A JEL- Széljegyzetek Kétezer-egy szeptember tizenegyedikéhez

2OO1. O9. 11. Kedd. Amerikai idõ szerint reggel háromnegyed kilenckor egy utasszállító gép becsapódott a New York-i Világkreskedelmi Központ (World Trade Center) északi toronyépületébe. Tizennyolc perccel késõbb egy újabb gép telibe találta az épületegyüttes déli tornyát. Háromnegyed órával késõbb egy másik gép Washingtonban, az USA fõvárosában belevágödott a hadügyminisztérium épületébe (Pentagon). Fél tizenegykor egy negyedik repülõgép lakatlan területre zuhant a pennsylvaniai Pittsburg közelében. Közben összedõl a Világkereskedelmi Központ két hatalmas épülettotnya. A támadás vélhetõleg több ezer burzsuj és egyszerû munkás halálát okozta. A terrorakciót a hírek szerint iszlám fundamentalisták állami segítséggel vagy állami segítség nélkül hajtották végre. A fõ gyanusított Oszama bin Laden milliárdos terrorista.
Az eseménysorozat háborús helyzetet teremtett.

Elemzésünk a következõt kell, hogy tartalmazza:
- mit jelent a terrorizmus, a háború
- proletár reakció, amely nem pusztán válasz hanem szervezett harci cselekmény

Amióta a tõke megkezdte uralma alá hajtani az egész Földet, az embereket, azóta van terror, azóta éheznek milliók, azóta nyomorognak milliók, azóta halnak meg háborúkban milliók és azóta kell millióknak éhbérért igába hajtaniuk fejüket...
Ez az igazi terror, a burzsoázia terrorja ellenünk, proletárok ellen. A terror, amit demokráciának is neveznek, sok arcú. A most megjelenõ formák a fundamentalizmus és a háborús uszítás nem egy új dolog és szorosan kapcsolódik a tõke "normális" müködéséhez. A demokrácia célja ennek a ténynek az elleplezése. Ezért a politikusok, a média, a szakértõk stb. akciófilmet-látványt csinálnak az eseményekbõl: "Megtámadták a szabad világot!", "Jó és a gonosz harca!".A burzsoázia így ad nekünk egy terrorista képet, amit arra rak rá akire épp szükséges neki: a terrorista az, aki sajátos okaiból (amelyek látszólag ellentétesek a fennálló rend érdekeitõl) embert rabol, õl, bombákat dobál, öngyilkos merényleteket hajt végre stb..
És valóban a burzsoázia megnevezése szerinti terrorista is a demokratikus terror része. A ma elhíresült rerrorista csoportok RAF, IRA, ETA, Hamasz, Bin Laden és az al-Káid, a kolumbiai FARC stb. mind- mind egy fajta burzsoá befogási módszert testesítenek meg. Olyan módszer ez ahol egy radikalis burszoá frakció hatalomra tõr, és ennek érdekében nem válogat cselekedeteiben. Másrészt megjelentek a "gonosz" terroristákat támogató államok (Irán, Irak Afganisztán, Líbia stb.), akik mint a kiszipolyozott arab világ képviselõi megtámadják a rabló USA-t, azaz újabb támadás érte a szabad világot. Újabb ok a nacionalizmusra, a pánikra, a háborúra. És ennek, pár kivételtõl el tekintve megint csak proletárok lesznek az áldozatai, miközben azt sem tudják, hogy ki miatt haltak meg. Az ellenségkép mindig adott: fasiszták, bolsevikok stb..
Holott semmi különbség nincs burzsuj és burzsuj között!
Mindenben kételkedni kell. A kommunista mozgalom nem hisz a mesékben, nincs különbség a szabad és a diktatórikus világ között, nincsenek vallási és nemzeti ellentétek. Csak egy valós ellentét létezik az osztályellentét. Az osztályelent, amely a burzsoázia és a proletariátus egymás elleni harca. Amelyet a demokráciában akarnak feloldani, ahol az állampolgárok paradicsoma vár ránk. De mint azt láthatjuk ez a paradicsom velejéig rohadt.
