56 után meghurcolt személyek, akiknek feladata az SZDSZ valós arculatának maszkírozása volt. Sajnos olyanok is mutatkoztak a párt vezetésében, akiket valamilyen módon meg lehetett zsarolni, akikről esetleg valami olyat tudtak, amit felhasználtak ellenük. A valós vezetők már korábban megismerték a hatalomban rejlő lehetőségeket és az új, szabad Magyarországban is ezt az utat és lehetőséget keresték, ill annak valamilyen parlamentarisztikus eszközökkel való megszerzésére törekedtek.
Az USA akkori budapesti nagykövete Mark Palmer úr nagy szimpátiával követte az SZDSZ tevékenységeit és bölcs előrelátással ezt a pártot látta az első demokratikus választások győztesének. Az időközben kialakult politikai és gazdasági kapcsolatokon keresztül számos SZDSZ tagot vittek ki az USA-ba, ahol a modern gazdaságpolitikában és még ki tudja mi minden más tudományokban kaptak továbbképzést. Ezek voltak azok az előkészületek, amelyekkel az SZDSZ a hatalom átvételére tudatosan, alaposan és rendszeresen felkészült.

A sikerben való hit teljes biztonságával építették ki a hatalom átvételére felkészített szervezeteiket, azzal a megrendíthetetlen tudattal, hogy a választásokon elsöprő sikert fognak aratni. Az akkori az országban uralkodó általános antikommunista hangulatban természetesen a siker érdekében az SZDSZ is a leghatározottabban kommunista ellenesen mutatkozott, a legradikálisabb hangnemet harsányan használva mint az antikommunizmus arkangyalai léptek fel és minden más polgári vagy kereszténydemokrata megjelenést túlszárnyalva vezették félre a választópolgárokat. Pártszervezkedésben kitűnő tanítómestereiket követték, a tudományos marketing elvek felhasználásával a választópolgárok megtévesztésére, valamint a kulcspozíciók megszerzésével minden lehetőségét kihasználva igyekeztek a hatalmat mihamarabb magukhoz ragadni.
Az 1989 évi október 23.-i ünnepségen a Kossuth téren az SZDSZ már mint kitűnően szervezett csoport lépett a nyilvánosság elé. Az amerikai stílusú, ritmikusan SZDSZ jelszavakat skandáló és az SZDSZ színeiben kék-fehér zászlókat lengető fiatalok csoportját az összegyűlt ünneplő tömeg megdöbbenve figyelte. Ilyen politikai megnyilatkozásra, mely az eddigi hagyományos magyar szokásoktól teljesen eltért, sőt a politikai életben idegen volt, Magyarországon még nem került sor.

A választási hadjáratban is az SZDSZ minden lehető megengedett és meg nem engedett eszközt felhasznált arra, hogy a hatalom megszerzéséhez szükséges voksokat magának megszerezze. Ebben odáig is képesek voltak elmenni, hogy a nemzetközileg elismert és nagyra becsült Tőkés László püspököt egy plakáton mutatták Raj Tamás rabbi SZDSZ-es politikussal, tele ragasztgatták vele a fővárost, ezzel is azt bizonyítván, hogy Tőkés László is az SZDSZ-t támogatja. Tőkés ezen teljesen megengedhetetlen összeillesztés ellen szóban és írásban tiltakozott, mivel a plakáton mutatott képet beleegyezése és megkérdezése nélkül két külön fényképről másolták össze. Ez a manipuláció már elérte a politikai csalás, a félrevezetés tényét, a botrányt végül is az SZDSZ bocsánatkérésével zárták le. A plakátok ezzel nem tűntek el.
Nagy csalódás volt azt SZDSZ számára az 1990 évi választási eredmény, ahol az SZDSZ minden erőfeszítései ellenére sem került az élre. További nagy csalódást okozott nekik az, hogy az elért választási eredmény alapján az MDF nem volt hajlandó az SZDSZ-el koalíciót alkotni, hanem erre a többi klasszikus ellenzéki pártokat kérte fel. Még mindig nem kerültek a hatalom közelébe. Természetesen ezt nem tudták egyszerűen lenyelni, a Mérleg utcába hamarosan terveket dolgoztak ki a hatalom minden áron való megszerzésére, magukhoz ragadására.

Az első nagy az SZDSZ által megszervezett kormány-megbuktatási kísérletet az Antall kormány benzin áremelése miatt megszervezett taxis blokád alkotta. Ezen előre megtervezett és az SZDSZ által levezényelt akcióval már akkor akarták a demokratikusan megválasztott kormányt visszalépésre kényszeríteni és a hatalmat átvenni. Miután erre nem került sor, azt a hírt terjesztették, hogy az akkori belügyminiszter Horváth Balázs "a taxisok közé akart lövetni". Ha már nem sikerült a kormányt válságba keverni, legalább le kell járatni - lehetett az elv.

