NADASDI Istvan (nadasdi@geo.ulg.ac.be)
Thu, 05 Mar 1998 12:32:48 +0100
Tobb baratunk kiséri figyelemmel a "cserehati ugyet". Altalaban nem szeretek cikkeket teljes terjedelemben idézni. Ezuttal azonban elterek ettol a gyakorlattol. Ugyanis Molnos Lajos, a Magyar Közélet foszerkesztoje, altal irt sorok jol ismertetik a cserehati problemat, annak elozmenyeivel es varhato kovetkezmenyeivel a sajatos romaniai politikai kornyezetben (lasd Magyar Közélet II. évfolyam, 2. szám 1998. február). A helyzet alakulasat figyelnunk kell annal is inkabb mert a nagy magyar sztrojka szerint ( Hornra Gonczre, Kovacsra es Kunczéra gondolok) a magyar-roman viszony alakulasa rendkivulien kedvezo. Szerintuk nem szabad a magyar kulpolitikanak beavatkoznia ugymond a roman belugyekbe. Oket csak a NATO es EU jogositvany erdekli. Hogy ez a jogositvany mire szol, azzal meg ok maguk sincsennek tisztaban nemhogy a magyarorszagi kozvelemeny. Nadasdi Istvan (Liege, Belgium, Vallon regio, Francioanyelvu Kozosseg) Székelyudvarhely a "csereháti" ügy Adódott 1966-ban egy, látszólag mindközönséges jogi helyzet. Ennek a lényege az, hogy az udvarhelyi önkormányzat, azaz a polgármesteri hivatal nem hosszabbított meg egy építkezési engedélyt, mivelhogy kiderült: jogi vétségek történtek a szóban forgó épület körül. Az önkormányzat álláspontja: mindaddig nem adható ki az építkezési engedély meghosszabbítása, amíg jogi úton nem tisztázódik a helyzet. Azonban hamar kiderült: ez csak látszólag "egyszerû jogi helyzet", hisz sokkal többrôl van itt szó. Jelesül: egyfajta politikai kurzus, hatalmi törekvés megvalósításáról, amelynek hosszú távon a végsô célja a Székelyföld etnikai összetételének a megváltoztatása, a magyar tömb "felhígítása". Ebbe az évtizedek óta tartó általános és átfogó koncepcióba illeszkedik bele mindaz, ami és ahogyan Székelyudvarhelyen, a Csereháton felhúzandó, illetve már fel is húzott épület kapcsán történt, történik. Ilyetén a tegnapi (Iliescu-féle) és a mai (Constantinescu-féle) Hatalom beavatkozása révén az "egyszerû, mindközönséges" jogi esetbôl "ügy" lett, mégpedig a médiáknak köszönhetôen "interetnikai ügy" , amelyet jól ki lehetett és lehet használni a romániai magyarság, a kormánykoalíciós partner: az RMDSZ elleni uszításra, vádaskodásra, hangulatkeltésre. Olyan "biztonsági szelepként", amellyel a mindenkori Hatalmak akkor élnek, midôn a társadalomban felhalmozódott gazdasági-szociális eredetû feszültségeket le akarják vezetni. S mert a bajok forrásának megszüntetésére nincs elfogadható alternatívájuk, a nemzeti érzelmek felszításával, gyûlöletkeltéssel, uszítási kampánnyal igyekeznek elterelni a figyelmet a reális problémákról. És ez az elterelô manôver általában sikeres. Románia esetében mindenképpen. Itt mindig is jól kijátszható volt és még mindig eredménnyel játszható ki az ún. "magyar kártya", az abizonyos "magyar veszély", "Erdély elrablása" stb., stb. Mivelhogy mára már világosan látható, hogy lényegében milyen szándékok, törekvések rejtôznek az épület "háta mögött", úgy vélem s azt hiszem, nem vagyokegyedül e téren , hogy az, ami Székelyudvarhelyen, a Csereháton történik, valóban ügy. Számunkra is! (Vagy, ha még nem az, azzá kell váljék.) Elvi kérdésekrôl van itt szó mindkét "fél" részérôl. A "csereháti ügy" tulajdonképpen