"Az emberi élet szent"- hírdetik a demokratikus alapjogok.
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség) és a világ más részein folyamatosan verik le a a jobbágy felkeléseket, és az elsõ proletár lázadásokat Kolumbusz felfedezi az "Új Világot", és megindul több millió indián kiírtása, amely mindmáig tart.
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség) és a világ más részein nyomorúságos szennytelepebe (városokba) kényszerítve dolgoztatják a proletárokat, az "Új Világ" rabszolga munkán virágzik fel.
Mikõzben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség) és a világ más részein állampolgárokat csinálnak a proletárokból, majd "dicsõségesen" próbálják szétverni a munkásellenállást (pl. 1877 India nagpuri textilmunkások lázadása), az "Új Világ" felszabadítja rabszolgáit, majd lázadó proletárokat akasztanak fel koncepciós per ítélete után (chicagói mártírok-1886.).
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség) és a világ más részein koncentrációs táborokat építenek a proletárok kiírtásáért, az "Új Világ" hadserege atombombát dob Hirosimára és Nagaszakira.
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség) és a világ más részein proletárfelkelések zajlanak, amelyeket az antifasiszta erõk vernek le (pl. India, Kína), az "Új Világ" hadserege lebombázza Drezda munkásnegyedeit (1945 február.).
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség) és a világ más részeiben zajló proletár osztályharcot az "Új Világ" hadseregének segítségével verik le (kurd területek bombázása, amely az Öböl-háború óta is kb. fél millió proletár halálát okozta(1.), az iszlám fundamentalisták véresen vernek le proletár felkeléseket (pl. napjanikban folyamatosan Iránban)
Hol itt a különbség? Melyik állam a "gonosz" és melyik állam a "jó" birodalma. Mi alapján hívják az egyiket terrorista támadásnak a másikat pedig gazdasági kényszernek vagy humanitárius akciónak?
Mint látható a terrorizmus a kapitalizmus, az állam sajátossága.
A kapitalizmusnak mindig is szüksége volt kiemelt terrorista akciókra, hogy igazolni tudja a proletariátus folyamatos nyomorba döntését, háborúban való lemészárlását. Hisz így azt állíthatják, hogy a demokráciára veszélyes terroristák (vagy fasiszták, bolsevikok stb.) miatt kell fellépni, és nem ellenünk. De ez nyílt hazugság! Az un. terroristák az iszlám fundamentalisták, a fasiszták, a bolsevikok mind-mind demokraták, akiknek feledata a kapitalizmus továbbmüködésének biztosítása, tehát a proletariátus nyomorállapotának meghosszabítása.
Ebbõl a szempontból a O9.11-kei akció sem különb. Ez a támadás a burzsoák számára csak egy ürügy, egy jel(2.), hogy megkezdhetik a háborút.
Miért van szükség háborúra?
A háború minden tévhit ellenére nem ellentéte a békének, hanem a béke az állandósuló kapitalista háborúnak egy formája. A béke munka általi halál, a háború lövészárok általi halál. A burzsoá szakértõ Clausewitz szerint a háború "a politika folytatása más eszközökkel". Valójában tehát amíg tart az osztálytársadalom addig a háború állandóan jelen van. Minden állam legyen a világ bármely szegletében imperialista, hisz egyetlen célja a tõke folyamatos profitéhségének kielégítése bármi áron.
Éppen ezért nincs a tõke történetének olyan korzsaka amikor ne lett volna háborús helyzet!
