PROLETÁRLÁZADÁS SZLOVÁKIÁBAN
Több mint egy éve volt, hogy Szlovákia déli, keleti
térségében éhséglázadásokat
robbantottak ki az ott élo proletárok. Mivel a Kommunista
Újság (KU) kb. két éve nem jelent meg, ezért
most próbáljuk meg összefoglalni az ott történteket.
AZ ESEMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÓJA
Szlovákia proletárjai a közelmúltig
azt hihették (hihették?), hogy átmenthetik a mára
már nosztalgikusnak tuno békebeli államkapitalista
(a burzsujok ezt kommunizmusnak hívják) idoszak életszínvonalát.
A közelmúltban észre kellett venniük, hogy tévedtek…
2002-ben megbukott a populista-nacionalista Meciar kormány. Az új
kormány alkalmazkodva a világgazdaság trendjéhez
megszorító intézkedéseket vezetett be. 2003.
januárjában voltak az elso áremelések, ezt 2004.
Elején meg drasztikusabban folytatták. A szociális
juttatások megvonása is elkezdodött: míg 2002-ben
egy öt tagú család kb. 18 000 korona támogatást
kapott, az idén már csak 7 000 korona körül. Mindeközben
befagyasztották a béremeléseket, az átlagos
havi kereset 14 000 korona. A munkanélküliség 15-16%-os,
a munkanélkülieknek hetente kell jelentkezniük a közvetíto
irodákban. Az ország keleti felében (a lázadások
helyszínén) ennek duplája a munkanélküliek
száma. A térségben különbözo módszerekkel
próbálják megoldani a munkanélküliség
problémáját: Egyrészt emigrálásra
próbálják rávenni a helyieket, de az adott körülmények
között kinek van szüksége erre a „sok gondot
okozó” munkaerore. A másik nagyszeru megoldás
a közmunka. Tervbe vették azt, hogy csak az kaphat segélyeket
aki közmunkát végez. Csakhogy egész egyszeruen
oly sok a munkanélküli, hogy képtelenség mindenkinek
közmunkát biztosítani.
A munka dicsoség és becsület dolga!!!
A harmadik és talán a legkedvesebb gyógyszer a munkanélküliségre
a munkanélküliek szószerinti csökkentése.
Ezt a kapitalizmus a legszebb pillanataiban háborúba küldéssel
oldja meg (ami késik nem múlik). Ám a mi esetünkben
ennél sokkal humánusabb módszerhez folyamodott: kényszersterilizálás!
Meg se szülessenek ezek az aszociális emberek.
A proletárelégedetlenség elso látható
jelei 2004. február 6-án Hran faluban a lakosok nem küldték
el a gyerekeiket az iskolába. Február 8-án több
százan tüntettek Pavlovce nad Uhom-ban, az új szociális
törvények ellen. Négy nap múlva Mihalovcéban
(Nagymihály) tüntetett 300 proletár, ekkor már
megkezdodtek az elso fosztogatások. Február 18-án Vranov
nad Toplovban a már bórszíntol függetlenül
szervezodtek és fosztogattak a proletárok.
Február 20-án pénteken félszáz proletár
rohamozott meg egy élelmiszer-áruházat a szlovákiai
Ágcsernyon, ahol eroszakkal vittek el élelmiszert. Az eset
nem egyedülálló: az elozo héten (február
11-14-ke között) Locsén kisebb-nagyobb csoportok nagyobb
mennyiségu élelmiszert vittek el egy üzletlánc
ottani áruházából és nem is tagadták:
így próbálják magukat kárpótolni
azért, hogy kevesebb állami segélyhez jutnak. A szepességi
városban az eset többször megismétlodött. Ladislav
Fízik, a Roma Parlament elnöke a locsei fosztogatások
után azt nyilatkozta: attól tart, a jelenség elharapózik,
mert a szociális támogatások készpénzben
kapott részébol nem lehet megélni.
Február 21-én Trhovitéban (Vásárhely)
200 lázadó próbálta kifosztani a boltot, de
azt a boltvezetoje ki se nyitotta, és kihívta a rendorséget.