modell-értékû arra nézvést, hogyan próbálkozik mindenkor a soros Hatalom átvéve-átadva a "stafétabotot" "megoldani" a nemzetiségi kérdést Romániában. Csepp a tengerbôl ez az eset ("ügy") , amely egy rég és nagyon jól kigondolt cselekvési program, stratégia, következetes végrehajtás hosszú távra készült forgatókönyvének minden elemét tartalmazza. Számunkra is mindenképpen tanulságos eset, nem árt tehát közelebbrôl is "megszemlélni": . Az 1997. májusi "csereháti események" után frontális támadás indult többek között és elsôsorban az "ügy" székelyudvarhelyi érintettjei: polgármester, alpolgármester és tanácsosok ellen. A székelyudvarhelyi önkormányzat (tanács) ECKSTEIN KOVÁCS PÉTER jogászt, az RMDSZ Kolozs megyei szenátorát kérte fel jogi képviseletének ellátására a csereháti ügyben. "1997 ôszétôl vagyok az udvarhelyi önkormányzat ügyvédje válaszolja kérdésünkre Eckstein Kovács Péter szenátor. Azzal bíztak meg, hogy indítsak pert egyrészt az Aris Industrie S. A. (részvénytársaság), másrészt pedig a bukaresti székhelyû Szeplôtlen Szívek kongregáció egyesülete ellen. Mégpedig: 1. a székelyudvarhelyi önkormányzat és az Aris Industrie Rt. közti telekkoncessziós szerzôdés semmisnek nyilvánításáért; valamint 2.: az Aris Industrie Rt. és a Szeplôtlen Szívek közt létrejött ajándékozási szerzôdés megsemmisítése végett. A pereskedést Székelyudvarhelyen indítottuk el, amely azonban (az alperes peráthelyezési kérelmének jóváhagyása nyomán) átkerült a marosvásárhelyi bíróságra, ahol jelenleg is folyamatban van. Kezdjük a koncesszionálási szerzôdéssel, illetve az e körül adódó problémákkal. Nos, több törvénysértés is történt e szerzôdés létrejöttekor. Például: az Aris Industrie S. A. amint a neve is jelzi egy profitorientált kereskedelmi társaság, így tehát mint ilyen, a törvények értelmében kimondottan csak licitàlàs utjan juthatott volna hozzà aa 16 700 négyzetméteres elek hasznalati jogahoz es nem licitálás nélkül, úgynevezett "közvetlen" koncesszionálás révén (99 éves idôtartamra). (Csak zárójelben: e "módszer" következtében a helyi önkormányzatot ráadásul tetemes anyagi veszteség is éri, hiszen az Aris jelképesnek mondható összeget, évi 1 290 000! lejt fizet csak a hatalmas, udvarhelyi viszonylatban nagyon jó helyen lévô területért.) A csereháti intézmény (speciális iskola) felépítésére a pénzt a svájci Basel Hilft Egyesület adta-adja. A koncessziós szerzôdésben azonban egyetlen szó sem esik az egyesületrôl! Továbbá: a kérvényezô fél az Aris Industrie S. A. a koncessziós szerzôdésen azonban egy másik jogi személy, az Aris Kft. gyergyószentmiklósi alegységének a pecsétje található! Két külön jogi személyrôl van szó. Az egyik egy Rt., a másik egy kft. Esetünkben az egyik kérvényez, szerzôdést köt, a másik pedig pecsétel. Ez egy jogi abszurdum, s mint ilyen, megengedhetetlen és elfogadhatatlan. Ami nagyon lényeges!: a szerzôdésben az áll, hogy az épület a székelyudvarhelyi fogyatékos gyerekek számára készül, speciális iskolaként ("coalã pentru copiii handicapaøi"). A tanács csakis ezzel a céllal és feltétellel koncesszionálta a területet az Arisnak. Az Aris Industrie S. A. a felhúzandó épületet elajándékozta a Szeplôtlen Szívek Egyesületének. És ebben az adományozó levélben már szó sincs sem a székelyudvarhelyi fogyatékos gyerekekrôl, sem pedig a fogyatékos gyerekeknek készülô speciális iskoláról hanem mint árvaház (coalã pentru copiii orfani) jelenik meg az épület, illetve rendeltetése!!! Ez az újabb törvénysértés, ugyanis az Aris S. A.