2OO1. O9. 11. Kedd. Amerikai idõ szerint reggel háromnegyed
kilenckor egy utasszállító gép becsapódott
a New York-i Világkreskedelmi Központ (World Trade Center) északi
toronyépületébe. Tizennyolc perccel késõbb
egy újabb gép telibe találta az épületegyüttes
déli tornyát. Háromnegyed órával késõbb
egy másik gép Washingtonban, az USA fõvárosában
belevágödott a hadügyminisztérium épületébe
(Pentagon). Fél tizenegykor egy negyedik repülõgép
lakatlan területre zuhant a pennsylvaniai Pittsburg közelében.
Közben összedõl a Világkereskedelmi Központ két
hatalmas épülettotnya. A támadás vélhetõleg
több ezer burzsuj és egyszerû munkás halálát
okozta. A terrorakciót a hírek szerint iszlám fundamentalisták
állami segítséggel vagy állami segítség
nélkül hajtották végre. A fõ gyanusított
Oszama bin Laden milliárdos terrorista.
Az eseménysorozat háborús helyzetet teremtett.
Elemzésünk a következõt kell, hogy tartalmazza:
- mit jelent a terrorizmus, a háború
- proletár reakció, amely nem pusztán válasz hanem
szervezett harci cselekmény
Amióta a tõke megkezdte uralma alá hajtani az egész
Földet, az embereket, azóta van terror, azóta éheznek
milliók, azóta nyomorognak milliók, azóta halnak
meg háborúkban milliók és azóta kell millióknak
éhbérért igába hajtaniuk fejüket...
Ez az igazi terror, a burzsoázia terrorja ellenünk, proletárok
ellen. A terror, amit demokráciának is neveznek, sok arcú.
A most megjelenõ formák a fundamentalizmus és a háborús
uszítás nem egy új dolog és szorosan kapcsolódik
a tõke "normális" müködéséhez.
A demokrácia célja ennek a ténynek az elleplezése.
Ezért a politikusok, a média, a szakértõk stb.
akciófilmet-látványt csinálnak az eseményekbõl:
"Megtámadták a szabad világot!", "Jó
és a gonosz harca!".A burzsoázia így ad nekünk
egy terrorista képet, amit arra rak rá akire épp szükséges
neki: a terrorista az, aki sajátos okaiból (amelyek látszólag
ellentétesek a fennálló rend érdekeitõl)
embert rabol, õl, bombákat dobál, öngyilkos merényleteket
hajt végre stb..
És valóban a burzsoázia megnevezése szerinti terrorista
is a demokratikus terror része. A ma elhíresült rerrorista
csoportok RAF, IRA, ETA, Hamasz, Bin Laden és az al-Káid, a
kolumbiai FARC stb. mind- mind egy fajta burzsoá befogási módszert
testesítenek meg. Olyan módszer ez ahol egy radikalis burszoá
frakció hatalomra tõr, és ennek érdekében
nem válogat cselekedeteiben. Másrészt megjelentek a "gonosz"
terroristákat támogató államok (Irán, Irak
Afganisztán, Líbia stb.), akik mint a kiszipolyozott arab világ
képviselõi megtámadják a rabló USA-t, azaz
újabb támadás érte a szabad világot. Újabb
ok a nacionalizmusra, a pánikra, a háborúra. És
ennek, pár kivételtõl el tekintve megint csak proletárok
lesznek az áldozatai, miközben azt sem tudják, hogy ki
miatt haltak meg. Az ellenségkép mindig adott: fasiszták,
bolsevikok stb..
Holott semmi különbség nincs burzsuj és burzsuj között!
Mindenben kételkedni kell. A kommunista mozgalom nem hisz a mesékben,
nincs különbség a szabad és a diktatórikus
világ között, nincsenek vallási és nemzeti
ellentétek. Csak egy valós ellentét létezik az
osztályellentét. Az osztályelent, amely a burzsoázia
és a proletariátus egymás elleni harca. Amelyet a demokráciában
akarnak feloldani, ahol az állampolgárok paradicsoma vár
ránk. De mint azt láthatjuk ez a paradicsom velejéig
rohadt.