Egy háborút sosem vallási, ideológiai különbségek váltanak ki, hanem maga a kapitalista müködés ellentmondása, válsága. A kapitalista gazdaságnak szüksége van egyre növekvõ profitra. Ez azt jelenti, hogy egyre több árút kell elõállítania. Ezt a sok árút vagy egyre több munkával, vagy mind fejlettebb termelõeszközökkel tudja elõállítani. De mivel a munkaidõnek határai vannak (1 nap "csak" 24 óra), ezért a termelõeszközöket kell fejleszteni. De a temelõeszközök fejlesztésével csökken a többletmunka ideje (3.) , tehát csökken a profit, mivel azt csak a többletmunka hozhat létre. Mindemellett a felhalmozott termelõeszközök ontják az elértéktelenedett árúkészleteket amely miatt újabb és újabb piacokat kell meghódítania. De a piacok telítõdnek, így az árú vásárló híjján folyamatosan értékét veszti. Ezért a tõke tömegesen pusztítja a termelõerõket (termelési eszközöket, és a munkaerõt), vagyis háborúkat szervez, amelyek még nagyobb árútermelésbe torkollanak, vagyis még nagyobb háborúkba. Tehát általános az árú elértéktelenedése, így a kapitalizmus mind nagyobb válságba kerül és végül is eljut a végsõ pusztuláshoz.
A háborúnak a gazdasági okokon kívül és azzal szoros összefüggésben lévõ oka az állandóan fellépõ proletár osztályharc leverése. A jelen idõszakban is számos országban vannak proletár lázadások. És ami igen feltünõ, hogy talán a legerõteljesebbek pont a Közel-Keleten, és más arab, iszlám országokban vannak. Csak pár eseményt idéznék 2OO1-bõl:
- Indonéziában Suharto elnök megbuktatása elõtti idõszak óta nem tudják helyreállítani a kapitalista rendet. A proletárok megbuktatták az elnököt, de ennyivel nem elégedtek meg. Mivel "természetesen" az elnök leváltásával életszínvonaluk nem emelkedett, és életük ugyanolyan nyomorúságos mint eddig volt, sõt!! Szóval a proletárok folyamatosan mozgolódnak, az elnök megbuktatása alatt szerzett fegyvereket nem adják vissza. Állandósultak az összecsapások a hatalommal: sztrájkmozgalom alakult ki, fegyveres összecsapások vannak, boltokat, áruházakat fosztogatnak. A média vallási és etnikai ellentétet próbál beállítani, és szítani több kevesebb sikerrel. Március 13-án Jakartában a feldühödött proletárok megrohanták az elnöki palotát, hogy kiverjék Wahid elnököt. A megmozdulást vérsen leverték.
- Március 21-én a törökországi Mersin városában kurd proletárok fosztogatásokkal, a rendõrséggel való összecsapásokkal ünnepelték meg a kurd újévet. Irták az újságok.
- Március 28-án az indiai Szinagar városában "mohamedán" csoport támadott meg egy rendõrõrsöt. Indiában ez mindennapos dolog, hogy rendõrõket támadnak meg. És mindig mohamedán kisebbségre fogják. Az valószínû, hogy vannak köztõk mohamedánok, de inkább a szegénység miatt vannak lázadások mint a vallási különbségek miatt. Érdemes errõl elovasni Phúlan Dévi A banditák királynõje címû könyvet, amellyben Phúlan a legalsó kasztból származó hindu nõ sok nyomorúság után fõleg mohamedán vallásúnak mondott prolikból szervez szabadcsapatokat.
- Március 31-én Izraelben volt általános sztrájk, amelyben palesztinok is részt vettek. Valószínû, hogy a palesztin izraeli ellentét újra szításának is az az oka, hogy évek óta folyamatosan lázadások vannak az országban, és azokat valahogy bekell fogni.
