Mennyire demokrata Tamás Gáspár Miklós?

Megrendülve és a végsőkig felindulva olvastam Tamás Gáspár Miklós "elmefuttatását" melyhez hasonló az utóbbi évtizedekben (szerencsére) nem került a kezembe. Minden megértésem mellett azok iránt, akiknek személyes emlékeik vannak a nemzetiszocialista világ embertelen üldözésiről, fel kell tennem a kérdést, szabad-e ugyanezt a taktikát, ugyanazokat a fegyvereket használni, amik a fent említett tragédiához vezettek?

Elgondolkodtató az az állandó "résen lét" amivel a zsidóüldözést minden vonalom alkalmazzák a köztudatba való beültetésre, odarögzítésére. Jó példa volt erre a franciaországi zsidó temető elleni merénylet, melyről utólagosan kiderült, hogy zsidó ortodox aktivisták tette volt, ezzel akarták a nácizmus elleni félelmet újból felidézni. Természetesen óvnunk kell a következő generációkat attól a szellemtől, amelyik embertelenségeket produkált, melynek azonban - és ezt jóformán sohasem lehet hallani, - nem kizárólagosan zsidó áldozatai voltak. De nem csak a nacionalista szellem a veszélyes! Az én családomból is kerültek koncentrációs táborba és ott pusztultak el. Hitlernek és világhatalomra való törekvési vágyának azóta is sok követője van, kisebbségeket irtanak világszerte, az intolerancia bevett társadalmi forma lett. Nem csak a mullahok, akik Salman Ruhschdit is halálra ítélték, de más csoportosulások is veszélyt jelentenek minden emberiességre (humanista) alapuló társadalomnak. A gyűlölet iskolapéldáit élhette meg a világ nem túl messze országhatárunktól is. Nem csak a horogkereszt, hanem a sarló és kalapács valamint a vörös csillag védjegyével ellátott "rendszerek" is tömegirtásokra voltak képesek, nem beszélve a sztálini "tisztogatások" áldozatairól, mely utórezgéseként hazánkban is hasonló perek alapján, minden ok nélkül végeztek ki embereket. Emlékezzünk a Pol Pot által rendezett sokmilliós áldozatot követelő embertől elrugaszkodott rendszerére, vagy a kínai "kultúrforradalom" áldozataira. A gyilkosság, a tömegirtás nem számszerű mennyiségre alapulóan elvetendő cselekmény. Egy intoleranciára alapuló emberi élet kioltása már alapvetően túl sok.

Hiába olvastam TGM írását, sehol sem bukkantam valamilyen tolerancia megnyilvánulásra. Ez benne a veszélyes! Milyen alapon követelheti magának valaki a toleranciát ha maga erre képtelen? Még annak a gondolatától is végigfutott a hátamon a hideg, hogy belőle a Magyar Köztársaság elnöke is lehetett volna! Ennek veszélye fenn állt. Megnyilvánulásait valamilyen formában értékelni kell, minthogy manapság mindennek van bizonyítványa. Tamás Gáspár Miklós gondolatmenetei, - szerintem, - csak a (szellemi) szegénységi bizonyítványt érdemelnék ki. Írásai kitűnő anyagot képezhetnek egy doktormunkáját író orvos-pszichiáternek.

Kenessey Csaba

:: index