ALARM - A LIBERTER-KOMMUNIZMUS INTERNETES ÚJSÁGA

A világ azok szemszögébol, akik nem akarnak a töke rabjai és az elidegenedett társadalom bábjai lenni (a cikket cseh elvtarsak forditottak)

kiadja: ORA-Solidarita http://alarm.solidarita.org

A világ, amelyben élünk más, mint az, amelyet a hivatalos tudósításokból ismerünk.

És ez megközelítoleg sem csak azért van, mert „ hazugságokat közölnek„. Gyakran ugyanis nem hazudnak: ha ugyanis az újság arról ír, hogy az elbocsájtás szükséges mert ez segít a gazdaságnak, igazuk van: ama vállalatok értéke, amelyek elég dolgozót tesznek ki az utcára, ugyanis no. Ha a televízió arról oktat, hogy az embernek flexibilis munkaeronek kell lennie, amely hajlandó elfelejteni saját életét és ide-oda költözni, rekvalifikálódni ezzé vagy azzá, ez a kapitalizmusban való élet reális leírása: az emberek csak egyfajta árucikkek, munkaerok, amelyeknek csak addig van értéke, amíg a tõkének szüksége van rá a nyereség eléréséhez.

És hogy a médiával közölt képben valami hiányzik? Hogy nem látják a világot az elbocsájtott szemével? Az elárusítóno szemével, aki a szupermarketban robotol, a munkásnoével, aki lealacsonyító munkát végez az annyira dicsoített külföldi befektetok cégeinek futószalagjai mellett, avagy ama diák szemével, aki az iskola és alkalmi munkák közt tengeti életét, vagy pedig az iskolában ül, de azzal a tudattal, hogy ezt csak a szülei nélkülözésének köszönheti? Hogy a hivatalos tudósítók nem értik az „idegen„ munkaero sorsának tragédiáját, akinek muszáj kellemetlen „idegen„ státuszt választania, hogy el tudja tartani a sok száz kilométerrel odébb élo családját (ökonomikus bevándorló, aki a „jobb„ után megy, ahogy „azt„ nevezik, mintha az emberi élet pénzzel mérheto lenne, és mintha kényszeríteni tudná a tõkét arra, hogy épp az Ukrajnában dolgozóra legyen szüksége). Hányunknak sikerült Csehországban meggyoznünk a munkaadót, hogy a tõkének pont ránk van szüksége?

Hogy a média nem közvetít teljes képet errol a világról?

Az újságíróknak nem célja elhallgatni a teljes igazságot. A hazugságok, az elhallgatások és a figyelem elterelése többnyire nem szándékos: csak a specifikus követelményekhez tartják magukat, amelyeket a piac diktál. Az újságírók profik, akiknek feladata a kapitalista eszme, a káosz és elidegenedés közvetítése.

A hivatalos média csak egyszeruen nem a „mi„ médiánk - hanem a rólunk szóló média: ellopják a proletariátustól az õ mindennapi tapasztalatát, elveszik tolünk az életünket, hogy lenyeljék és kiköpjék mint egy epizódot az elidegenedett társadalmi szpektákulumban. A mi sok-ezer mindennapi választásaink /döntéseink/ statisztikai számokká válnak; a sok tízezer apró lázadás, mikor a munkahelyeinken, otthonainkban vagy iskoláinkban próbáljuk kezünkbe venni a sorsunkat, a médiába nem kerül be; a rendszernek való sok millió bólintás mögött nem látni hogyan küzdünk ellenük (vagyis a lázadás egyfajta megnyilvánulását) - csak a toke diktatúrájának, életképességének a tanúivá válnak. Mindent, ami csak a radikális tendencia és a mai aszociális társadalom kritikájának a csíráját is tartalmazza, a média a szükség szerint konstruktív kritikaként interpretálja, vagy az aszociálisság megnyilvánulásaként, egészséges polgári aktivizmusként, avagy ami megbocsátható (és a kapitalizmus számára annyira szükséges) idealizmusként. Itt apásan értékelik, ott pacifikálják, amott támogatják a repressziót: de mindig rendszernek tesznek jót, hogy mindent elnyeljen, eluraljon - és megálljon.