- Március- Április Törökországban állandósultak a proletár megmozdulások. A válságba került gazdaságot IMF megszorító intézkedésekkel ("Bokros csomag") akarják megmenteni. Tehát a burzsujok a proletárokból akarnak még több pénzt kiverni. Természetesen a proletárok nem hagyták magukat általános sztrájkokat tartottak, tüntettek, fosztogattak. Április 11-én 5O OOO proletár rohanta meg a parlamentet, 17-én a sztrájkokokat és tüntetéseket tíltó rendelkezések, és a szakszervezetek ellenében a proletárok még dühödtebb megmozdulásokat tartottak. Mindeközben folytatódtak a 2OOO-ben megkezdett börtönsztrájkok. A börtönökben rengeteg kommunista, anarchista rab van, akik sajátosan élnek bent. Kialalkítottak olyan részeket ahová a börtönõrök nem mernek bemenni, mert bármikor megtámadhatják õket. A burzsojok ezt az autonómiát akarták azzal megszûntetni, hogy kis cellákba rakták volna a rabokat. Ez ellen volt a lázadás. Sajnos elég sokan az éhségsztrájkot választották lázadási formának, ezzel sok proletár harcos halt meg feleslegesen.
- Április 13-ka körül a pakisztáni Karacsiban lázadtak fel a proletárok. Az okokat nem tudjuk.
- Áprilistól több hónapon keresztül hatalmas lázadás volt Algériában, ahol a berbernek mondott proletárok lázadtak fel. De még a burzsoá média is "elismerte", hogy nem nemzetiségi felkelélsrõl van szó, hanem az iszonyú szegénység miatt keltek fel. A proletárok több tüntetést, sztrájkot tartottak, sok helyen felgyújtották a gyárakat. És végül is fegyveres felkelés bontakozott ki. Jelszavaik:"Elég az elnyomásból!, Nincs megbocsájtás!" Június 16-án kb. 1 millió proletár vonult fel Algírban, a tüntetés végül is fegyveres megmozdulásá változott. A proletárok boltokat, bankokat, rendõrõrsöket támadtak meg.
- Május 1-én Törökországban és Pakisztánban voltak proletár zavargások.
- Május elején a Pakisztánnal szomszédos India északi és keleti részén voltak proletár zavargások, amelyek fosztogatásba csaptak át. Az ok a 1O-re kitûzött választások voltak.
- Iránban folyamatosak a felkelések. A felkeléseknek demokratikus irányt akarnak adni (a "diktatórikus" vallási vezetéssel szemben), de minden bizonnyal vannak olyan proletár szervezõdések, amelyek észrevették, hogy nincs különbség a két burzsoá frakció között. Július 2O-án csökkentették az egyénileg felhasználható víz mennyiségét. Ez az egyébként tipikusan globális kapitalista érdekû rendelet váltott ki dühött ellenállást. Augusztus 16-án a nyilvános kivégzések ellen lázadtak fel Teheránban a proletárok. Mindkét esetben összecsaptak a karhatalommal, és üzleteket fosztogatak.
- Irakban mintegy 1O-13 éve folyamatosak a proletár felkelések, szrtájkok már az öbölháborút is emiatt robbantották ki. Fõleg az északi és déli részen a proletárok tanácsokba szervezõdve harcolnak. A harcok során Kommunista Perspektíva néven jött létre harcos szervezet, amely kommunista irányúltságot ad a szervezõdésnek. Ezért van az, hogy a felkelés nem halt bele a spontaneitásba (4.) és szervezetten tudják felvenni a harcot.
A háború mindig egy dolgot hoz magával proletárok egymás keze általi halálát!
Egy olyan dologért kell meghalnunk, amely tõlünk teljesen idegen, amihez csak annyi közünk van, hogy meg kell halni miatta. A burzsoázia van annyira egységes, hogy érdekeiért ne önmaga mennyen harcba, hanem a teljes burzsoáközi megállapodás szerint a proletárokat küldje osztálytestvérének öldöklésére. Egy háború nem ideológiai alapon folyik, de ideológiákat használ fel és ideológiákat teremt.
Mik a jelenlegi helyzet közvetlen okai?