"Az emberi élet szent"- hírdetik a demokratikus alapjogok.
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség)
és a világ más részein folyamatosan verik le a
a jobbágy felkeléseket, és az elsõ proletár
lázadásokat Kolumbusz felfedezi az "Új Világot",
és megindul több millió indián kiírtása,
amely mindmáig tart.
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség)
és a világ más részein nyomorúságos
szennytelepebe (városokba) kényszerítve dolgoztatják
a proletárokat, az "Új Világ" rabszolga munkán
virágzik fel.
Mikõzben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség)
és a világ más részein állampolgárokat
csinálnak a proletárokból, majd "dicsõségesen"
próbálják szétverni a munkásellenállást
(pl. 1877 India nagpuri textilmunkások lázadása), az
"Új Világ" felszabadítja rabszolgáit,
majd lázadó proletárokat akasztanak fel koncepciós
per ítélete után (chicagói mártírok-1886.).
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség)
és a világ más részein koncentrációs
táborokat építenek a proletárok kiírtásáért,
az "Új Világ" hadserege atombombát dob Hirosimára
és Nagaszakira.
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség)
és a világ más részein proletárfelkelések
zajlanak, amelyeket az antifasiszta erõk vernek le (pl. India, Kína),
az "Új Világ" hadserege lebombázza Drezda munkásnegyedeit
(1945 február.).
Miközben az un. fejletlen, harmadik világban (pl. arab térség)
és a világ más részeiben zajló proletár
osztályharcot az "Új Világ" hadseregének
segítségével verik le (kurd területek bombázása,
amely az Öböl-háború óta is kb. fél
millió proletár halálát okozta(1.), az iszlám
fundamentalisták véresen vernek le proletár felkeléseket
(pl. napjanikban folyamatosan Iránban)
Hol itt a különbség? Melyik állam a "gonosz"
és melyik állam a "jó" birodalma. Mi alapján
hívják az egyiket terrorista támadásnak a másikat
pedig gazdasági kényszernek vagy humanitárius akciónak?
Mint látható a terrorizmus a kapitalizmus, az állam sajátossága.
A kapitalizmusnak mindig is szüksége volt kiemelt terrorista akciókra,
hogy igazolni tudja a proletariátus folyamatos nyomorba döntését,
háborúban való lemészárlását.
Hisz így azt állíthatják, hogy a demokráciára
veszélyes terroristák (vagy fasiszták, bolsevikok stb.)
miatt kell fellépni, és nem ellenünk. De ez nyílt
hazugság! Az un. terroristák az iszlám fundamentalisták,
a fasiszták, a bolsevikok mind-mind demokraták, akiknek feledata
a kapitalizmus továbbmüködésének biztosítása,
tehát a proletariátus nyomorállapotának meghosszabítása.
Ebbõl a szempontból a O9.11-kei akció sem különb.
Ez a támadás a burzsoák számára csak egy
ürügy, egy jel(2.), hogy megkezdhetik a háborút.
Miért van szükség háborúra?
A háború minden tévhit ellenére nem ellentéte
a békének, hanem a béke az állandósuló
kapitalista háborúnak egy formája. A béke munka
általi halál, a háború lövészárok
általi halál. A burzsoá szakértõ Clausewitz
szerint a háború "a politika folytatása más
eszközökkel". Valójában tehát amíg
tart az osztálytársadalom addig a háború állandóan
jelen van. Minden állam legyen a világ bármely szegletében
imperialista, hisz egyetlen célja a tõke folyamatos profitéhségének
kielégítése bármi áron.
Éppen ezért nincs a tõke történetének
olyan korzsaka amikor ne lett volna háborús helyzet!