A mi célunk nem a hivatalos sajtó ellensúlyozása: csak ki akarjuk fejezni a mindennapi élettapasztalatainkat a kapitalista társadalomban, az reflexiót és az anarcho-kommunista tendenciát, amely eme tapasztalat megnyilvánulása: a tendenciát, amely elutasítja a jelenlegi magánkapitalizmust, akárcsak az államit, amely 1989 elott a Keleti-blokkot uralta, és ugyanúgy a toke diktatúrájának bármely formáját.

Végül is nem vagyunk messiások, akik, mint a baloldali leninisták, a dolgozók kommandolásában látnák feladatukat - a mi tevékenységünk ama megértésbol ered, hogy a méltóságos emberi élet eléréséhez más út mint az ellenállás nem vezet. És nem akarunk mások helyett beszélni, csak saját magunkért, nem akarjuk a világot megmagyarázni, hanem megváltoztatni. Idézhetnénk a spanyol forradalomból ismert anarchista Durruti szavait „az új világ már a proletariátus mai toke elleni ellenállásában létezik és növekszik„. Valóban, a liberter-kommunista ellenállás az öreg, elidegenedett társadalmon belül születik, mint az õ abszolút negációjának a megnyilvánulása. Bár elveszhet szem elöl, elhallgathat - de újból megjelenik, mert létezése szükségszeru, amíg a világban a toke uralkodik.

Más világot mi magunk - a dolgozók - építünk majd, akiknek élete a hivatalos média színházában foszlik szét, akik az utcára kerültek, akik lealacsonyító, tompító munkát kényszerültek végezni, akik ide-oda vannak dobálva, mint egy homokzsák amellyel, a toke a saját érdekeinek megfeleloen rendelkezik, akik nem mások, mint (szükséges vagy felesleges) áruk a piacon (munkaero) - és akik már tovább nem hajlandóak annak lenni. Végül is, ma a történelem más világot tett szükségessé és lehetségessé.

Alarm, a liberter-kommunizmus magazinja, forgalmazza a Forradalmi Anarchisták Szervezete -Solidarita (ORA-S), de nem minden cikk a miénk. Mivel azonban mi olyan szervezet vagyunk amely az egységes eszme/praxis iránti kollektív felelosség alapjain áll, becsületesnek tartjuk elkülöníteni az ORA-S kollektív nézeteitol: az ORA-S kollektív felelossége alá fognak tehát tartozni ama cikkek, amelyeket az ORA-S tagjai írnak alá (hacsak nem lesz pontosítva, hogy a saját nézeteikrol van szó azért, mert pl. a tárgyalt kérdés az ORA-S politikai meggyozodésein kívül esik);
- ellenkezoleg, a tagjaink cikkeit, amelyek csak az õ személyes nézeteiket tükrözik, akárcsak a szimpatizánsaink, munkatársaink vagy más szervezetek fordított cikkeit azért közöljük, mert hasznosnak és inspirálónak tartjuk az eszme vagy a praxis számára, mégha meglehet, valamiben az ORA-S is nem értene velük egyet.

Mit találhatnak az Alarmban...
Nem akarunk úgy tenni mintha mindenhol ott lettünk volna, csak azért mert át tudjuk írni a cseh napilapok cikkeit. A hivatalos hírforrások, mint pl. az A-infos vagy az IMC információin alapozott híreket el akarjuk különíteni a sajátjainktól, azokat (és be kell hogy valljuk, ezekbol kevesebb lesz) a Zprávy/Hírek címszó alatt találhatják, míg az átvett híreket pedig a Monitor címszó alatt.

A beszélgetéseket a Rozhovory/Beszélgetések címu rovatban, rövidebb fejtegetések, kommentárok és elmélkedések az Alarm tagjainak tollaiból, pedig a Glossák alatt jelennek meg.

A Trieda v boji/Osztály a harcban c. rovatban szerte a világban folyó proletariátusharcokról szeretnénk rövid híreket közölni.

