Szt. István Ünnepségek, újkori módon

Az idei Szt. István ünnepségek az eddigieknél sokkal eltérőbb jelentőségűek voltak. Jellemzően írt az Új Magyarország cikkírója nagy királyunkról: Életet, családot, országot épített! Önkéntelenül felmerül a kérdés: mit tettek az elmúlt évtizedek kormányai, "felelős" politikusai a fent említett célkitűzések elérése érdekében? Nagy megdöbbenéssel kell megállapítanunk a szomorú tényt, hogy semmit. A hatalom érdekében vívott harc, a személyes érdekek megvédése illetve kiépítése magasan felülmúlta az ország, a magyar nép érdekeinek szem előtt tartását. Az eredmény ismeretes, vele tovább foglalkozni csak felesleges időtöltés lenne. Felelőtlen politikai kalandorok bitorolták a hatalmat, olyanok, akik a saját maguk meggazdagodását helyezték az ország, a magyar nép érdekei elé. Az önzés, az öncélú hatalom gyakorlása vált mérvadóvá. Erre is lehetne sok jó példát felsorolni, aktuális téma ebben a volt állampárt, az MSZMP (Magyar Szocialista Munkás Párt!) ingatlanai körüli vita ill. bonyodalom.

Történelmünk (sajnos) gazdag hasonló példákban, nem véletlen, hogy a magyar szóbeszédben használatossá vált a "törökebb a töröknél" szóhasználat, amivel azokat a "magyarokat" szokás jellemezni, ismertetni, akik képesek (voltak) saját nemzetükkel, népükkel ellentétes érdekeket képviselni, sőt ellenük fordulva idegen érdekeket képviseltek.

Ha az ember csak ezeket a (szomorú) jelenségeket venné figyelembe, nagyon elkeseredne. Szerencsére azonban vannak más, pozitív jelenségek is, amiket érdemes, sőt szükséges megemlíteni. Az Új Magyarország augusztus 21.-i számában, és már az előzőben is beszámolt Pozsgay Imre újabb kezdeményezéséről, egy a Magyar Egységért Mozgalom elindításáról. Ugyanebben a számban beszámol az Új Magyarország az Összmagyar Testület jól sikerült ünnepéről, melyen az ökuménikus szellem és a megosztatlan magyar érdekek követésén volt a hangsúly. Hogy a mai magyar sajtó erről és a ceglédi zászlóbontásról nem nagyon akart beszámolni csak azt bizonyítja, mennyire nagy szüksége van az országnak egy egyetemes, magyar érdekeket szem előtt tartó politikára. A mai magyar médiák (tisztelet a kivételnek) nem ennek a célkitűzésnek elkötelezettei. Szomorú tény!

Nem képezheti vita tárgyát, hogy egy megosztott ország, amelyik szellemileg elsorvasztott állapotban él és az elmúlt évtizedek bűnös kiszolgáló politikájának hatása alatt él illetve szenved, végre igényt kell hogy tartson egy országos fellendülést céljául kitűző tömörülésre. A régi magyar közmondás szerint, segíts magadon, az Isten is megsegít! Csakis ennek szellemében várható az országban egy fellendülés, gazdasági javulás, mely szorosan kell, hogy együtt járjon az erkölcsi értékek tiszteletben tartásával, azok foganatosításával.

Hogy mennyire szüksége van az országnak egy megújhodásra, mutatja a Funár párt viselkedése, a Meciár által fémjelzett magyargyülöleten alapuló politikája, ezen erők félelmetes összefogása, a Kisantant feléledésének veszélye. Mindezen veszélyek elhárítására szükség van az egész ország, a magyar nép összefogására. Itt nem irredenta megnyilvánulásokról van szó, hisz a nemzeti szlógenek használata inkább országunk szomszédaira jellemző. Sajnos segítséget senkitől sem várhatunk, magunknak kell - mint azt évszázadokon keresztül tettük - magunkat és a békésen alvó nyugatot megvédenünk.

Adja a Jóisten, hogy az ország népe végre Csipkerózsika álmából felébred, felfigyel az új kezdeményezésekre és él ezek lehetőségeivel. A "szocialisták" eddigi ígéreteit nyugodtan értékelheti minden józan magyar választópolgár. Nincs szükség semmiféle propagandára, a tények magukért beszélnek. Kiutat csak egy ténylegesen magyar érdekeket képviselő szervezkedés nyújthat, amelyik vallási, politikai faji vagy más megkülönböztetés nélkül képes az ország érdekeit megvédeni, a fennálló égető problémákat közös erővel megoldani. Pozsgay Imre politikai érettsége és eddigi tevékenysége garancia egy ilyen jellegű fellendüléshez, melyet más civil szervezetek is támogatnak, így például a Bartis Ferenc elnöklete alatt álló Összmagyar Testület is, mely a "határokon túli" és inneni magyarságot igyekszik összefogni.

Ez az egyetlen valós lehetőség az ország fellendülése elérése érdekében, remélhetőleg felébred a magyar nép és közös erővel, a célkitűzések elérése érdekében nem csak a nadrágszíjat képes összébb húzni, hanem erkölcsi és szellemi értékeit mozgósítva a jövő nemzedéke érdekeit szem előtt tartva végre hozzá kezd az ország felépítésével, mint azt elődei 1945-ben is tették. Sajnos ezen nemzedék törekvéseit kerékbe törték azok a "szocialisták" akik csak saját érdekeiket tartották szem előtt, mint a mai gyakorlatban is találhatóak.

Történelmünk tanít: a törökök is meg a Szovjet megszállók is elhagyták országunkat, most a megoldást abban kell megtalálni, hogy a helyzetnek megfelelően önállóan kell saját magunknak megtalálni a legjobb megoldást. Vazallusokra nem szabad hallgatni. Kenessey Csaba

:: index