Egy háborút sosem vallási, ideológiai különbségek
váltanak ki, hanem maga a kapitalista müködés ellentmondása,
válsága. A kapitalista gazdaságnak szüksége
van egyre növekvõ profitra. Ez azt jelenti, hogy egyre több
árút kell elõállítania. Ezt a sok árút
vagy egyre több munkával, vagy mind fejlettebb termelõeszközökkel
tudja elõállítani. De mivel a munkaidõnek határai
vannak (1 nap "csak" 24 óra), ezért a termelõeszközöket
kell fejleszteni. De a temelõeszközök fejlesztésével
csökken a többletmunka ideje (3.) , tehát csökken a
profit, mivel azt csak a többletmunka hozhat létre. Mindemellett
a felhalmozott termelõeszközök ontják az elértéktelenedett
árúkészleteket amely miatt újabb és újabb
piacokat kell meghódítania. De a piacok telítõdnek,
így az árú vásárló híjján
folyamatosan értékét veszti. Ezért a tõke
tömegesen pusztítja a termelõerõket (termelési
eszközöket, és a munkaerõt), vagyis háborúkat
szervez, amelyek még nagyobb árútermelésbe torkollanak,
vagyis még nagyobb háborúkba. Tehát általános
az árú elértéktelenedése, így a
kapitalizmus mind nagyobb válságba kerül és végül
is eljut a végsõ pusztuláshoz.
A háborúnak a gazdasági okokon kívül és
azzal szoros összefüggésben lévõ oka az állandóan
fellépõ proletár osztályharc leverése.
A jelen idõszakban is számos országban vannak proletár
lázadások. És ami igen feltünõ, hogy talán
a legerõteljesebbek pont a Közel-Keleten, és más
arab, iszlám országokban vannak. Csak pár eseményt
idéznék 2OO1-bõl:
- Indonéziában Suharto elnök megbuktatása elõtti
idõszak óta nem tudják helyreállítani a
kapitalista rendet. A proletárok megbuktatták az elnököt,
de ennyivel nem elégedtek meg. Mivel "természetesen"
az elnök leváltásával életszínvonaluk
nem emelkedett, és életük ugyanolyan nyomorúságos
mint eddig volt, sõt!! Szóval a proletárok folyamatosan
mozgolódnak, az elnök megbuktatása alatt szerzett fegyvereket
nem adják vissza. Állandósultak az összecsapások
a hatalommal: sztrájkmozgalom alakult ki, fegyveres összecsapások
vannak, boltokat, áruházakat fosztogatnak. A média vallási
és etnikai ellentétet próbál beállítani,
és szítani több kevesebb sikerrel. Március 13-án
Jakartában a feldühödött proletárok megrohanták
az elnöki palotát, hogy kiverjék Wahid elnököt.
A megmozdulást vérsen leverték.
- Március 21-én a törökországi Mersin városában
kurd proletárok fosztogatásokkal, a rendõrséggel
való összecsapásokkal ünnepelték meg a kurd
újévet. Irták az újságok.
- Március 28-án az indiai Szinagar városában "mohamedán"
csoport támadott meg egy rendõrõrsöt. Indiában
ez mindennapos dolog, hogy rendõrõket támadnak meg. És
mindig mohamedán kisebbségre fogják. Az valószínû,
hogy vannak köztõk mohamedánok, de inkább a szegénység
miatt vannak lázadások mint a vallási különbségek
miatt. Érdemes errõl elovasni Phúlan Dévi A banditák
királynõje címû könyvet, amellyben Phúlan
a legalsó kasztból származó hindu nõ sok
nyomorúság után fõleg mohamedán vallásúnak
mondott prolikból szervez szabadcsapatokat.
- Március 31-én Izraelben volt általános sztrájk,
amelyben palesztinok is részt vettek. Valószínû,
hogy a palesztin izraeli ellentét újra szításának
is az az oka, hogy évek óta folyamatosan lázadások
vannak az országban, és azokat valahogy bekell fogni.
- Március- Április Törökországban állandósultak
a proletár megmozdulások. A válságba került
gazdaságot IMF megszorító intézkedésekkel
("Bokros csomag") akarják megmenteni. Tehát a burzsujok
a proletárokból akarnak még több pénzt kiverni.
Természetesen a proletárok nem hagyták magukat általános
sztrájkokat tartottak, tüntettek, fosztogattak. Április
11-én 5O OOO proletár rohanta meg a parlamentet, 17-én
a sztrájkokokat és tüntetéseket tíltó
rendelkezések, és a szakszervezetek ellenében a proletárok
még dühödtebb megmozdulásokat tartottak. Mindeközben
folytatódtak a 2OOO-ben megkezdett börtönsztrájkok.