Az Eseje/Esszék és Analýzy/Analízisek hosszabb szövegeket fognak tartalmazni, amelyeket valamiféle kapcsolat fuzi a liberter-kommunista tendenciához, valami újat hozhatnak vagy pedig felhívást jelenthetnek a számára. Ismét, nem biztos hogy mindet „aláírnánk„, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megértsük a történelmet és a világot magunk körül.

Az Anoncie címszó alatt a tervezett diszkúziókról, eloadásokról, kiállításokról vagy demonstrációkról értesülhetnek, és a Recenziók c. rovatban pedig a leheto legtöbb érdekes beszámolót szeretnénk leközölni új könyvekrol, koncertekrol stb., persze, amennyire ez a szerény lehetoségeinkbol kitelik.

A Prohlášení/Kijelentések c. rovatban pedig szónoklatokat, röplapokat vagy posztereket találhatnak... és persze aforizmákat is:-).

Érdekes Internet-címeket, idonként a Tipy z Netu/Tippek a Netrol címszó alatt szeretnénk közölni - és mindazt, ami a fenti rovatokba nem illene bele, a Podivuhodnosti/ Érdekességek c. rovatban közölnénk.

Ez a rovatkínálat idovel biztosan bovülni fog, de hogy a kínálatból már most hiányzik egy rovat, azt nagyon jól tudjuk. Az viszont, hogy a Dopisy a Reakce/Levelek és Reakciók c. rovat mikor jelenik meg, az mindenekelott önökön áll.

... És mit nem
Az Alarmban nem találkozhatnak szokott rovatokkal mint az „otthon„ - „külföld„ vagy „mozgalom„ - „társaság„, amelyek megszokottá váltak az anarchista lapok oldalain ( beleértve a mieinket) - és ez nem csak formális különbség, hanem inkább a mi álláspontunk kifejezése.

A mozgalom és a társaság elkülönülése gyakran azt a valóságot tükrözi, hogy az aktivisták aroganciájával nincs figyelembe véve, hogy mi történik azon a területen kívül, amelyet mozgalomnak neveznek. De mi szerint lehet eldönteni mi még mozgalom és mi már nem az? Inkább-e a mozgalom megnyilvánulása az azon keveset ismert munkahelyek vagy lakónegyedek munkásainak a „legmarginálisabb„, és lehet a legsikertelenebb, gyakorlati aktivitása (akciója), amelyrol az aktivisták gyakran nem is szereznek tudomást, vagy pedig a gyakran unalmas és szokott, eszmét és akciót nem provokáló mozgalmak, amelyeket mi csinálunk? A mozgalom területének a kijelölése és fetisizációja mögött kitunhet az az iránti félelem, hogy az aktivisták elveszíthetik a privilégiumukat, az õ szent földjüket, és hogy képtelenek megérteni azt, hogy a reális liberter-kommunista mozgalom megalakulásának a tendenciája a felszínre tõr, úgy mint mindig az osztályharc történetében, függetlenül attól, hogy „mozgalomnak„ nevezik-e magukat, vagy valaki más nagylelkuen ezzel a címkével látja el oket.

Nem találnak nálunk „Itthonról„ vagy „Külföldrol„ c. rovatokat sem. Ez sem csak a mi „szorszálhasogatásunk„. Ez annak a kifejezése, hogy a proletariátusnak nincs hazája. A határok nem vezetnek nemzetek, államok vagy fajok között, hanem a burzsoá/ellenforradalom - és a proletár/forradalom között. A Franciaországban vagy Brazíliában dolgozók, a „mi saját kapitalista osztályunktól„ eltéroen, velünk azonos osztályérdekek világába tartoznak.

Nem vagyunk hajlandóak, habár kockáztatjuk hogy „lifestylistáknak„ neveznek majd minket, elkülöníteni életünkbol a kultúrát, mint valami másodrenduséget vagy különlegességet. Meg vagyunk gyozodve arról, hogy a liberter-kommunizmus a „munka„, „kultúra„, „szórakozás„, „szabadido„ avagy „muveltség„ szeparációjának a megszüntetése - és hogy az, amit a mai világban, a kapitalista termelési módon alapuló, dicsõített gazdaság elválaszt, az az ember alkotó, társadalmi tevékenységében olvad eggyé.