A fosztogatni akarók megtámadták a boltot, és
csak az idoközben erosítést kapó rendori fellépés
hatására mentek el. Este -miután kevesebb rendor tartózkodott
a helyszínen- visszatértek és kifosztották a
boltot. Körülbelül 33 embert tartóztattak le.
Február 24-én hétfo este Trebisovban (Toketerebes)"Enni
kell" - felkiáltással a proletárok rohamozták
meg az üzleteket, közben a kormány munka- és szociális
tárcavezetojének lemondását követelték.
A trebisovi zavargás, az érintett proletárok közlései
szerint spontán módon, azzal kezdodött, hogy hírét
vették: egy soraikból származó testvérpár
bement egy élelmiszerboltba, kosarukat megrakták élelmiszerrel,
majd fizetés nélkül távoztak, mondván,
hogy a számlájukat Kaník szociális miniszter
fogja majd kiegyenlíteni. A hír hallatán néhány
száz fiatal a városközpontba vonult, hogy kifosszon egy
élelmiszerboltot. A rendorségnek ennyi nem volt elég,
ezért elobb a tüntetést be nem jelentettnek minosítette,
majd megkezdte a városközpont kitakarítását.
Persze a tüntetok azért nem könnyítették
meg a kopók dolgát, és ellenálltak. Utcai harc
alakult ki. Több kirakatot betörtek, összetörtek két
rendorautót és megsebesítettek két rendort.
Még az éjszak során a helyszínre utazott Palko
belügyminiszter és személyesen tüntette ki az akcióban
részt vevo rendoröket. Ám a rendorség tettrekészségét
még eme ünnepélyes pillanatok sem tudták csillapítani,
és még az éjszaka során mintegy 250 kommandós
körbezárta Trebisov 4000 lakosú szegénynegyedét.
A kordon nem csak blokádot jelentett. A rohamrendorök házról
házra jártak felforgatták azokat, és jó
pár embert összevertek. A karhatalom brutalitását
(foleg ha az az ún. cigánysággal szemben történik)
a közvélemény nagy része az ilyen esetekben teljesen
elfogadhatónak tartja. Felszínes értékeléseik
számára ez nem jelent mást, mint az általuk
elfogadott társadalmi normák megvédését
a bunözo csocseléktol, a dolgozni nem akaró lumpenelemektol.
Ugyanakkor a közvélemény kisebbségben lévo
"jóindulatú" része, elfogadja a burzsoá
humanizmust, és e társadalom terrorját pusztán
csak kiragadott jelenségeknek, "túlkapásoknak"
minosíti. Éppen ezért ki kell jelentenünk, hogy
a burzsoázia soha nem fog nekünk kegyelmezni, ha lázadni
merünk ellene.
Anton Kulich országos fokapitány tévényilatkozatban
közölte: minden megengedett eszközt - helikoptert, vízágyút
és gumibotot - készek alkalmazni, ha szükséges
lesz.15 embert állítottak elo.
A rendfenntartók még napokkal késobb is folytatták
a lopással, rablással gyanúsított emberek felkutatását
és orizetbe vételét.
A fosztogatási hullám február végén kiterjedt
Szlovákia déli és középso területeire.
Február 26. Korábbi események miatt a kormány
mintegy kétezer rendort és katonát vezényelt
a régióba, de ennek ellenére tovább folytatták
a harcot a proletárok. Siveticén (Süvéte), a revúcai
(Nagyroce) járásban fekvo gömöri faluban szerdára
virradóra betörték az élelmiszerbolt kirakatát,
és 20 ezer korona értéku árut, zömmel kávét,
cigarettát, csokoládét és szeszes italokat,
valamint kisebb mennyiségben élelmiszert, száraztésztát,
cukrot, hüvelyeseket és testápoló készítményeket
vittek el. Ugyanebben a járásban Hucínban (Gice), ennél
jelentosebb, megközelítoleg 100 ezer korona értéku
áruval távozott a 15-20 fosztogató, akik szinte a teljes
kávé- és italkészletétol fosztották
meg a tulajdonost, de hentesárut, cukrot és egyéb élelmiszert
is elvittek, majd a sót és cukrot tartalmazó zsákok
hasát felhasogatták és az árut szétszórták.
