Sabin Ghermannal készült interjú 1999. 10. 28. Bp. Szent Ignác Katolikus Szakkollégium / Riporter: Solymosi Bertold, Tolmács: Tófalvi Péter

Sabin Gherman: “Erdély a mi identitásunk”

Az erdélyi autonómiatörekvések új útja

Az erdélyi autonómia megvalósítását tűzte zászlajára a kolozsvári bejegyzésű proTransilvania Alapítvány. A proTransilvania Erdély tizenkét megyéjével működik együtt. Bejegyzése óta rengeteg támadás érte a román nacionalisták részéről. Első atrocitásként már a bejegyzés másnapján a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (Ion Iliescu ex-miniszterelnökkel az élen) fellebbezett az iktatás ellen, de a vezetőket titulálták már hazaárulónak és követelték már börtönbezárásukat is. Sabin Gherman, a társulás elnöke a napokban látogatott el Magyarországra a Brassai Sámuel Egyesület meghívására. Gherman, az (35.000-en írták alá állítólag az autonómia-kezdeményezést, de ezek az emberek nem biztos, hogy alapítványi tagok) alapítványról okt. 28-án, csütörtök este tartott előadást Budapesten a Szent Ignác Katolikus Szakkollégiumban. Munkatársunk az előadás előtt kereste fel őt.

Erdély Európa része, amelyet sajnos balkáni tendenciák kompromittálnak...

- Erdély autonómiája az egyetlen esélye Romániának, hogy bebizonyítsa az Európai típusú fejlődésre való alkalmasságát, másrészt persze Erdély sem történelmét, sem hagyományait és európai ambícióit nem áldozhatja fel egy nem hatékony, kiégett és terméketlen Románia oltárán. Nekünk integrálódni kell Európába, mert Európa része vagyunk, és tulajdonképpen Romániának kellene büszkének lennie arra, hogy egyesült Erdéllyel és nem fordítva.

Hogyan képzeli megvalósítani Erdély autonómiáját?

- Erdélyben létezik az autonómiának egy (történelmi) hagyománya, ami sokkal mélyebb, mint az unionista hagyomány. Az autonómiának az ötlete nem az én fejemből pattant ki, hanem ebből a hagyományból származik. Természetesen ezt a felfogást ma a modern autonómiáról szóló elképzelésekhez kell hasonlítani. A proTransilvania Alapítványnak az a véleménye, hogy Erdély esetében a Skóciai autonómiához hasonló modell lenne életképes. A Skócia esetében alkalmazott ún. devolúciót sikerrel lehetne alkalmazni Erdély esetében is, létrehozva Erdély önálló kormányát. Ehhez az elképzeléshez az Alapítvány várja olyan szakértők jelentkezését, akik autonómia-koncepcióban gondolkodnak, és ezt a koncepciót a továbbiakban tudják majd finomítani.

Tegyük fel, hogy megvalósulnak elképzelései. Hogyan képzeli el az erdélyi független kormány és a román kormány együttműködését?

Romániában nem szuverenitás átadásáról lenne szó –szemben az ezzel érvelő Bukaresti támadásokkal-, hanem a felelősség átadásáról. Itt lehet párhuzamot vonni Erdély és Skócia helyzetén. Az elképzelés ugyanaz, mint Nagy–Britannia esetében, ahol a skót parlament együttműködik a londoni parlamenttel. Az erdélyi önálló parlament feladata gazdasági és adminisztratív jellegű lenne. Itt különösképp a jelenlegi válsághelyzet kezelésére gondolok. A pénzügy, a külügy és a honvédelem továbbra is megmaradna a bukaresti kormány hatáskörében.

Sokan azért ódzkodnak az autonómia-tervet a politikai gondolkodásba elültetni, mert látható, hogy mihez vezetett ez Koszovóban. Ezek szerint a vélemények szerint tisztán politikai eszközökkel megoldhatatlan az erdélyi autonómia megvalósulása, nem képzelhető el egy polgárháború kitörése nélkül…

- Ne gondoljunk Koszovóra. Koszovóban sajátosan egy premodern, törzsi alapon szerveződő társadalomra jellemző autonómiatörekvés megvalósulását követhettük nyomon, ott erőteljesen mutatkoztak meg az etnikai, területi és vallási problémák. Mi úgy látjuk, hogy ezt a kérdést gazdasági, adminisztratív jellegű úton kell megoldani a szubszidiaritás elve alapján. Nagyon egyszerűen fogalmazva az állam szerepének az újragondolásáról van szó, az állam gazdaságban és adminisztrációban betöltött szerepének az újragondolásáról. Azok, akik polgárháborúról beszélnek, a történelem mítoszainak a foglyai, vagy pedig Erdélyől a választások idejére politikai tőkét szeretnének kovácsolni maguknak. Azért nincs szó háborúról, vagy polgárháborúról, mert ennek a gondolatnak a lényege a román állam korszerűsítése, nem pedig felszámolása. Ezt megfogalmaztuk azon közleményünkben is,amelyet a Szociális Demokrácia Pártja támadásaira válaszul bocsátottunk ki, és amelynek alapgondolata az, hogy Románia modernizálódik vagy eltűnik. Szerintünk a probléma nem egy újabb háborúról szól, hanem egy radikális modernizálásról.