Az USA mint a világ gazdaság vezetõ állama, a világgazdaság központja válságba került. Ez természetesen nem az USA belügye. Mára már a közgazdászok is egyre inkább kénytelenek elismerni, hogy általános válság van. Az USA azért került válságba, mert a tõke világszerte válságot ér meg, és ez csak fokozódik azáltal, hogy ezt már az USA-ban is tényként ismerik el. A 9O-es években az informatikai ágazat berobbanásával sikerült az USA gazdaságában látszólagos konjuktúrát elérni. Ezt mesterségesen próbálták felpörgetni. A különbözõ kormányzatok (Reagan, Bush, Clinton) egyaránt csökkentették a tõkés társaságok adóit, kiterjesztették a deregulációt és a liberalizációt vagyis szinte minden kötöttséget elvettek a cégek útjából. Ennek következtében addig soha nem látott méretû spekulációk során hihetetlenül nagy mennyiségû profit térült meg. Ez volt az amerikai gazdaság (világgazdaság) csúcsa. A tõkések ezt nevezik boldog békés idõszaknak. De nézük meg mit is jelentett ez a proletárok számára. Mivel az köztudott, hogy a tõke mûködése következtében az un.harmadik világ, és világ más fejletlenebb gazdaságainak a proletárjai nyomorognak. Ezért érdeklõdésünk elsõsorban az USA-ban élõ proletárok életének vizsgálatára eset. Mivel a tõkés cégek az állam javaslatára kevesebb adót fizettek, ezért az állam kevesebb proletárt foglalkoztatott. Ez a szolgáltató szektor (egészségügy, oktatás stb.) hanytlásán túl, a munkaerõ értékének csökkenését hozta magával. A bércsökkenés következtében a proletárok életminõségük szintentartásáért egyrészt hiteleket vettek fel (a kapitalizmus történetének a legnagyobb adóságfelhalmozását hozta magával), másrészt még több munkát vállaltak. Általánossá vált a túlóra, a gyerekek hamarabb vállaltak munkát, az öregek késleltették a nyugdíjba vonulást, vagy újra munkát vállaltak, a nõk a munkahelyek felé vándoroltak a háztartási munkából. A tõke elérni látszott azt amire mindig is vágyott, a minden közösségtõl elidegenedett munka-embert (állampolgárt), totálissá téve ezzel a tõkés individualista kultúrát (5.). Ennek a felpörgetett munka (nem-) életnek a következtében széthullott még az olyan a kapitalista ideológusok által is támogatott fontos (hamis) közösség mint a család. Totálissá vált a magány, amelyben az egyes állampolgár leginkább magát, vagy legfeljebb a show buisness valamelyik sztárját hibáztatja. Mindemelett megnõtt az öngyilkosságok száma, és az erõszakos cselekedetek száma, amelyeket az állampolgárok egymás ellen követnek el. Általánossá vált a bûnözés, amely a mindennapos állampolgári kis háborúk megjelenési formája. Mindezek mellett, hisz a lázadás napi renden van (1992.-Los Angeles) fokozódik ez ellenõrzés, mindenhol fegyveres rendõrök, biztonsági emberek, kamerák vannak, amelyek minden lépésre gondosan figyelnek. A bankok már nem pusztán humanitáriusan adakoznak, hanem ugyancsak a humanizmus nevében börtönök építését finanszírozzák, mivel mind betelt.
És akkor még nem beszéltünk azokról a milliókról, akik nem élvezhetik ezen amerikai álom csodálatos következményeit: a bevándorló, és a fekete proletárokról stb., akik gettókba zárva élik az un. harmadik világi osztályostársaikénál is rosszabb mindennapjaikat.