A rendorség a riasztó berendezés jelzését
követo fél óra múltán jelent meg a helyszínen,
ahol a tettesek közül már senkit sem találtak meg.
Február 28.
A Bártfához közeli Tótraszlavicában súlyos
tüzet okozott az a férfi, aki péntek hajnalban kirabolta
az egyik boltot. Az élelmiszert magához vevo fiatal fosztogató
gyufával világított a sötétben, és
az égo szálat elejtette: az üzlet teljesen kiégett,
a betörot orizetbe vették. A Kelet-Szlovákiai Caklovban
néhány nap lefolyása alatt összesen harmincnégy
fot vett orizetbe a rendorség, mert azzal gyanúsítják
oket, hogy kifosztottak egy boltot. A letartóztatottak állítása
szerint viszont a boltos engedte meg nekik, hogy egy-egy zsák élelmiszert
elvigyenek. Az akciók során mások mellett egy hároméves
kisfiút is megsebesítve a rendorök gumibotokat és
más kényszeríto eszközöket használtak.
Több órán keresztül hallgatták ki a gyanúsítottakat,
közben a rendorség épületét kommandósok
vették körül, mivel a helyiek az utcára vonultak
tiltakozásul a szerintük alaptalan eljárás ellen.
A hozzátartozók nem kaptak információt odabentrol,
az RSK (Roma Sajtó Központ) egyik helyi informátorának
tájékoztatása szerint a kihallgatásra váró
megbilincselt asszonyok az épület ablakából mutogatva
adták tudtukra, hogy Locsére fogják átszállítani
oket. Végül 17 not és két férfit helyeztek
elozetes letartóztatásba, akik a megyei rendorkapitányság
szóvivojének tájékoztatása szerint 5-tol
12 évig terjedo (!!!) szabadságvesztést kaphatnak.
A Romaweb információi szerint a rendorség 145 kockázatos
helyszínt jelölt be a Kassai megye térképén,
mint a zavargások lehetséges terepét, és 318
objektumot - zömmel élelmiszerboltot - oriznek fokozottan. Kassán
nyolc városrészben, a megyében pedig 26 helyen ült
össze a válságstáb. A helyi sajtó szerint
ugyanakkor a szlovák kormány 50 millió szlovák
koronát (340millió forintot) tervez elkülöníteni
el egy kampányra, hogy a külföldi reputációját
javítsa.
Március elejére nagyjából helyre állt
a burzsoá rend, ám még kaptunk arról híreket,
hogy májusban is ki-kiújultak a harcok, de ezek valószínuleg
már jóval kisebb méretuek lehettek. A harcok során
kb. 200 proletárt tartóztattak le, egynek a holttestét
két héttel a trebisovi rendorségi támadás
után találták meg. A helyszínre érkezo
orvos természetesen vízbefulladást diagnosztizált....
Ezt a kis szöveget az Indymédián találtuk, és úgy gondoljuk eléggé találóan, rávilágít a lényegre.
SZLOVÁKIA ÉS AZ ETNIKAI KÉRDÉS
(2004. 02. 27. )
Miközben a szlovák állam újabb megszorító
intézkedésekkel szakadatlan munkába és konkurenciaharcba
kényszeríti alattvalóit, addig a „leszakadók”
egy csoportja zavargásokban fejezte ki magát a polgári-demokratikus
halálgyárral szemben. Mindezt azért teszik, mert ok
cigányok? A válasz nem!
Szlovákiában a GDP növekedése majd’ kétszerese
a Magyarországiénak, az exportteljesítmény két
év alatt háromszorosára nott, a munkanélküliség
5 százalékkal csökkent. A külföldi toke özönlik
az országba.
Közben az árak folyamatosan mennek föl, az átlagfizetés
meg - érthetetlen okokból- szintén csökken. Ráadásul
a szociális juttatásokat a felére akarják mérsékelni.
Minderre nem azért érdemes figyelni, hogy „a neoliberális
ideológia” leleplezodjön, hanem azért, hogy mennyit
is ér az úgynevezett „becsületes munka” amely
a gazdaságot létrehozta. Ez a becsületes munka nem más,
mint alantas élethalálharc, a többi munkás ellen,
alantas versengés 10 koronával több éhbérért.