A börtönökben rengeteg kommunista, anarchista rab van, akik
sajátosan élnek bent. Kialalkítottak olyan részeket
ahová a börtönõrök nem mernek bemenni, mert bármikor
megtámadhatják õket. A burzsojok ezt az autonómiát
akarták azzal megszûntetni, hogy kis cellákba rakták
volna a rabokat. Ez ellen volt a lázadás. Sajnos elég
sokan az éhségsztrájkot választották lázadási
formának, ezzel sok proletár harcos halt meg feleslegesen.
- Április 13-ka körül a pakisztáni Karacsiban lázadtak
fel a proletárok. Az okokat nem tudjuk.
- Áprilistól több hónapon keresztül hatalmas
lázadás volt Algériában, ahol a berbernek mondott
proletárok lázadtak fel. De még a burzsoá média
is "elismerte", hogy nem nemzetiségi felkelélsrõl
van szó, hanem az iszonyú szegénység miatt keltek
fel. A proletárok több tüntetést, sztrájkot
tartottak, sok helyen felgyújtották a gyárakat. És
végül is fegyveres felkelés bontakozott ki. Jelszavaik:"Elég
az elnyomásból!, Nincs megbocsájtás!" Június
16-án kb. 1 millió proletár vonult fel Algírban,
a tüntetés végül is fegyveres megmozdulásá
változott. A proletárok boltokat, bankokat, rendõrõrsöket
támadtak meg.
- Május 1-én Törökországban és Pakisztánban
voltak proletár zavargások.
- Május elején a Pakisztánnal szomszédos India
északi és keleti részén voltak proletár
zavargások, amelyek fosztogatásba csaptak át. Az ok a
1O-re kitûzött választások voltak.
- Iránban folyamatosak a felkelések. A felkeléseknek
demokratikus irányt akarnak adni (a "diktatórikus"
vallási vezetéssel szemben), de minden bizonnyal vannak olyan
proletár szervezõdések, amelyek észrevették,
hogy nincs különbség a két burzsoá frakció
között. Július 2O-án csökkentették az
egyénileg felhasználható víz mennyiségét.
Ez az egyébként tipikusan globális kapitalista érdekû
rendelet váltott ki dühött ellenállást. Augusztus
16-án a nyilvános kivégzések ellen lázadtak
fel Teheránban a proletárok. Mindkét esetben összecsaptak
a karhatalommal, és üzleteket fosztogatak.
- Irakban mintegy 1O-13 éve folyamatosak a proletár felkelések,
szrtájkok már az öbölháborút is emiatt
robbantották ki. Fõleg az északi és déli
részen a proletárok tanácsokba szervezõdve harcolnak.
A harcok során Kommunista Perspektíva néven jött
létre harcos szervezet, amely kommunista irányúltságot
ad a szervezõdésnek. Ezért van az, hogy a felkelés
nem halt bele a spontaneitásba (4.) és szervezetten tudják
felvenni a harcot.
A háború mindig egy dolgot hoz magával proletárok
egymás keze általi halálát!
Egy olyan dologért kell meghalnunk, amely tõlünk teljesen
idegen, amihez csak annyi közünk van, hogy meg kell halni miatta.
A burzsoázia van annyira egységes, hogy érdekeiért
ne önmaga mennyen harcba, hanem a teljes burzsoáközi megállapodás
szerint a proletárokat küldje osztálytestvérének
öldöklésére. Egy háború nem ideológiai
alapon folyik, de ideológiákat használ fel és
ideológiákat teremt.
Mik a jelenlegi helyzet közvetlen okai?
Az USA mint a világ gazdaság vezetõ állama, a
világgazdaság központja válságba került.
