Miért vagyok nudista? A ruhátlanság körül igen sok a félreértés és vita. Mivel én is érintve vagyok, megpróbálom magamban tisztázni a dolgot. Sokan a meztelenséget tartják az ember természetes állapotának, és ebből eredeztetik a "naturizmus" kifejezést. Ha szétnézünk a világban, mégis azt látjuk, hogy egyre kevesebb ember él természetes meztelenségben. Egyrészt a vallási tabuk miatt (főleg olyan területeken, ahova a keresztény misszionáriusok betetették a lábukat), másrészt a társadalmi rétegződés miatt (mert a hierarchiát a legjobban a ruházattal lehet kifejezni). De ott is terjed a ruházat viselése, ahol azt sem a vallás nem tiltja (pl. a hinduknál), sem a hierarchia nem jelentős (pl. az egyenlőséget hirdető közösségekben). Magam is jobban szeretek nadrágban, zokniban, szandálban kirándulni, legfeljebb deréktól felfelé vagyok meztelen - amíg le nem égek. És mégis imádok meztelenül lenni - főleg zárt, árnyékos helyen (tehát nem vagyok "napimádó", ahogy a naturistákat sok helyen nevezik). Egyszerűen szeretem érezni, hogy nincs semmi rajtam. Szeretek meztelenül aludni, meztelenül járkálni a lakásban. Ha nem vagyok egyedül, akkor is - persze, csak ha a vendégem nem emel ellene kifogást. Hogy ő is meztelen-e, nem is annyira érdekel. De ha igen, akkor még a közös meztelenség élményét is át tudom élni. Eddig semmi erotikáról nincs szó. A meztelenség egyedül, társaságban, párosan vagy családosan egyformán jó. Kellemes érzése a testnek. Ha egy nővel kettesben vagyok meztelen, és - mondjuk - egy zenei CD-t hallgatunk behúnyt szemmel, akkor is a zenére és erre a jó érzésre koncentrálok. Ha a hölgy történetesen többre is vágyik, szinte egyik percről a másikra forrósodik fel a hangulat közöttünk. Ekkor jelenik meg az erotika. Élvezzük és kívánjuk egymást, és élvezzük ezt az érzést. Nekem erekcióm lehet (de ez nem lényeges), és hasonlóképpen nedvesedhet meg a partnerem combjai között a törölköző. Ez még mindig nem szex, még mindig csak valami vibráló erotika. Akkor sem más, ha a kezünk összeér, vagy gyengéden, szeretettel egymáshoz érünk. A szex akkor kezdődik, amikor valamelyikünknek valamilyen elvárása van, akarunk valamit a másiktól, stimuláljuk egymást, valamilyen módon ki akarunk elégülni. Ha ez a vágy egyoldalú, és mi nem vagyunk erőszakos természetűek, akkor még innen is gyorsan vissza lehet térni a tiszta érzékiséghez és harmóniához. Ha mindkét partnerben megszületik a vágy, akkor létrejöhet egy nemi aktus. Ha több személy jön össze ebből az utóbbi célból, akkor beszélhetünk csoportszexről. Ha nincs erőszak, ha az elvárások kölcsönösek, és megvan egymás tisztelete, a kedvesség, a szeretet, akkor ez magánügy, azoknak a magánügye, akik részt vesznek benne. (Személy szerint több rossz tapasztalatot szereztem ilyen helyeken, mint jót. A férfiakat a teljesítmény motiválta, a nőket a kíváncsiság, és a gyengédség háttérbe szorult a nyers szex mellett. A swingerklubokat nem próbáltam ki, de hallomásból tudom, hogy ott is nagyjából ez a helyzet.) Ha valakinek az a legfőbb vágya, hogy természetesen éljen, nem kell feltétlenül meztelenre vetkőznie. Elég, ha villamosozás helyett gyalogol, sör helyett vizet iszik, televíziózás helyett olvas, popzene hallgatása helyett maga énekel, és nintendózás helyett legóból épít valamit. És egy erdőkerülő vagy egy halász valószínűleg természetesebb életet él, mint egy nagyvárosi naturista. Mire akarok kilyukadni? A meztelenség több érvrendszer ütközőpontjában