Pitizés a befekteto kegyeiért, amely azt akarja, hogy a munkások
önmagukat szembe köpjék és egymás arcába
tapossanak. Áldozat azért, hogy a befekteto még több
selejttel árassza el a világot és hogy az állam
még többet tudjon költeni a konkurencia fokozására.
Ez a becsületes munka egy szövodményes kollektív
öngyilkosság. A „cigányt” a társadalom
általában azért bélyegzi meg és azért
különíti el, mert nem dolgozik, nem illik a polgári
viszonyok közé. „Morálisan” alkalmatlan arra,
hogy rendesen sorba álljon a krematórium elott.
Legyen az bujtatott vagy nyílt rasszizmus, a cigányt képtelennek
nyilvánítják arra, hogy tokét termeljen másoknak.
A cigányt a polgári viszonyok közt, mint „tolvajt”
ismerik meg. E viszonyok között természetes, hogy azok
lopnak és azok kerülnek a perifériára, akik a
legkevésbé hajlandók a munkájukat eladni másoknak.
Az is természetes, hogy azokat diszkriminálják, akiket
úgy ismernek, hogy nem szeretik áruba bocsátani a munkájukat.
Ez egy ördögi kör.
E viszonyok között egy csoport, amely különbözik
a többségtol a bérmunkához való hozzáállásában,
szükségképpen elszegényedik, testileg- lelkileg
lealjasodik. Az is szükségszeru, hogy többség már
eleve megbélyegzi ot.
Minderre nem azért tértem ki, hogy a mostani Szlovákiai
zavargásokat a cigányságnak tulajdonítsam. Hanem
azért, hogy lássuk, hogy a térségünkben
miért pont a cigányság jelenik meg a rendszer aktív
tagadásaként és miért pont o áll leginkább,
a polgári társadalom útjában. A Szlovák
állam rasszista töltettel indít harcot a legszegényebbek
ellen- a termelékeny munka nevében, a transznacionális
toke nevében. A rasszista tömegsajtó el akarja szigetelni
a másik oldal harcát, amikor „etnikai zavargásoknak”
állítja be a történteket. Ezek ugyanis, félnek
attól hogy a „szlovákok”, vagy a „magyarok”
melléjük állnak. Részben ezért is van,
hogy a roma- szervezetek felkarolják a zavargókat, hiszen
így az ügyet a cigányok belso ügyévé
lehet tenni. Másrészt azért teszik, hogy a fosztogatók
elhiggyék, hogy az ellenük harcoló állam majd
segíteni fog rajtuk. Ezáltal nem veszélyeztetik a kisebbségi
szervezetek állami juttatásait. Ezzel szemben az egyik falusi
fosztogató így határozta meg a helyzetet- helyesen:
- Éhesek vagyunk és fosztogatni fogunk mert háború
van! Míg a munka és a toke háborúja alatt az
egész Közép és Kelet-Európai térség
szenved, addig egyedül a „cigányság” képes
eljutni odáig, hogy a szenvedés okát, a polgári
társadalmat teljes egészében megtámadja. A térségben
ennek a társadalmi viszonynak és felfogásnak a feltétlen
elfogadása dívik. Ennek a része a provinciális
rasszizmus is, amely mindig és minden körülmények
között a szolgai munka védelmében támadja
a cigányokat. Ennek része az is, amikor egyes szervek- integrációval,
esély egyenlosdivel, állami beavatkozással a problémát
bújtatott formában szeretnék megjeleníteni.
Romaproblémáról beszélni egyet jelent a polgári
rend helyeslésével, a toke helyeslésével, az
elnyomás helyeslésével.
A romakérdés addig létezik, amíg a munkát
nem pusztítjuk el!