Ez természetesen nem az USA belügye. Mára már a
közgazdászok is egyre inkább kénytelenek elismerni,
hogy általános válság van. Az USA azért
került válságba, mert a tõke világszerte
válságot ér meg, és ez csak fokozódik azáltal,
hogy ezt már az USA-ban is tényként ismerik el. A 9O-es
években az informatikai ágazat berobbanásával
sikerült az USA gazdaságában látszólagos
konjuktúrát elérni. Ezt mesterségesen próbálták
felpörgetni. A különbözõ kormányzatok (Reagan,
Bush, Clinton) egyaránt csökkentették a tõkés
társaságok adóit, kiterjesztették a deregulációt
és a liberalizációt vagyis szinte minden kötöttséget
elvettek a cégek útjából. Ennek következtében
addig soha nem látott méretû spekulációk
során hihetetlenül nagy mennyiségû profit térült
meg. Ez volt az amerikai gazdaság (világgazdaság) csúcsa.
A tõkések ezt nevezik boldog békés idõszaknak.
De nézük meg mit is jelentett ez a proletárok számára.
Mivel az köztudott, hogy a tõke mûködése következtében
az un.harmadik világ, és világ más fejletlenebb
gazdaságainak a proletárjai nyomorognak. Ezért érdeklõdésünk
elsõsorban az USA-ban élõ proletárok életének
vizsgálatára eset. Mivel a tõkés cégek
az állam javaslatára kevesebb adót fizettek, ezért
az állam kevesebb proletárt foglalkoztatott. Ez a szolgáltató
szektor (egészségügy, oktatás stb.) hanytlásán
túl, a munkaerõ értékének csökkenését
hozta magával. A bércsökkenés következtében
a proletárok életminõségük szintentartásáért
egyrészt hiteleket vettek fel (a kapitalizmus történetének
a legnagyobb adóságfelhalmozását hozta magával),
másrészt még több munkát vállaltak.
Általánossá vált a túlóra, a gyerekek
hamarabb vállaltak munkát, az öregek késleltették
a nyugdíjba vonulást, vagy újra munkát vállaltak,
a nõk a munkahelyek felé vándoroltak a háztartási
munkából. A tõke elérni látszott azt amire
mindig is vágyott, a minden közösségtõl elidegenedett
munka-embert (állampolgárt), totálissá téve
ezzel a tõkés individualista kultúrát (5.). Ennek
a felpörgetett munka (nem-) életnek a következtében
széthullott még az olyan a kapitalista ideológusok által
is támogatott fontos (hamis) közösség mint a család.
Totálissá vált a magány, amelyben az egyes állampolgár
leginkább magát, vagy legfeljebb a show buisness valamelyik
sztárját hibáztatja. Mindemelett megnõtt az öngyilkosságok
száma, és az erõszakos cselekedetek száma, amelyeket
az állampolgárok egymás ellen követnek el. Általánossá
vált a bûnözés, amely a mindennapos állampolgári
kis háborúk megjelenési formája. Mindezek mellett,
hisz a lázadás napi renden van (1992.-Los Angeles) fokozódik
ez ellenõrzés, mindenhol fegyveres rendõrök, biztonsági
emberek, kamerák vannak, amelyek minden lépésre gondosan
figyelnek. A bankok már nem pusztán humanitáriusan adakoznak,
hanem ugyancsak a humanizmus nevében börtönök építését
finanszírozzák, mivel mind betelt.
És akkor még nem beszéltünk azokról a milliókról,
akik nem élvezhetik ezen amerikai álom csodálatos következményeit:
a bevándorló, és a fekete proletárokról
stb., akik gettókba zárva élik az un. harmadik világi
osztályostársaikénál is rosszabb mindennapjaikat.
A konjuktúra ideje alatt a kapitalizmus ideológusai megint csak
idealistának bizonyultak, mítoszokat gyártottak. Most
már biztosra vették, hogy megtalálták az öröklét
szérumát, a kapitalizmus olyan halhatatlan gazdaság lesz,
amely örökös növekedésre ítéltetett.
De a valóság mást mutatott. Miközben a piacok telítõdtek
a Nasdaq tõzsdeinex túlpörgött, mivel hiteleken alapult,
és ezeket a hiteleket a mind rosszabb életkörülmények
közé kerülõ állampolgárok már
nem, vagy késve fizették. Pillanatok alatt dollár milliók
tûntek el a gazdságból, a buborék kipukkadt. Az
újonnan megjelenõ válság pánikot okozott.