Nem fél attól, hogy a szélsőséges propaganda hatására a regáti románság és az erdélyi románság szembekerül egymással, vagy ami sokkal valószínűbb, az Erdélyben élő románok szembefordulnak a magyar etnikummal?

- Ez választás kérdése. Választani kell aközött, hogy Románia korszerűsödik, vagy pedig a XIX. sz. elmaradt koncepciói között marad. Én mindenképpen azt gondolom, hogy a partnerség a magyarokkal már régóta létezik, csak a román politika ezt nem akarja észre venni. A jelenlegi politikai osztály mindenképp kompromittálódott, mert tíz évig nem tett semmit a modernizálás érdekében, tulajdonképpen meghosszabbította a Ceauşescu érát, amikor a gyerekek azt tanulták az iskolában, hogy a magyarok hétfejű sárkányok, akik csak az alkalomra lesnek, hogy ellopják Erdélyt. A jelenlegi politikai éra számára Erdély nem a nyitás földje. De nem tartom valószínűnek a magyar nemzetiség és az erdélyi románok konfrontációját. Mondok erre egy példát; Erdélyben a románság 18%-a a nacionalista pártok propagandagépezete ellenére a romániai magyar egyetem azonnali megalapítása mellett foglal állást. Rajtuk kívül még nagyon sokan vannak, akik szívesen látnának magyar egyetemet Erdélyben. Az erdélyi románság egyébként is közelebb érzi magát a magyarokhoz, mint a regáti románokhoz.

A Magyar Nemzet a napokban lehozta a Cotidianul egy cikkét, melyben egy elemző azt írja, hogy ha a jelenlegi román ellenzék semmit sem tenne, csak karbatett kézzel ülne a román parlamentben, minden bizonnyal akkor is megnyerné a választásokat. Az ellenzék márpedig újabb szélsőséges propagandát indított a kormány ellen. Ha a nacionalista pártok kormányra kerülnek a proTransilvania Alapítványnak nem lesz könnyű dolga az elkövetkező években.

- Nem lesz nekünk könnyű helyzetünk, mint ahogy most sincs, de nagyon rossz lesz az ő helyzetük is. Egy közvéleménykutatásból, amelyet Erdélyben végeztünk (és amelyben a megkérdezettek 95%-a erdélyi román, és 5%-a erdélyi magyar), az derül ki, hogy a megkérdezettek 55%-a adminisztratív autonómiát akar, 57%-a gazdasági autonómiát és - ami sokkal fontosabb - 40%-a politikai függetlenséget kíván Erdélynek. Hozzá kell tenni, hogy ezek az adatok kozmetikázottak, a valós arányok még kedvezőbbek. Meglátásom szerint ezek a számok nagyon jelentős fejlődést mutatnak Romániában, mert, ha valaki akár egy évvel ezelőtt autonómiáról beszélt, akár meg is lincselték volna. Ma pedig az erdélyiek 40%-a autonómiát akar. Ezeket az adatokat több mint egy hónapig nem is mertük közzé tenni. De, gondolom, kérdése inkább arra vonatkozik, mi lesz, ha a hatalomra kerülő Iliescuék betiltanak, börtönbe csuknak minket. Erre van esélyünk. Azonban Európa több országában vannak szimpatizánsai kezdeményezésünknek, ilyen esetben bízom az ő segítségükben, és politikai erejükben. Bár eljutottak hozzánk a jelenlegi ellenzék részéről olyan kezdeményezések is, amelyekben kifejezték azon szándékukat, hogy örülnének, ha alapítványunk közeledne nézeteikhez. Ez azt jelenti, hogy politikai erőt látnak bennünk (elvégre 35 ezres támogatói létszámmal működünk), és ők élvezni szeretnék ennek előnyeit.

A Romániai Magyar Szó 1998. szeptemberi egyik számában leközölte az Ön egyik cikkét amelyben kifejti, hogy nem romániainak, hanem erdélyinek vallja magát. Ha létrejön az autonóm Erdély, az erdélyi románság hogyan definiálja majd identitását?

- Mi a különbözőséghez való jog premisszájából indulunk ki, a különbözőséghez való jog az önmeghatározáshoz való jogot is jelenti. A másság megléte a hétköznapok mentalitásában már régóta létezik. És ez nem egy kitaláció, hanem a valóság, mert az erdélyi ember tényleg különbözik a regátitól. Mint mentalitás és hagyomány, az erdélyi román tényleg közelebb áll az erdélyi magyarhoz, mint a regáti románhoz. Erdély számunkra maga az identitás.

Milyen eszközökkel kívánja elérni a proTransilvania Alapítvány céljait?

- Reményeink szerint politikai párttá alakulunk, és sikerül bebizonyítanunk, hogy Erdély nem az ellentétek földje, hanem az Európa felé való nyitásé. Mint fiatal nemzedék, abban hiszünk, hogy sokkal fontosabbak azok a dolgok, amik közelebb visznek a magyarokhoz, mint azok, amik esetleg eltávolíthatnak tőlük. Számunkra a magyarok partnerek, nem pedig ellenfelek. Való igaz, hogy most egy útkeresési fázisban vagyunk, a politikai identitáskeresés szakaszában. Keressük a támogatókat is, nekünk a többi román politikai erővel szemben tisztességes, becsületes támogatókra van szükségünk. A román politikai hagyományokkal ellentétben mi a tisztesség kártyájával játszunk.

***