Osztályunk mindennap harcban áll a toke terrorjával
szemben, amelyre manapság leggyakrabban elképeszto lendületu
lázadásokkal válaszolunk. Ugyanakkor ezek a kisebb
„incidensek” pusztán csak arra elegendoek, hogy megmutassuk
a proletariátus osztálya létezik. A fentebb leközölt
dühös proletár cikkében van igazság mikor
azt boncolgatja, hogy térségünkben a „cigány”
a deviáns elem, az aki lázadni próbál a helyzete
ellen. Európa többi részén mindezt esetleg a „bevándorlókra”
lehet elmondani. Abban is van némi igazság, hogy ezeken a
kirobbanó ereju proletár lázadásokon látszik
az, hogy valami tenni kell a rendszer ellen. Ezen mozgalmaknak a fobb jellemzoi,
hogy minden kapitalista terror merényletet megbosszulnak, iszonyatos
sebességgel szervezodnek és hajtják végre tulajdon
ellenes akcióikat. Ám ugyanakkor tetteiknek pont az a gyengesége,
ami erossége. Akcióikat a közvetlen elnyomás elleni
fellépés ingere vezérli. A kezdeti extázist,
proletár ünnepet, közvetlen céljaik osztályharcos
módon való kielégítését egyfajta
apátia követi. Nem pusztán arról van szó,
hogy rendorség leverte a lázadást, hanem arról
is, hogy a sok proletár esetleg még mindig lát perspektívát
abban a demokráciában, amelyet pár nappal korábban
oly radikálisan megkérdojelezett. Kevés olyan eset
volt, amikor a magántulajdon megtámadása azzal vált
még konkrétabbá, hogy a visszarekvirált javak,
közösségi használatba és nem magánkézbe
kerültek. Ezt a gyengeséget a burzsoázia (ebben a szlovákiai
esetben) úgy használta ki, hogy a fosztogató cselekedetek
mögött nem egyfajta proletár-dühkitörést
látatott, hanem a különbözo maffia szervezetek összeesküvését.(1.)
.
Másrészt osztályunk e helyi megnyilvánulásának
veresége azzal is magyarázható, hogy nem igen volt
ereje arra, hogy más térségbeli proletárokkal
is érintkezzenek. Ezért a harc szinte óhatatlanul kudarcra
volt ítélve. Persze ez mindaddig így lesz, amíg
végleg meg nem döntjük ezt a rendszert. Ugyanakkor azt
sem szabad elfelejtenünk, hogy proletár ellenállás
egyetlen eseménye sem lehet zártköru. Ez a picinyke lázadás
pont azzal válik osztályunk szerves részévé,
hogy a máshol élo proletárok is felhasználják
tapasztalatait és folytatják a harcot. Sok elvtárs
számára ezt igen nehéz megérteni.
Ez érzodik a fentebb közölt cikken is. Ugyanis meghagy
minket abban a hitben, hogy a „cigányság” társadalmi
helyzeténél fogva lázadó jellegu. Tehát
mint egy külsoleg még is csak „cigánykérdésként”
kezeli a problémát Míg helyesen és lényegretöroen
megtámadja a „romakérdésbol” élo
civil szervezeteket, addig nem eléggé fejezi ki azt, hogy
a „cigányság” is csak egy ugyanolyan osztálytársadalmi
kreálmány, mint mondjuk a „magyarság”,
„románság” vagy bármely nemzet, nép,
ország stb., amelyek valójában osztályokat takarnak.
Tehát nem „a cigányság jelenik meg a rendszer
aktív tagadásaként” és nem „pont
o áll leginkább, a polgári társadalom útjában.”
Hanem a proletariátus.(2.)
El kell vetünk minden nacionalizmust, rasszizmust! Amely elsosorban
nem azért zavar minket, hogy kiállhassunk a „kisebbségek”,
és az „elnyomott nemzetek” mellett. El kell vetnünk
a nemzetek, népek, országok létjogosultságát!
Mert minden határ azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlatban
támadja meg a kapitalizmus elpusztítására egyetlen
alkalmas erot az internacionalista proletariátust.
Bármennyire is nyáladzanak a burzsoázia seggnyalói,
hogy ez az osztály nem létezik, vagy, hogy avítt ez
a „marxista fogalom”, ám osztályunk léte
akár azzal is igazolható, hogy ezek a seggnyalók még
mindig esznek, ruhát hordanak, olvasnak stb., tehát olyan
szellemi és fizikai termékeket fogyasztanak, amelyeket a munkásosztály
állít elo. Ugyanakkor a proletariátus, nemcsak mint
toke termelo osztály létezik, hanem, mint forradalmi osztály
is.