-nak nem volt joga a telektulajdonos tudta és beleegyezése nélkül megváltoztatni a szerzôdésbe foglaltakat. Az épület valóban nem fogyatékos gyerekeknek készült, tehát nem speciálisan épített (hogy pl. tolószékkel is lehessen benne közlekedni), hanem fizikailag egészséges, ép gyerekeknek. Valóban árvaháznak. Nos, a fenti törvénysértések alapján az udvarhelyi önkormányzat jogosan kéri a szerzôdés felbontását. (És ez kötelessége is.) Mint említettem, az építkezési engedély 1996-ban lejárt. A munkálatokat folytatni kellene. A helyzet pillanatnyilag az, hogy engedély híján nem lehet törvényesen folytatni az építkezést. Az engedély meghosszabbítását már 1996-ban kérte a kongregáció és nem kapta meg. Sem akkor, sem azután. Csak érdekességként említem meg, hogy pl. az Aris Rt. nem is tudott arról, hogy gond van az építkezési engedély meghosszabbítása körül! Fontos! és nemcsak jogi szempontból az épület használatának kérdése. Vagyis az, hogy a megajándékozott mikortól veheti használatba az épületet (költözhet be). Nos, az ajándékozási szerzôdés ezt is világosan és egyértelmûen leszögezi: csak a teljes befejezés és a hivatalos átadás ("recepcionálás") után! Ennek ellenére a kongregáció már 1997 májusában "bemegy" a még nem teljesen kész, hivatalosan még át nem adott épületbe. Minden jogi alap nélküli ez a betelepedés, tehát törvénytelen! Amint az köztudott, akkor az udvarhelyi polgárok egy csoportja eltávolította ôket az épületbôl. Ez nagy port vert fel, a médiának betudhatóan, amely országos méretû közhangulatot keltett az udvarhelyiek ellen. Az apácarend ezt követôen folyamatosan "bombázta" a kormányt minek eredményeként 1997. december 8-án annak a koalíciós kormánynak a fôtitkára, amelynek az RMDSZ is tagja, Remus Opri rejtetten és meglepetésszerûen megjelent Székelyudvarhelyen, s egy régebbi bírósági végzés alapján lepecsételt és az udvarhelyi önkormányzatnak (illetve polgármesteri hivatalnak) megôrzésre átadott épületbe behatolt, és karhatalmi segédlettel, fizikailag is besegítette o Hangsúlyozom: karhatalmi segédlettel, törvénytelenül, erôszakosan! törvényesség látszatát keltse, levetette egyébként jogszerûen a már említett pecsétet az épületrôl. Az apácarend tagjai azóta is bent vannak az épületben, vélük együtt bent tartózkodnak a karhatalom emberei is, úgymond, megvédendô az apácákat. Hogy mi történik az épületben, azt nem-igazán lehet tudni, hiszen oda csak az mehet be, akinek erre az apácák engedélyt adnak! Sokan nem értették ezt az ún. pecsétlevevést, s úgy hitték, hiszik, hogy valami olyanféle törvényszéki végzésrôl van szó, amelynek értelmében az apácák jogosan, törvényesen hatoltak be az épületbe, és törvényesen tartózkodnak bent azóta is. Nos, egyáltalán nem errôl van szó. Hanem csupán csak arról, hogy az udvarhelyiek annak idején kérték az építkezés leállítását, mivel arra már nem volt építkezési engedély. Ez megtörtént, s törvényszéki végzés nyomán pecsét került az épületre mindaddig, amíg a jogi helyzet tisztázódik, s valaki folytathatja, befejezheti az építkezést, s ezt követôen majd hivatalosan átveheti az épületet. Az apácák ez ellen Marosvásárhelyen a táblabíróságon fellebbeztek, és nyertek. Ez azt jelentette, hogy az épület megôrzése ezt követôen már nem az udvarhelyiek, hanem az apácák feladata. Nem gyôzöm újólag is hangsúlyozni: ez a törvényszéki végzés csakis a megôrzésre vonatkozik, így jogot ad a pecsét levételére is, de nem jelenti azt is, hogy az apácák beköltözhetnek az épületbe, elfoglalhatják s bizonyos fokig használhatják is azt (hiszen ott laknak, étkeznek stb.)