A választásokat megelőző pártközi megegyezések alapján a Miniszterelnököt a választást nyerő párt, az MDF, a Köztársasági elnököt az SZDSZ állíthatta. Az Antall-kormány Göncz Árpád személyében akkor egy elfogadhatónak látszó volt 56-os meghurcolt, intéger egyéniséget látott, majd a kormányzati gyakorlat alatt hamarosan bebizonyosodott, hogy az államfő nem képes és nem is hajlandó a pártpolitika fölé helyezkedni, sőt az SZDSZ megsértett és frusztrált politikusai sugallatának megfelelően igyekezett az MDF-koalíciós kormány tevékenységét akadályozni.

Hamarosan kimutatkozott az SZDSZ hatalmi törekvése a politikai élet minden vonatkozásában. Mindenütt aktiválták a jó előre elhelyezett saját embereiket. Hisztérikus kitörések sorozata követte a kormány azon igyekezetét, hogy a média kulcspozícióiból a régi, terhelt múltú kommunista funkcionáriusokat leváltsa. Ez időben alakult meg a Demokratikus Charta, amelyik minden erővel azt akarta bizonyítani, hogy a kormány a sajtószabadságot lábbal tiporja és a kisebbségeket sem támogatja. A nemzetközi sajtó és más tömegközlési média egyszerre lett tele az ilyen megállapításokkal, vádakkal. Egyidejűleg spontán, - de nem véletlenül - feltűntek a "bőrfejűek", a "neonácik", ezzel is azt akarván bizonyítani, hogy a nemzeti és keresztény-demokrata alapokon álló kormány és ezen túl az egész magyar nemzet, alapjában véve nacionalista, azaz veszély a kisebbségekre, nem követi a nyugati demokratikus államok eszméit. Ezen, az SZDSZ által erősen kihangsúlyozott és tudatosan kiemelt megállapítást az egész világba szétkürtölték. Ezzel a stigmatizációval akarták a magyar népet szellemileg lealacsonyítani, nemzetközi szinten lejáratni, valamint a rossz lelkiismeret és tudatos bűntudat beoltásával egy szürke masszává, manipulálhatóvá tenni.

Igen jó példa volt erre az 1992-évi október 23.-i Kossuth téri ünnepség, mely - ma már bizonyíthatóan - egy előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlott le. Itt jelentek meg a "bőrfejűek", az árpádsávos "nácik" akiknek feladata volt a botránykeltés, és az egykori 56-os szabadságharcosok az akkori ellenzék viselkedésmódját kritizáló és ezt hangosan kimutató szervezetek körében spontán jelentkező elégedetlenségeit (akkor utasította vissza a Köztársasági elnök úr a sortüzeket büntetni akaró törvénytervezetet) a Magyar Televízió meghamisított felvételeivel úgy állították be, mintha a fent említett bőrfejűek és társaik fütyülték volna ki a Köztársasági elnököt, mire ő a szónoki emelvényről egy szót sem szólva távozott. Mint azt a rendőrségi jegyzőkönyvek és a parlamenti tényfeltáró bizottság alapos vizsgálati eredményei is bizonyítják, a "bőrfejűek" Göncz Árpád megjelenése pillanatában már nem is voltak a Kossuth téren. Ide tartozik még az is, hogy Göncz Árpád nem volt hajlandó az 56-os szervezetek azon kérésének eleget tenni, hogy ők is egy szónoklattal részt vehessenek az ünnepségen.

A Magyar Televízió teljesen manipulatív és a tényeket elferdítő "híradó" adása után a Televízión belül botrány keletkezett. A Bánó András által készített riportot Pálfy G. István, Császár Attila és Varga Domokos György hamisítványnak minősítették. A viták során a Bánó által eredetiként felmutatott videó kazettát a SONY cég megvizsgálta és hívatalosan megállapította, hogy egy vágó asztalon összeállított, különböző képszekvenciákból összemásolt, azaz egy manipulált és nem eredeti kazettáról van szó. Pálfyt, Császárt és Varga Domokost a Magyar Televízió ennek ellenére elbocsátotta, majd Bánó András feljelentést tett és ellenük bírósági pert indított. Az eljárást a bíróság nemrégiben megszüntette, mivel a Bánó András felperes a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg....