A proletariátus jelenleg nehezen lelheto fel, állampolgárok
atomjaiból áll, amely állampolgárokat csakis
az egyéni problémák érdeklik, illetve azok a
hamis közösségek, amelyekben, mint egyének határozhatják
meg magukat. Persze ez nem jelent mást, mint a bamba feju kapitalista
módon önzo tömeg egyént, amelynek semmi köze
az igazi egyéniséghez, személyiséghez, akik
csakis valódi közösségek által alakulhatnak
ki. Ez a társadalmi környezet olyan ellentmondást takar
(atomizált proletariátus, mint osztály), amely ellen
mihamarabb fel kell lépnünk.
A proletárok egy igen jelentos része humanista módon
szomorkodik a „romák” helyzetén, vagy épp
megelégszik azzal, hogy mitizálja a harcot, felnézzen
a militánsokra (A mi hoseink!) és távolról szurkol
nekik. Mindez édes kevés(3.), és végeredményképp
ez is csak a tokés individualizáció egy elismerése.
Ez ellen tenni kell! Meg kell próbálunk ott harcolni ahol
élünk, harcaink tapasztalatát meg kell osztani a más
térségben élo osztályos társainkkal,
meg kell próbálunk osztályszempontúan informálódni
és informálni.
A „cigányság” nem egy elkülönült
rassz az osztályon belül, nem egy külön entitás,
nem egy másik világ. Az ún. „roma” proletár
is ugyanúgy a mi harcunkat vívja, mint bármelyik más
harcoló proletár. Éppen ezért harci cselekedeteinket
megkell beszélni, összekell hangolni, átkell adni a tapasztalatokat.
Ez a kis mellékzönge nem akarta teljes egészében
negálni a fentebb közölt cikket. Sot, nagyon örülünk
neki, hogy a nyálas baloldali és az ordenáré
jobboldali sajtó mellet végre valódi osztályharcos
cikkek is napvilágot látnak. A mi észrevételeink
pusztán csak annak szólnak, hogy végre elinduljon valódi
osztályharcos, kommunista kommunikáció, vita, szervezodés.
Lábjegyzetek:
1 Általában a burzsoázia eleinte csak a felkelést próbálja degradálni, hanem az egész szituációt megbélyegzi. A tokés rendszer számtalan ellentmondásra épül, amelyek szinte kivétel nélkül csak nyomorúságot hoznak a munkásosztályra. Ezeket az ellentmondásokat a toke profitszerzési mámorában nem látja és nem is képes átlátni. Számára csak a profitképzo fejlodés létezik, és saját hanyatlását nem önmaga lényegébol magyarázza, hanem mindig valami különleges, rendkívüli események sorának vagy pusztán csak mero véletlennek. Például a nagyvárosok szegénynegyedeinek sártengerré változását az árvizek során természeti katasztrófának állítja be. Holott szinte már köztudott, hogy milyen tokés mechanizmusok (pl. gettósítás, lakókunyhók állaga, erdoirtás, üvegházhatás stb.) okozzák ezeket. A szlovákiai esetnél az államkapitalista rendszer, majd a Meciar kormány hibáinak kompenzálásával is magyarázhatják azt a helyzetet amibol a tiltakozások keletkeztek.
2 . Nem akarjuk magunkat abba az idealista illúzióba kergetni,
miszerint a proletariátus ma egy egységes osztály lenne.
Nagyon jól tudjuk, hogy a toke számtalan módon szeparál
bennünket: borszín, nemzet, politikai pártok, sport stb.
Ezek a szeparációk állampolgárként fogatatják
el velünk a kapitalizmust. Azt a tokés rendszert, amelynek értéktöbbletét
csakis mi proletárok tudjuk megteremteni. Ebbol adódóan
ezek az elválasztó mechanizmusok nem képezhetnek osztály-meghatározó
tényezot.
3 Ezek a mondatok temészetesen azokra a jelentos
kisebbségben lévo elemekre vonatkoznak akik úgymond
jó érzéssel vannak a "cigányok" felé.
A legtöbb kizsákmányolt elfogadja a tokés rendszer
adta eloítéleteket, és elhiszi a média hazugságait.
Így ezt a lázadást se tarják másnak mint
dolgozni "nem akaró, büdös cigányok" bünözési
hullámának.