A konjuktúra ideje alatt a kapitalizmus ideológusai megint csak idealistának bizonyultak, mítoszokat gyártottak. Most már biztosra vették, hogy megtalálták az öröklét szérumát, a kapitalizmus olyan halhatatlan gazdaság lesz, amely örökös növekedésre ítéltetett. De a valóság mást mutatott. Miközben a piacok telítõdtek a Nasdaq tõzsdeinex túlpörgött, mivel hiteleken alapult, és ezeket a hiteleket a mind rosszabb életkörülmények közé kerülõ állampolgárok már nem, vagy késve fizették. Pillanatok alatt dollár milliók tûntek el a gazdságból, a buborék kipukkadt. Az újonnan megjelenõ válság pánikot okozott. Az addig magasról leszart politikusokat, akikeket a vezetõ tõkések (FED- Alan Greenspan stb.) most újra elõvették. Pont kapóra jött az elnökválasztás, amelynek során a demokraták és a republikánusok, akik eddig ünnepelték a buborékot most egymásra mutogathattak. Ezzel azt az illúziót ültetve el, hogy a kormányzati struktúrában keletkezett válság, és nem a gazdaságban. Ezáltal ott kell változásokat kieszközölni: a demokrata Clinton helyett a republikánus Bush. Természetesen ezek a változtatások szóra sem érdemesek, jelentéktelenek. A demokraták felvállalnak egyfajta szociáldemokrata szociális érzékenységet, míg a republikánusok a radikálisabb megoldások hívei: hagyományos családmodell széthullásának megakadályozása, bûnözés visszaszorítás stb.. És a legvégül mivel nincs más választásuk, hisz ez így müködik meg kell szervezni egy háborút (6.). A hangzatos szavak, a háborús uszítás mellett sose fogják elismerni, hogy mennyire igaza volt a Marxnak, mikor kimutatta, hogy a kapitalizmus egy instabil rendszer, amely saját állandosuló válságának az áldozata.
Mindeddig arról szól cikkünk, hogy hogyan müködik a kaptalista háború, és hogy mi állampolgárrá változtatott proletárok ezt miképp is tûrjük. De meddig tûrjük? Mi a megfelelõ válasz?
A válasz adáshoz nem elégszer hangsúlyozhatjuk azt, hogy a háború és a béke ugyanannak a tõkés rendszernek a szükségszerüen váltakozó egysége.Tehát csak úgy léphetünk fel a háború ellen, ha az érték társadalma ellen vagyunk. A háború azért válik a forradalmi mozgalom egyik központi témájává, mivel a kapitalizmus egy háborús helyzetben sokkal nyíltabban mutatja ki terrorizmuson alapuló létét, így osztályunk által adott harci megjelenések is sokkal erõteljesebben jelentkeztek (1871., 1917-23. stb.). Pont e harci tapasztalatok késztetnek minket arra, hogy kijelentsük, hogy a kapitalizmus totalitásával szemben csak egy válasz lehetséges a proletariátus osztályának totális harca. Ennek megfelelõen kijelentjük, hogy mindig háborús helyzet van, és a háború a mindennemû kapitalista elnyomás és a kommunizmus között zajlik. Tehát a proletariátus felismerte, hogy nincsenek olyan háborús helyzet, amikor valamelyik kapitalista frakció mellett kéne ki állni: nincsenek igazságos háborúk, nincsenek védekezõ háborúk, nincsen békés és háborús oldal, nincs demokratikus és diktatórikus oldal stb..
Az itt leszögezett forradalmi tapasztalatok nem lenének elégségesek, ha nem ismernénk fel, hogy a tõke háborús rendje ellen csak egy ütõképes álláspont van a forradalmi defetizmus. Ez azt a forradalmi álláspontot jelenti, hogy társadalmi háborút állítunk szembe a "saját" burzsoáziánk ellen, a "saját" burzsoáziánk vereségéért. Ez az álláspont nem új keletû, valójában egyidõs a kommunista harccal, de mindig és mindenkor ezt az álláspontot fel kell újjítani, használni kell.
- Ez az álláspont tartalmazza a globalitást, tehát azt, hogy a proletariátus harca nem partikulárisan, regionálisan alapon szervezõdik, és harci cselekedetei bármennyire is korlátozott mindig a kommunizmust képviselik.
- A "saját" burzsoáziánk vereségének elõidõzése konkrét harcot jelent a munkaadók, a politikusok, a különbözõ befogó erõk (balosok, szakszervezetiek stb.), az egész tõkés rend ellen.