! Az udvarhelyiek, amíg az ô hatáskörükbe tartozott a (lepecsételt) épület állagának megôrzése, nem mentek be, nem "belülrôl" ôrizték, mivelhogy ez törvénytelen lett volna. Summa summarum: az épület állagáért most már az apácarend felel, amelynek tagjai, Remus Opri kormányfôtitkár segédletével törvénytelenül telepedtek be az épületbe, s azóta is jogellenesen tartózkodnak ott. Ez a lényeg. És az is nagyon lényeges, hogy a terület jelenleg az udvarhelyi önkormányzat tulajdonába tartozik. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a leköszönô Vãcãroiu-kormány, egyik utolsó tetteként, egy kormányrendelettel elvette volt az udvarhelyiektôl és az apácáknak adta a területet. Ezt a kormányrendeletet sikerült az RMDSZ-nek megsemmisíttetnie, s visszaadatni a Ciorbea-kormánnyal jogos tulajdonosának a telket. Megbízatásom az is, hogy nyilváníttassuk semmisnek az ajándékozási okmányt is. Nos, ha a koncesszionálási szerzôdést sikerül semmisnek nyilváníttatni, ez automatikusan következik be. Egyébként az ajándékozó okmány körül is van egy sor homályos folt. Az okmányból nem-igazán derül ki, hogy tulajdonképpen a Basel Hilft avagy mégiscsak az Aris Rt. az ajándékozó. A B. H. többszörösen is kijelentette, hogy mint pénzt adó ô az ajándékozó, lévén hogy ô az épület tulajdonosa. Az sem tiszta, hogy az épületet formálisan elajándékozó Aris Rt.a Basel Hilft Egyesület megbízásából járt el úgy, ahogy eljárt? A telek kedvezményezettje koncesszionálója az Aris Rt. Szóval, eléggé bonyolult a helyzet. S hadd említsek meg itt is egy érdekes momentumot: az Arist mint igazgató egy Robia Aristid nevû egyén képviseli ebben az ügyben, akirôl azt kell tudni, hogy 1989 elôtt, Ceauescu-zsoldban, nagykövetségi alkalmazott volt Románia svájci nagykövetségén. No comment. Röviden ez a tényállás a csereháti ügyben. Megítélésem szerint is az ügynek súlyos politikai vonatkozásai is vannak. A bukaresti Adevãrul szerint például ez a románmagyar jóviszonynak a próbaköve, s én szerintük "az udvarhelyi barbárok ügyvédje" vagyok. A történtek alapján úgy látom én is, hogy itt valóban többrôl van szó, mint egy "egyszerû" jogi esetrôl. Anélkül, hogy különféle spekulációkba kezdenék, felteszem én is a kérdések egész sorát. Például: Egy bukaresti apácarend, amelynek nincsenek hívei legalább ötven kilométeres körzetben, ahol jószerint románok sem élnek, miért ragaszkodik foggal-körömmel Székelyudvarhelyhez és az árvaházhoz? Mi áll e mögött a makacsság mögött? Lehet-e, szabad-e erôszakkal "jót tenni"? Az a Remus Opri, aki aláírta a telek udvarhelyieknek való visszaadásáról szóló kormányrendeletet, vajon ô kimondottan csak saját elhatározásából, önfejûleg lépett-e fel törvénysértôn és erôszakosan 1997. december 8-án fenntartása? Kiknek az érdeke és milyen megfontolásból, hogy az egész udvarhelyi magyar közösséget és vezetést agresszív nacionalistának, románellenesnek állítsa be? Kik a felbújtók, a bábuk, eszközök ebben az ügyben? Magas rangú köztisztviselôk miért mûködnek közre? A parasztpárton belüli hatalmi harcot miért kell ilyetén is a közvéleménybe bevinni? Remus Opri a nacionalista szárnynál akar jó pontokat szerezni azáltal, hogy törvénytelenül és erôszakosan beavatkozik egy jogi ügybe? Remus Oprit miért nem vonták eleddig felelôsségre?... Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, s tudnunk kellene rájuk a választ. Teljességgel érthetetlen és 1989 után példátlan az is, ami Szász Jenô polgármesterrel, Sófalvi László alpolgármesterrel, Bardócz Csabáékkal történik. 1997 májusa után Bardóczékat pénzbírsággal sújtották. Ennek ellenére most mégis ügyészségi vizsgálat folyik fent nevezettek ellen. Nyomoz a rendôrség is, hogy megindíthassák a bûnvádi eljárást ellenük. Én ezt zsarolásnak és megfélemlítési akciónak értékelem. Az udvarhelyiek, a vezetôség, önkormányzat békés, jogi is, hogy 1997. december 8-án nem vitték ki az embereket a Cserehátra! Ennek ellenére folyik ellenük a nyomozás. Úgy ítélem meg: egyesek jelesül a Hatalom példát akarnak statuálni a helyi közösségek különösen pedig a magyar közösségek számára a téren, hogy itt és most, Romániában ôk még kimondottan helyi jellegû ügyekben sem tudnak a központi hatalom törekvései ellen fellépni. A karhatalom (csendôrség, rendôrség, rohamegységek) bevetése olyan esetben, amikor egy helyi közhatalom (önkormányzat) és egy kereskedelmi társaság közti jogvitáról van szó ez kérem szépen egy olyan precedenst teremthet, amely nagyon veszélyes az egész román demokratikus kibontakozásra nézvést is! Elvi, a jogállamiság szempontjából tehát mindenképpen ügyrôl van szó! Erre oda kell figyelnünk, RMDSZ-szinten is! A megoldás? Nos, egy jogállamban, egy demokráciában ezt valóban "sima jogi ügyként" kezelnék, politikamentesen. Én bizakodó vagyok, mert az udvarhelyieknek igazuk van mind jogi, mind pedig elvi, politikai vonatkozásban. De, ismerve az eddig történteket, felteszem a kérdést: S ha az apácáknak, "felsôbb" segédlettel, mégis sikerül folytatniuk és befejezniük az építkezést, s úgymond hivatalosan át is venni az épületet nos, akkor lesz-e vajon olyan törvényszék, amelyegy beindult intézménybôl árvaházból úgymond, kilakoltatná ôket?! Aligha. Szükségesnek érzem tehát, hogy az RMDSZ mint érdekvédelmi szervezet a leghatározottabban támogassa az udvarhelyieket úgy, ahogy azt például Markó Béla és Verestóy Attila tették a Vãcãroiu-féle kormányrendelet visszavonatásakor! Kormánykoalícióban tehát hatalmi tényezô lévén, érvényt kell tudnunk szerezni egy "mindközönséges" jogorvoslatot illetôen is. Mert ne feledje el senki: Szász Jenô udvarhelyi polgármester leváltásának kérdése már szerepelt kormányülésen is. Tehátkirúgják, ugyebár, aztán börtönbe is zárják?..." * Kaszárnyaépítések, katonaság betelepítése, rendôrségi állomány növelése; Cseresznyés Pál és a többi vásárhelyi "vétkes" kálváriája; az oroszhegyiek és zetelakiak vesszôfutása s most, a csereháti ügy; legmostabb pedig a kézdivásárhelyi ún. "rendôrgyilkosok" ügyének elôvétele, "felmelegítése"! Erre mondaná nagyapám, ha élne: "Fog ez menni..." Fog ez menni ezután is?... És meddig?!... Molnos Lajos