A váratlan tanú

A Váratlan tanú c. könyv bemutatása sok gondolatot váltott ki bennem. Szeretném ezeket a nyilvánosság elé tárni és vita tárgyává tenni. Bár napjainkban a szenzáció hajhászás uralja a könyvkiadásokat, azt hiszem, hogy Varga Domokos György ezzel a könyvével sokkal mélyebbre megy és olyan témát faggat, ami a mai Magyarország életének egyik nagy befolyásoló tényezője.

Okvetetlenül fel kell tennem magamnak a kérdést; hogyan lehet az, hogy az MDF vezette kolaíciós kormány idején oly nagy mértékben burjánzott a jobbratolódás, az antiszemitizmus, a sajtószabadságot lábbal tiporták stb. A külföldi sajtó is átvette a hisztérikus rikácsolást, miszerint az Antall-Boros kormány uralma alá akarja terelni a médiákat. Mindez az MSZP-SZDSZ hatalomra jutása után egyszerűen megszűnt, az ország teljes politikai arculata egy csapásra megváltozott. Egy ilyen szociológiai és politikai pálfordulás eddig a világon teljesen egyedülálló lenne, - ha ez ténylegesen így zajlott volna le. Sajnos, mint azt a könyvből is láthatjuk, emögött sokkal több van.

Gyakorta használt kifejezések a motiváció, befolyásolási készség és képesség, az információ értelemben bár közel állnak egymáshoz, mégis felhasználásuk folyamán más-más tartalmat kapnak. A szavak mögé rejtett fogalmak tartalmai pedig nagyon különböznek, a "tömegkommunikáció" főként a dezinformáció felhasználásával történik.

Ha elemezzük az előző kormány négy évének történetét, nyilvánvalóvá válik, hogy megbuktatására több komoly kísérletet tettek, minden eszközt felhasználva annak érdekében, hogy a demokratikusan választott antidiktatórikus kormányt lejárassák. Ezt pedig tették azok, akik a demokrácia hangoztatásával és érveivel igyekeztek pontosan a demokratikusan megválasztott kormányt megdönteni. Nos ez pedig nem más, mint a dezinformáció magasiskolája, mely tudományt az elmúlt évtizedekben mondhatni tökéletességig fejlesztették. Sajnos ez a folyamat a mai napig nem állt meg, sőt a "demokratikus erők" hatalomra jutás után még fokozottabb mértékben folyik.

Ami az 1992 október 23.-i "eseményeket" illeti, szabad legyen arra rámutatni, hogy a politikusoknak egy demokráciában szembe kell tudni nézniük azzal, hogy a lakosság bizonyos rétegeinél nem kifejezetten népszerűek. Kohl kancellárnak is el kellett viselnie azt, hogy a volt DDR-ben tojással, paradicsommal megdobálták, ennek ellenére beszédét - Göncz Árpáddal elnök úrral szemben - megtartotta majd a választást megnyerte. A hasonlat azért sántít, mert Kohl esetében bizonyos polgárok spontán érzéskinyilatkoztatásról volt szó, melynek áldozata lett. A fent említett október 23.-i ünnepség esetében ez másként volt, sőt fenn áll az alapos gyanúja annak, hogy egy előre megtervezett és összejátszott forgatókönyv szerint, kidolgozott politikai fortély részeként történt minden. Amennyiben ezt a feltevést (melyre egyre több bizonyíték van) elfogadjuk, akkor a dezinformáció egy klasszikusnak mondható formájával ismerkedtünk meg.

A dezinformáció módszereire pedig csak olyan csoportosulásoknak, politikai tömörüléseknek van szükségük, akik a hatalmat valós érvekkel, meggyőződésből fakadó érvekkel nem volnának képesek megszerezni. Örüljünk annak, hogy a mai Magyar Rendőrség nem támogatja a manipulációt és Dr. Pintér Sándor r. vezérőrnagy urat idézve ... "Ez az ügy nem rendőrségi, hanem politikai kérdés..." Figyelemreméltó nyilatkozat, mely mindannyiunknak megnyugtató! Kenessey Csaba

:: index