Järvafältet

Miért  írok a Järvafältet-röl? Elsösorban azért, mert  Svédországban ezen a helyen vagyok leginkább otthon. Amikor Budapesten vagyok, ez az a hely, amelyet a leginkább hiányolok.

A térkép a rezervátumot ábrázolja, de a terület elhúzódik déli irányban is Stockholm felé.

Stockholm, noha más jellegü város, szépségben nem marad el Budapest mögött. Ennek titka részint hatalmas vízfelületeiben, részint tágasságában rejlik. E tágasság pedig annak következménye, hogy Stockholm sürü beépítettségü, belvárosi része kicsi, viszont  külsö kerületei, az un. alvóvárosok, szépen megörzött természeti környezetben fekszenek. A Järvafältet egyike ezeknek a zöld foltoknak, s ezek közül is a legnagyobb. Ha a térképen tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy észak felé nyitott, elsétálhatnánk rajta keresztül a kora középkori kisvároshoz, Sigtunához. Az alábbi térképen ez a terület körülbelül egybeesik a Kista és a nagyító fölött nyíló zöld háromszöggel.

Talán azért maradt meg így érintetlenül, mert 1915 és 1968 között katonai gyakorlóterep volt. Manapság a hetvenes évek végén épült lakótelepek fogják közre.  Mindazok számára, akik itt laknak, a Järvafältet felbecsülhetetlen értékü. Alkalmas rövidebb sétákra, és hosszabb kiránulásokra egyaránt. Az ún. északi Järvafältet természetvédelmi környék, mivel ritka növények találhatók a területén. Úgy a déli, mint az északi területek állat-, de különösen madárvilága gazdag, a helyi ornitológus klub felmérései szerint legalább 240 különféle madárfajt figyeltek meg az elmúlt két év alatt a területen!

Sétáink során gyakran találkozunk özekkel, mókusokkal, sündisznókkal, de a legszaporább a nyúl és tavasszal a fácán. Nyáron legkedvesebb idötöltésünk a bíbicek megfigyelése, ezek az Igelbäcken nevü patakhoz közel esö mezökön tanyáznak. Harcba bocsátkoznak még a jóval nagyobb, lebegö reptü rétihéjával is. Legnagyobb állatélményünk a nagy fülesbagollyal való találkozás volt. A fiókákat többször is sikerült megfigyelnünk, mielött igazán szárnyra kaptak volna. Megfigyelhetö az egerészölyv és a sólymok különféle fajtája, föképpen a vörösvércse. Az Igelbäck fölött húznak a szürkegémek és a vadludak, vadkacsák a Säby tó, vagy a többi tavak felé. Az Igelbäck tette a környéket állatokban olyan gazdaggá, de történeti értéke is van; ezen halyóztak a vikingek Sigtuna és a délebbi területek között. Az ö emléküket számos "runa" kö örzi, a lakótelepek közvetlen szomszédságában.

Akik kisebb sétával is beérik, azok mindjárt Akalla mellett elnézelödhetnek Akalla falu környékén. Ez egy régi tanya, amelyet megöriztek, hogy a gyerekek állatokat gondozhassanak, ha kedvük tartja. Vannak itt lovak, tehén, birkák, kecske, mindenféle baromfi, de a vadkacsák is szívesen "kalózkodnak" a kis kacsaúsztató tó partján.

A környéket még mozgalmasabbá teszi az a kis repülötér, amelyet még a katonák hagytak hátra.  A légi tevékenység élénk a környéken, a nyári félévben erre felé navigálnak a hölégbalonok, s itt a közelben szállnak le.

A Järvafältet egyszerüen megközelíthetö a turistának is, a 11. metróvonal visz ki a belvárosból, erre legegyszerübb a T-Centralen megállóban "leszállni" (ez a legmélyebb vonal a barlangvasútnak is beillö stockholmi metrón). Kista, Husby és Akalla megállók felöl egyaránt megközelíthetö, de a legközelebb Akallához fekszik, mely egyben a 11.vonal végállomása.