helyezkedik el, ezért is vált ki olyan sok vitát. Aki a természetet védi, annak nem feltétlenül kell hozzá levetkőznie (gondoljunk csak az olajszennyeződéseket eltávolító, állig felöltözött, könyékig kesztyűs önkéntesekre). Aki szeretkezni akar, sokszor nem veti le az összes ruháját (néha még a lovaglócsizmáját is magán "felejti"). Aki az egyenlőséget hangsúlyozza, az leginkább ruhástól jár politikai gyűlésekre. Aki a testét sanyargatja, az sem didereg meztelenül az esőben, hanem böjtöl. Mire jó hát a meztelenség? A meztelenség önmagában jó. És nem erkölcstelenség, de nem is garancia az erkölcsösségre. Aki szeret meztelenül lenni, az se nem rosszabb, se nem jobb másoknál. Ahogy az önmegtartóztatásban élő katolikus pap nem nézheti le a gyereket csináló és nevelő hívőt, ahogy a csoportszexes párok nem nézhetik le a naívul hűségeseket, ugyanúgy a naturista sem nézheti le a textileseket vagy a szexuális promiszkuitás híveit. Minden attól függ, hogy tiszteletben tartják-e minden ember alapvető jogait, méltóságát, szabad választását. És a szabadság a kulcsszó. Ezért nekem jobban tetszik a Freikörperkultur (a szabad test kultúrája), mint a naturizmus (ami mögött megbújhat a más nézetet vallók éles kritikája - gondoljunk csak arra, hogy milyen hévvel hajlandók egyesek elítélni az "öncélú pucérkodást"). De a legjobban a nudizmus szó tetszik, mert abban nincs semmiféle ítélkezés, értékválasztás és -elutasítás, hanem csak a lényeg: a meztelenség választása. Én nudista vagyok. Olyan nudista, aki tiszteli a természetességet, tiszteli a test méltóságát, de tiszteli és megérti a másságot is. A nudizmus az én szememben egyfajta harmóniára törekvés: legyen harmónia a lélek és a test között, az ember és a természet között, az egyik ember és a másik ember között. A harmóniához jobban illik a csend és a meditáció, mint a harsányság. Ezért nem tetszenek a naturista bulik, a sportversenyek, a szépségversenyek (ha minden test egyenlő, akkor szépség szerint sem szabad különbséget tenni közöttük). Nem baj, ha jókedvünk van, nem baj, ha harsányan ünneplünk - de ehhez nem kell levetkőzni. Ha levetkőzünk, némuljunk el, hagyjuk, hogy megérintsen bennünket a meztelenség varázsa és misztériuma. Olvadjunk bele a természetbe, és ezt a különleges érzést osszuk meg másokkal is. Élvezzük saját emberi szépségünket, és nyugodtan gyönyörködhetünk mások testében is. Ebben az értelemben a meztelenség - az egyéni és a csoportos egyaránt - egyben vallási érzés, a harmónia állapota. Az én nudizmus-felfogásomnak van egy sarkalatos pontja: a minden felé nyitottság. Aki egyensúlyban van, az bármerre elmozdulhat, és ehhez nem kell feladnia önmagát, hiszen az egyensúlyi állapothoz ugyanolyan egyszerűen visszatérhet. Ha minden irányban nyitott vagyok, akkor mehetek délelőtt templomba (és élvezhetem a csendet, Isten nyugalmát), mehetek délután a naturista strandra (és élvezhetem a levegő, a víz, a meztelen test és a barátok harmóniáját), és mehetek este egy csoportszex rendezvényre (és élvezhetem, hogy másoknak is, magamnak is örömet okozok). (Persze lásd ezzel kapcsolatban a fenti fenntartásaimat!) Még a gyerekeim előtt sem kell szégyellnem magam, csak arra kell vigyáznom, hogy idő előtt ne vegyenek részt az utóbbiban (na jó, én a templomba járást sem kezdeném túlságosan korán, mert nem akarom, hogy a pokollal ijesztgessék őket). És arra törekednék, hogy megértsék: mindezt tiszta szívvel, senkinek kárt nem okozva csináljuk.