Az addig magasról leszart politikusokat, akikeket a vezetõ tõkések
(FED- Alan Greenspan stb.) most újra elõvették. Pont
kapóra jött az elnökválasztás, amelynek során
a demokraták és a republikánusok, akik eddig ünnepelték
a buborékot most egymásra mutogathattak. Ezzel azt az illúziót
ültetve el, hogy a kormányzati struktúrában keletkezett
válság, és nem a gazdaságban. Ezáltal ott
kell változásokat kieszközölni: a demokrata Clinton
helyett a republikánus Bush. Természetesen ezek a változtatások
szóra sem érdemesek, jelentéktelenek. A demokraták
felvállalnak egyfajta szociáldemokrata szociális érzékenységet,
míg a republikánusok a radikálisabb megoldások
hívei: hagyományos családmodell széthullásának
megakadályozása, bûnözés visszaszorítás
stb.. És a legvégül mivel nincs más választásuk,
hisz ez így müködik meg kell szervezni egy háborút
(6.). A hangzatos szavak, a háborús uszítás mellett
sose fogják elismerni, hogy mennyire igaza volt a Marxnak, mikor kimutatta,
hogy a kapitalizmus egy instabil rendszer, amely saját állandosuló
válságának az áldozata.
Mindeddig arról szól cikkünk, hogy hogyan müködik
a kaptalista háború, és hogy mi állampolgárrá
változtatott proletárok ezt miképp is tûrjük.
De meddig tûrjük? Mi a megfelelõ válasz?
A válasz adáshoz nem elégszer hangsúlyozhatjuk
azt, hogy a háború és a béke ugyanannak a tõkés
rendszernek a szükségszerüen váltakozó egysége.Tehát
csak úgy léphetünk fel a háború ellen, ha
az érték társadalma ellen vagyunk. A háború
azért válik a forradalmi mozgalom egyik központi témájává,
mivel a kapitalizmus egy háborús helyzetben sokkal nyíltabban
mutatja ki terrorizmuson alapuló létét, így osztályunk
által adott harci megjelenések is sokkal erõteljesebben
jelentkeztek (1871., 1917-23. stb.). Pont e harci tapasztalatok késztetnek
minket arra, hogy kijelentsük, hogy a kapitalizmus totalitásával
szemben csak egy válasz lehetséges a proletariátus osztályának
totális harca. Ennek megfelelõen kijelentjük, hogy mindig
háborús helyzet van, és a háború a mindennemû
kapitalista elnyomás és a kommunizmus között zajlik.
Tehát a proletariátus felismerte, hogy nincsenek olyan háborús
helyzet, amikor valamelyik kapitalista frakció mellett kéne
ki állni: nincsenek igazságos háborúk, nincsenek
védekezõ háborúk, nincsen békés
és háborús oldal, nincs demokratikus és diktatórikus
oldal stb..
Az itt leszögezett forradalmi tapasztalatok nem lenének elégségesek,
ha nem ismernénk fel, hogy a tõke háborús rendje
ellen csak egy ütõképes álláspont van a forradalmi
defetizmus. Ez azt a forradalmi álláspontot jelenti, hogy társadalmi
háborút állítunk szembe a "saját"
burzsoáziánk ellen, a "saját" burzsoáziánk
vereségéért. Ez az álláspont nem új
keletû, valójában egyidõs a kommunista harccal,
de mindig és mindenkor ezt az álláspontot fel kell újjítani,
használni kell.
- Ez az álláspont tartalmazza a globalitást, tehát
azt, hogy a proletariátus harca nem partikulárisan, regionálisan
alapon szervezõdik, és harci cselekedetei bármennyire
is korlátozott mindig a kommunizmust képviselik.
- A "saját" burzsoáziánk vereségének
elõidõzése konkrét harcot jelent a munkaadók,
a politikusok, a különbözõ befogó erõk
(balosok, szakszervezetiek stb.), az egész tõkés rend
ellen.