Ezeken az általános programpontok nevében kell agitálni, direkt akciókat szervezni. Ezek az akciók azáltal lépnek ki korlátozottságukból, ha szolidarítást vállalnak a "másik" oldal proletariátusával, elõidézik és segítik a dezertálásokat, kapcsolatot keresnek velük.
A proletariátusnak meg kell szerveznie saját internacionalista harci erõit!
A forradalmároknak a forradalmi defetizmust képviselve fel kell lépnie minden pacifista erõ és szociáldemokrácia áramlat (kautskyzmus, trockizmus, sztálinizmus, ál-anarchizmus stb.) ellen, amely a "forradalmi harcot a háború ellen" jelszóval csak a fennálló rend védelmét szolgálja. Ezeket a burzsoá seggnyalókat le kell leplezni, ki kell mutatni azt, hogy a pacifisták a béke hírdetésével leplezni akarják a tõkés rend lényegét, így az osztályok létezését, tehát harcunk ellen lépnek fel.
Tehát "sajnos" a proletariátusnak le kell dobnia az állampolgár profitra éhes individualista mocskát, és szervezett osztályként direkt akciókat kell szerveznie a "saját" burzsoáziája ellen, tehárt meg kell semmisítenie a tõke világuralmát!
Nincs demokratikus alternatíva!
Le minden kapitalista háborúval!
Le minden kapitalista békével!
Szervezzük a harcot!
Verjük szét az államot!
Éljen a kommunista világforradalom!
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!


LÁBJEGYZET
1. Irak lázadó proletár negyedeinek bombázásában hatalmas szerepet játszott Szaddam Husszein hadserege. Mindezt annak érdekében jegyeztük meg, hogy élesen elhatároljuk magunkat a fasiszta vagy anti-globalizációs (anti-imperialista) nézettõl, amely kijelenti, hogy a "világot megrontó globális uralomra törekvõ amerikai tõke" ellen kell felvenni a harcot.
1. Oszama bin Ladent a CIA képezte ki annak idején a szovjet hadsereg ellen, tehát akár mindmáig lehet ügynök.
A CIA kapott elõzetes bejelentést az akcióról.
Érdekes módon egy-két tõzsdecápa még az események elõtt drágán eladta részvényeit (légi és biztosító társaságokét, amelyek nagyot buktak), majd a támadás után, mikor a részvényárak zuhanni kezdtek olcsón felvásárolták azokat. És ha bele gondolunk, akkor így ezek a cégek nem is buktak meg. Bár azt a látszatot akarták kelteni, hogy ez a támadás mekkora veszteséget okozott.
Az egyértelmûen arra utaló jelek ellenére sem szükséges azt állítanunk, hogy a hadigépezet annyira tudatos lenne, hogy szándékosan tervezte meg ezt a konkrét támadást. De azt szükségesnek tartjuk kijelenteni, már régóta vártak egy megfelelõ alkalomra, és a kapitalizmus ellentmondásai vannak annyira önmûködõek, hogy létrejöjjön egy ilyen helyzet. De ha ez nem következik be, akkor sem kell félteni õket. Csak néhány példa: A Szovjetuniónak- Sztálinnak kellett a Kirov gyilkosság ürügye ahhoz, hogy kiterjeszthesse terrorját a még életben maradt proletárok felett. Az un. Második Világháború elkezdéséhez a "szabad világtól" addig zavartalanul kormányzó (és idõnként segítséget kapó) Hitlernek szüksége volt a gleiwitzi rádióadó általa megkomponált megtámadásához, hogy igazolja Lengyelország lerohanását, és "végre" megkezdõdhessen a fejlett világnak oly szükséges háború. Az USA-nak kellett Pearl Harbor megtámadása (amirõl tudott az amerikai vezérkar) ahhoz, hogy beléphessenek a háborúba. És, hogy kis hazánk se maradjon ki Bárdossynak, a magyar uralkodó osztálynak, megkellett szerveznie a kassai bombázást ahhoz, hogy a magyarországi prolikat a vágóhídra küldhesse.
