Bevezetõ a 4. számhoz

Ebben a számunkban direkten nem foglalkozunk az Iraki háborúval, habár a címlapunk ezt engedi sejtetni. Most az elõzõ számhoz kapcsolódóan az argentínai osztályharc kronológiáját igyekeztünk összeállítani, illetve leközlünk egy - a közelmúlt törökországi börtönsztrájkjára reagáló - írást. Az iraki háborúban azonban jelentõs lehetõséget látunk - akárcsak az amerikai burzsoázia - de mi nem a gazdasági és politikai problémák megoldását, hanem éppen az osztályharc erõsödését várjuk ettõl a háborútól. Kétségtelen, hogy a burzsoázia egyelõre sikerrel alkalmazza megosztási politikáját, erõsíti Amerikában és másutt a nacionalizmust, belehajszolja az arab világ egyre szegényebb és elégedetlenebb proletariátusát a vallási fanatizmusba, az Amerika-ellenességbe. Tudatosan cselekszik-e vagy ösztönösen, mindegy, a Tõkének szüksége van a háborúra. Nemcsak, mint azt a média nyíltan bevallja az olaj-piac újraelosztása a célja, de a bérek csökkentése, az állam ellenõrzésének kiterjesztése éppúgy érdeke, mint a proletariátus megosztása. Az életkörülmények általános romlása, a háború brutalitása azonban növeli a proletáriátus reagálását. A háború még ki se tört, de már rengeteg háborúellenes demonstráció zajlott le szerte az egész világon Dél-Koreától az USA-ig. Tisztáznunk kell azonban, hogy e háborúellenes mozgalmak és megnyilvánulások nagyon távol vannak a proletariátus programjától, csak arra szorítkoznak, hogy egy vagy másik államot támadják agresszori megnyilvánulásáért. Reményeink szerint azonban, a háború és az együttes fokozódó gazdasági válság következtében minden demokratikus álcázás ellenére tisztábban kirajzolódik a proletariátus és a tõke (és osztálya) közötti ellentét, ez elõfeltétele a forradalmi perspektíva megerõsödésének.