Ezeken az általános programpontok nevében kell agitálni,
direkt akciókat szervezni. Ezek az akciók azáltal lépnek
ki korlátozottságukból, ha szolidarítást
vállalnak a "másik" oldal proletariátusával,
elõidézik és segítik a dezertálásokat,
kapcsolatot keresnek velük.
A proletariátusnak meg kell szerveznie saját internacionalista
harci erõit!
A forradalmároknak a forradalmi defetizmust képviselve fel kell
lépnie minden pacifista erõ és szociáldemokrácia
áramlat (kautskyzmus, trockizmus, sztálinizmus, ál-anarchizmus
stb.) ellen, amely a "forradalmi harcot a háború ellen"
jelszóval csak a fennálló rend védelmét
szolgálja. Ezeket a burzsoá seggnyalókat le kell leplezni,
ki kell mutatni azt, hogy a pacifisták a béke hírdetésével
leplezni akarják a tõkés rend lényegét,
így az osztályok létezését, tehát
harcunk ellen lépnek fel.
Tehát "sajnos" a proletariátusnak le kell dobnia az
állampolgár profitra éhes individualista mocskát,
és szervezett osztályként direkt akciókat kell
szerveznie a "saját" burzsoáziája ellen, tehárt
meg kell semmisítenie a tõke világuralmát!
Nincs demokratikus alternatíva!
Le minden kapitalista háborúval!
Le minden kapitalista békével!
Szervezzük a harcot!
Verjük szét az államot!
Éljen a kommunista világforradalom!
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!
LÁBJEGYZET
1. Irak lázadó proletár negyedeinek bombázásában
hatalmas szerepet játszott Szaddam Husszein hadserege. Mindezt annak
érdekében jegyeztük meg, hogy élesen elhatároljuk
magunkat a fasiszta vagy anti-globalizációs (anti-imperialista)
nézettõl, amely kijelenti, hogy a "világot megrontó
globális uralomra törekvõ amerikai tõke" ellen
kell felvenni a harcot.
1. Oszama bin Ladent a CIA képezte ki annak idején a szovjet
hadsereg ellen, tehát akár mindmáig lehet ügynök.
A CIA kapott elõzetes bejelentést az akcióról.
Érdekes módon egy-két tõzsdecápa még
az események elõtt drágán eladta részvényeit
(légi és biztosító társaságokét,
amelyek nagyot buktak), majd a támadás után, mikor a
részvényárak zuhanni kezdtek olcsón felvásárolták
azokat. És ha bele gondolunk, akkor így ezek a cégek
nem is buktak meg. Bár azt a látszatot akarták kelteni,
hogy ez a támadás mekkora veszteséget okozott.
Az egyértelmûen arra utaló jelek ellenére sem szükséges
azt állítanunk, hogy a hadigépezet annyira tudatos lenne,
hogy szándékosan tervezte meg ezt a konkrét támadást.
De azt szükségesnek tartjuk kijelenteni, már régóta
vártak egy megfelelõ alkalomra, és a kapitalizmus ellentmondásai
vannak annyira önmûködõek, hogy létrejöjjön
egy ilyen helyzet. De ha ez nem következik be, akkor sem kell félteni
õket. Csak néhány példa: A Szovjetuniónak-
Sztálinnak kellett a Kirov gyilkosság ürügye ahhoz,
hogy kiterjeszthesse terrorját a még életben maradt proletárok
felett. Az un. Második Világháború elkezdéséhez
a "szabad világtól" addig zavartalanul kormányzó
(és idõnként segítséget kapó) Hitlernek
szüksége volt a gleiwitzi rádióadó általa
megkomponált megtámadásához, hogy igazolja Lengyelország
lerohanását, és "végre" megkezdõdhessen
a fejlett világnak oly szükséges háború.
Az USA-nak kellett Pearl Harbor megtámadása (amirõl tudott
az amerikai vezérkar) ahhoz, hogy beléphessenek a háborúba.
És, hogy kis hazánk se maradjon ki Bárdossynak, a magyar
uralkodó osztálynak, megkellett szerveznie a kassai bombázást
ahhoz, hogy a magyarországi prolikat a vágóhídra
küldhesse.