Az 1994-es választások óta, melyen az MSZP elsöprő győzelmet aratott és ezáltal egyedül is alakíthatott volna kormányt, az SZDSZ minden előző antikommunista kijelentéseit és viselkedésmódját meghazudtolva, valamint eddigi "elveit" sutba vágva az MSZP-vel koalíciós kormányt alakított. A hatalom ezúttal elérhető távolságba került.
Azóta csodával határos módon eltűntek a "bőrfejűek", sehol sem mutatkoznak már az árpádsávos "nácik" és egyetlen politikusnak sem jut manapság eszébe a magyar népet nácinak, vagy antiszemitának nevezni. A végre elért hatalomra jutás mámora mindezt egycsapásra elsöpörte.

Érdekes megemlítésre méltó epizód, a bőrfejűek akkori vezetője "Potyka bácsi", ki 56 után Ausztráliában élt és a rendszerváltozás után (Szabó Alberttal együtt) tért haza, a Kossuth téren is - amint azt a videó felvételek is bizonyítják, mint a botrány egyik rendezője volt jelen. 1996 október 23.-án "Potyka bácsi" Göncz Árpád köztársasági elnök úrtól kormánykitüntetést vett át! Elképesztő, hogy a hatalom megszerzése mi mindent képes megváltoztatni. Csodálatos módon Potyka bácsi előző tevékenységeiről a Köztársasági elnöki iroda kitüntetéseket előkészítő munkatársai "nem szereztek tudomást".

Anyagi vonatkozásban sem szégyenkezők a volt elvtársak. A botrányok egész sorozata bizonyítja nyerészkedéseiket, amikkel mind saját hasznukra, mind a pártjaik választási hadikasszái megtöltését célozva nemzeti vagyont tulajdonítottak el. A "túlbuzgó", hívatásukat komolyan vevő rendőrkapitányoknak az ügy feltárása miatt menniük kellett, nem lehetett engedni, hogy az újabban név szerint is megnevezett pártemberekre, kik képviselői mentelem alatt állnak, valamit is rábizonyítsanak. Ilyen a szocialista-liberális koalíció jogállamisága! A hatalom bebetonozására minden eszközt fel lehet és fel kell használni, nehogy egy másik kormány - esetleg - számon kérje az illetőket, fényt derítsen tetteikre.

Nyílt kérdés marad egyenlőre, hogy a következő választásokon a magyar választópolgár mindezen manipulációkra, tudatos félrevezetésekre hogyan fog reagálni. Már nincs túl sok idő ezen elgondolkodni. A szög kibújt a zsákból. Még 80 esztendőre titkosított adatokkal sem lehet a tényeket elmosni.

FOLYTATÁS EGY ÉV LEFOLYÁSA UTÁN

Sajnos látnoki képességgel kell rendelkeznem, mivel egy évvel ezelőtt már rámutattam azokra a tudatos félrevezető manipulációkra, amelyek az országot nyomják. Pár hónappal a parlamenti választások előtt egyre nyíltabban veszik át a hatalmat a médiában. A minap váltotta le a TV-Kuratóriuma Peták Istvánt az elnöki székből. Érdekes módon, neki nem lehetett "szakmai alkalmatlanságot" a fejére vetni, mégis elmozdították. A Rádiónál is meg vannak számlálva Hajdú István napjai.... Nos, megint bebizonyosodott, hogy a farok csóválja a kutyát. És a farkat ki, milyen erő mozgatja? Ezt a kérdést nyíltan feltenni nem igen merik. Az emberek megint megtanultak félni. Nem az ÁVH-tól, hanem a csupasz megélhetéshez szükséges állás elvesztésétől rettegnek. A bankok és a média diktatúrája körvonalazódik egyre jobban, a személyi érdekek kerülnek mindenütt előtérbe, nem az ország fellendülése a fontos. Úgy látszik, ebből a helyzetből nehezebb lesz kilábalni, mint a pártállamból. És mindez történik a demokrácia és piacgazdaság álarca, leple alatt!

Az elvizenyősített ügynöktörvény is csak azt szolgálta, hogy a nomenklatúra hatalma biztosítva legyen. Meddig feszíthető a húr? A nagy "stratégák" nem gondolják, hogy elszámolhatják magukat? Minden népnek, - még a magyarnak is, - meg van a tűréshatára. Ha egyszer elszakad a gát, akkor már nincsenek idegen páncélosok, akik megmenthetik őket. Ne feledjük, lehetetlen a politikában nincs. Már megéltük, hogy orosz páncélosok lőtték az orosz parlamentet!

Kenessey Csaba

:: index