A romániai régióknak elegük van a bukaresti központból
Egyre hangosabbak - és nemcsak Erdélyben - azok a hangok, amelyek autonómiát és helyi önkormányzatot követelnek. A főváros, Bukarest politikai elitje fél az állam szétesésétől
"Elegem van Romániából!" E cím alatt tett közé egy újságíró nemrégen egy kiáltványt, melyben a központosítás ellen, és Románián belül Erdély önállóságáért emelt szót. A szöveg Romániában különlegesen nagy felháborodást keltett, különösen a politikusokat háborította fel, mert kihívó módon megkérdőjelezett egy mítoszt, ami a román társadalom nyilvános vitáiban szentnek számít, éspedig a román nép közös történelmét és a nemzet oszthatatlan egységét.
A román állami televízióban, Kolozsvárott (Cluj) dolgozó [Ford. megj. csak dolgozott, mert azóta elbocsátották] Sabin Gherman kiáltványa régóta felgyülemlett félelmek kitörését jelenti. Gherman gúnyolja a román történelem mítoszait és a bukaresti állami és közigazgatási központot teszi felelőssé a korrupcióért és az ország déli részének társadalmi és gazdasági nyomoráért. Végkövetkeztetése: “Európa és Erdély határa a Kárpátoknál van. A nyelvet és a rossz utakat kivéve semmi sem közös. Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom."
Sabin Gherman kiáltványát olyan időben tette közé, amikor nő az elégedetlenség a túlközpontosított és központi állami szerkezettel szemben. Ő nem az egyetlen ilyen jellegű hang. Románia leggazdagabb régiójában, Erdélyben, nemcsak 1,6 millió magyar, hanem egyre több román igényel önállóságot, sőt egyre inkább hallani a Romániától való elszakadást is. Hasonló hangok terjednek Moldvában, Románia legszegényebb régiójában is, amelynek lakói a központtól teljesen elhanyagoltnak érzik magukat. A múlt év végén a legnagyobb moldvai város, Iaşi polgármestere, Constantin Simirad megalapította a "Moldvai Párt"-ot, mely kezdeményezés a Gherman-féle kiáltványhoz hasonló megrökönyödést keltett a bukaresti politikusok között.
A iaşi polgármesteréhez hasonló hangok és kezdeményezések elsősorban azért keletkeztek, mert a román politika nem tesz lehetővé megfelelő decentralizációs lehetőségeket. A legtöbb román politikus szerint olyan fogalmak, mint az autonómia, helyi önkormányzat, föderalizmus azonosak a szeparatizmussal és az állam szétesésével. E reakciókat történelmi komplexussal magyarázzák. Románia hosszú idegen uralom után csak a múlt század második felében alkotott nemzetet és e században többirányú területveszteségeket szenvedett.
Szó van azonban nyilvánvaló gazdasági érdekekről is. A felfuvalkodott bukaresti kormányzat elzárkózik a túlközpontosított állapot reformjától, - ami számára nyereséges pénzügyi és gazdasági profitot jelent - amit a polgármesteri, a helyi, valamint a megyei vezetőségek évek óta egyre hangosabban követelnek. Mindeddig eredménytelenül. A decentralizációhoz szükséges törvények meghozatala évek óta késik.
A két világháború közötti időben a nagyromán államban nagy társadalmi konfliktusok keletkeztek, így az 1918-as egyesítés után az új román területek, Erdély, Bukovina és Besszarábia nagyobb önállóságát a bukaresti politikai elit elutasította.
A bukaresti elit most is hasonlóan viselkedik a román decentralizációs és regionális együttműködés tekintetében. Néhány évvel ezelőtt betiltotta a határon túli gazdasági együttműködéseket az eurorégiókkal a "nemzeti biztonság veszélyeztetésére" hivatkozva. A Románián belüli körzeti egyesítéseket a gazdaság fellendítésére elutasították, "a területi egység aláaknázására" hivatkozva.
E tiltásokat később megszüntették ugyan, de a politikai gondolkodásban kevés változott, ahogy ezt a kiáltványokra való reakció is bizonyítja. Jó két héttel a kiáltvány megjelenése után a politikusok majd minden pártban elátkozták a kolozsvári újságíró sorait. Feltehetően Sabin Ghermannak még számolnia kell egy perrel, az állam és vezetői elleni, valamint szeparatizmusra való felbujtás ügyében.
Keno Verseck
Tageszeitung, 1998. nov. 12.
***