2., A munkaidõt két részre kell bontani szükséges
munkaidõre és többletmunkaidõre. Szükséges
munkaidõnek a munkaidõnek azt a részét nevezik,
amely idõ alatt a munkás annyit dolgozik (annyi terméket
állít elõ, annyi hasznot hajt stb.) amennyi saját
létfenntartására elég, tehát megtermeli
a fizetését. A többletmunka idõ a munkaidõnek
az a része, amikor a munkás már a burzsujnak termeli
az értéktöbbletet (profitot). Az értéktöbblet
termelésnek két alapvetõ formája van:
a., Abszolúlt értéktöbblettermelés, amely
a munka idõ meghosszabítását jelenti. Tehát
mondjuk van 8 óra munka idõnk ebbõl 4 óra a szükésges
munka idõ és 4 óra a többletmunka idõ. De
hozzáadnak még mondjuk 1-2 órát, amely a többletmunka
idõ meghosszabítása lesz. Ez inkább a XIX-dik
századra volt jellemzõ (persze azért ma sem ritkaság),
ahol 14-18 órákat dolgoztak.
b., Relatív értéktöbblettermelés, amely az
adott munka idõn belül a szükséges munkaidõn
és a többletmunkaidõ egymással való arányának
megváltozatásából ered. Tehát van 8 óra
munkaidõnk ebbõl most csak 2 óra a szükséges
munkaidõ (tehát kevesebb a bér) és 6 óra
a többletmunka idõ. Ez a mai kor részmunkaidõire
jellemzõ.
Ez megmutatja, hogy milyen nevetséges a burzsoá humanizmus.
Bõszen hírdetik maguk tökéletességét,
hogy milyen emberiek, csak a mi érdekünk miatt leszállították
a munkaidõt, és ezzel még nagyobb profitot nyelnek be.
3., A spontaneitás annyit takar, hogy az esetleges lázadást
nem valamilyen befogó burzsoá szervezet (bolsevikok, szakszervezetek)
szervezték meg, hanem a proletárok maguk léptek fel nyomorúságos
helyzetük miatt. De nem szervezõdött meg az kommunista vezetés,
amely nem személyeket, nem az elitet jelenti, hanem elsõsorban
a tudatos kommunista szemléletet. Ez biztosítja a felkelés
egységességét és szervezettségét.
És így sokkal eredményesebben tudjuk felvenni a harcot,
amely ellenkezõ esetben véres megtorlással érne
véget.
4., Mindez természetesen nem egy új jelenség. A tõke
mindig is erre törkedett, és történetének minden
korszakában ez az alap célja. De ma minden eddiginél
sikereseben érte el ezt, azáltal, hogy az állampolgárokat
minden ideológiától mentesen csak egy dologban tette
érdekelté a pénzcsinálásban és a
fogyasztásban.
Érdekes adalék, hogy az USA-ban, ahol egyenlõre direktebbnek
látszik a nacionalista, háborús uszítás
más kevésbé informatikus, direktebben egyoldalúbb,
bárgyúbb a CNN adása, mint mondjuk Magyarországon.
Úgy látszik felmérik az adott területen lévõ
proletárok tudatosságát, és annak megfelelõ
média trükökkel élnek.
5., Szeptember 11-én este a Magyar Televizíó 1-es csatornáján
egy beszélgetés folyt arról, hogy most a "támadás"
után mit fog tenni amerika. Két mûsorvezetõ, egy
közgazdász
és egy titkosszolgálati funkci volt jelen. Erre a kérdésre
a közgazdász egyértelmûen azt a választ adta,
hogy egy recesszióba került gazdaságot egy háború
fel tud lendíteni, és amerika számára is ez lehet
a kiút. A beszélgetés többi résztvevõje
élesen ellenezte ezt a kijelentést.
6., Az afganisztáni bombázások után nem sokkal
egy afgán menekült azt nyilatkozta, hogy nem érti a háború
ellenes felhajtás miért csak most van mikor Afganisztánban
3O éve háború van. És az amerikai légierõ
jó pár éve bombázza Afganisztánt.