2., A munkaidõt két részre kell bontani szükséges munkaidõre és többletmunkaidõre. Szükséges munkaidõnek a munkaidõnek azt a részét nevezik, amely idõ alatt a munkás annyit dolgozik (annyi terméket állít elõ, annyi hasznot hajt stb.) amennyi saját létfenntartására elég, tehát megtermeli a fizetését. A többletmunka idõ a munkaidõnek az a része, amikor a munkás már a burzsujnak termeli az értéktöbbletet (profitot). Az értéktöbblet termelésnek két alapvetõ formája van:
a., Abszolúlt értéktöbblettermelés, amely a munka idõ meghosszabítását jelenti. Tehát mondjuk van 8 óra munka idõnk ebbõl 4 óra a szükésges munka idõ és 4 óra a többletmunka idõ. De hozzáadnak még mondjuk 1-2 órát, amely a többletmunka idõ meghosszabítása lesz. Ez inkább a XIX-dik századra volt jellemzõ (persze azért ma sem ritkaság), ahol 14-18 órákat dolgoztak.
b., Relatív értéktöbblettermelés, amely az adott munka idõn belül a szükséges munkaidõn és a többletmunkaidõ egymással való arányának megváltozatásából ered. Tehát van 8 óra munkaidõnk ebbõl most csak 2 óra a szükséges munkaidõ (tehát kevesebb a bér) és 6 óra a többletmunka idõ. Ez a mai kor részmunkaidõire jellemzõ.
Ez megmutatja, hogy milyen nevetséges a burzsoá humanizmus. Bõszen hírdetik maguk tökéletességét, hogy milyen emberiek, csak a mi érdekünk miatt leszállították a munkaidõt, és ezzel még nagyobb profitot nyelnek be.
3., A spontaneitás annyit takar, hogy az esetleges lázadást nem valamilyen befogó burzsoá szervezet (bolsevikok, szakszervezetek) szervezték meg, hanem a proletárok maguk léptek fel nyomorúságos helyzetük miatt. De nem szervezõdött meg az kommunista vezetés, amely nem személyeket, nem az elitet jelenti, hanem elsõsorban a tudatos kommunista szemléletet. Ez biztosítja a felkelés egységességét és szervezettségét. És így sokkal eredményesebben tudjuk felvenni a harcot, amely ellenkezõ esetben véres megtorlással érne véget.
4., Mindez természetesen nem egy új jelenség. A tõke mindig is erre törkedett, és történetének minden korszakában ez az alap célja. De ma minden eddiginél sikereseben érte el ezt, azáltal, hogy az állampolgárokat minden ideológiától mentesen csak egy dologban tette érdekelté a pénzcsinálásban és a fogyasztásban.
Érdekes adalék, hogy az USA-ban, ahol egyenlõre direktebbnek látszik a nacionalista, háborús uszítás más kevésbé informatikus, direktebben egyoldalúbb, bárgyúbb a CNN adása, mint mondjuk Magyarországon. Úgy látszik felmérik az adott területen lévõ proletárok tudatosságát, és annak megfelelõ média trükökkel élnek.
5., Szeptember 11-én este a Magyar Televizíó 1-es csatornáján egy beszélgetés folyt arról, hogy most a "támadás" után mit fog tenni amerika. Két mûsorvezetõ, egy közgazdász
és egy titkosszolgálati funkci volt jelen. Erre a kérdésre a közgazdász egyértelmûen azt a választ adta, hogy egy recesszióba került gazdaságot egy háború fel tud lendíteni, és amerika számára is ez lehet a kiút. A beszélgetés többi résztvevõje élesen ellenezte ezt a kijelentést.
6., Az afganisztáni bombázások után nem sokkal egy afgán menekült azt nyilatkozta, hogy nem érti a háború ellenes felhajtás miért csak most van mikor Afganisztánban 3O éve háború van. És az amerikai légierõ jó pár éve bombázza Afganisztánt.

vissza a fõoldara