Válasszunk köztársasági elnöknek egy Zulut vagy Xhosat

Az elmúlt napokban az egész világot bejárta a hír, a Xhosa törzshöz tartozó Nelson Mandela és sok volt rabtársa meglátogatta régi bötrtönét, a hirhedt Robben Island szigetet, ahol évtizedeket töltöttek. A látogatókat vivő hajó fedélzetén, David Mmutle füzetébe a következő sorokat írta: "Oh, Robben Island, fogadd szeretettel leányaidat és fiaidat, vedd őket kebledre, a szívedre, mert ők most mint a nemzet győztesei térnek vissza az öröm könnycseppeit hullatva és a győzelem énekeit énekelve." Több mint 1000 volt rab tekintette meg február 10.-én a festőien szép helyen, Kapstad közelében fekvő volt fogolytábort. Mmutle, ma 52 éves biztosítási alkalmazott, életének 15 évét kellett az apartheid elleni tevéknysége miatt börtönben eltöltenie, ahol többezer feketbőrű társával fogva tartották, gyakran kínozták és megalázták. Miért térnek ezek az emberek örömkönnyekkel a szemükben oda vissza, ahol csak a szenvedés volt a napi kenyerük?

Mmutle nem az egyetlen, aki örömmel és meghatódottsággal tér vissza volt börtönébe, szenvedései helyére. Sokan alig várják, hogy viszontláthassák a régi jól ismert, sokat elátkozott börtöntábort. Egyesek felemelt ököllel, a győzelem jelével szállnak partra, legtöbbjük azonban nevet, elfelejtették volna a sok kínt, amit ki kellett állniuk?

Az udvarban a régi fehér börtönőrök a látogatókat kissé érthetetlenül, zavartan fogadják, akik közül még sokat személyesen jól ismernek. Megtekinthető itt Nelson Mandela volt börtöncellája is, 2szer 2,5 m alapterületű ahol alig fér el egy ágy meg egy asztal. 18 évet töltött el ebben a környezetben, és maradt töretlenül hű önmagához és nemzetéhez. Mi adott ezeknek az embereknek erőt, kitartást ahhoz, hogy sem fizikailag, sem szellemileg nem lehetett őket megtörni? Nelson Mandela volt börtöntársai előtt tartott beszédében erre így adott választ: "A legfontosabb gondolatunk, ami nekünk erőt adott mindig az volt, hogy az igazságért harcolunk, és a meggyőződés, hogy a célunk a felszabadulás igazságos volt, és végül győzni fogunk."

Igen, a mai Délafrikai Köztársaság vezetője, Nelson Mandela áll a múlthoz, egész népével közösen feketék, fehérek egyaránt dolgozzák fel az Apartheid - rezsím alatt elszenvedett megaláztatásokat, szenvedéseket. Nem a gyűlölet vezeti őket, de megnevezik azokat, akik alatt a lakosság szenvedett. Mandela kötelességének érzi azok kártalanítását, akiknek élete a börtönökben eltöltött hosszú idő miatt keresztbe tört. Az új délafrikai alkotmány járadékot biztosít mindazoknak, akik az ország szabadságáért kiálltak. A fejlődés Délafrikában sem teljesen zökkenőmentes. A megoldáshoz sok türelemre és érettségre van szükség.

Mit tanulhatunk mi, magyarok a délafriakaiaktól? Mint a fenti példa mutatja, van mit! Pédául azt, hogy olyan ember kell az állam élére, aki szembe tud nézni a múlttal, aki nem akarja elhallgatni, elkendőzni azokat a tetteket (pl. 56-os sortüzek stb.), amik alatt a magyar nép évtizedeken keresztül szenvedett. Talán jó lenne következő köztársasági elnöknek egy józanítélőképességű, emberileg és politikailag érett Zulut vagy Xhosat megválasztani.

Kenessey Csaba

:: index