Mi, akik részesei voltunk, még hetekig elvidámkodunk azokon az élményeken, amelyeket a MEZŐKOVÁCSHÁZI CHATBULI-ként emleget a továbbiakban a történelem. Amolyan tőmondatos hangulatban voltunk. A nap süt. Az ég kék. A fű zöld. A sör hideg. Atyuska verdája a három nap alatt az ország legleharcoltabb állapotban lévő négykerekűjévé avanzsált. Jött a telefon és a valamikor nagyképűen autóként emlegetett, egykor tán fehér színű zsiga önmagától elindult a főutcán, hogy a stabil tájékozódási pontként jegyzett templomtoronynál megállva, továbbnavigálási céllal elvezesse a monstre buli bázisára az érkezőket. Pénteken estére voltunk már vagy kétszerannyian. Valahol valakinél biztos született egy névsor is, így jelen sorok krónikásának nincs más dolga, minthogy megossza mindazon élményeket, amelyekre emlékezik. Mit tegyek na, jó körtepályinkát mérnek arrafelé J. A péntek este első fele totózással telt: sikerült-e Mobil Jolinak pegit és Ilyt felvenni a ház előtt, vagy eredményes volt a félig sem szándékos félreinformálás. Merthogy mobilkánk úgy este öt körül felhívott telcsin, hogy tudunk-e valamit az említett párosról, merthogy ott szobrozik egy órája a kapuban, ők meg sehol. Mi már Pestről kifelé száguldva, a kocsiban ordítottuk az Eddát, de úgy, hogy a levegőben szálló madarak kopaszodni kezdtek a rémülettől, és szó, mi szó, a mellettünk elsuhanó autók utasainak arcán is láttunk némi gyanakvást. Mondtuk hát mobilkának, ne várja a lányokat, merthogy mi úgy tudjuk atyától, hogy ők már délelőtt megérkeztek vonattal. Mobil tehát megnyugodva az emberi hülyeség állandóságán, elindult, mígnem az utca sarkán érte a telefon pegikétől, hogy tán gyönne már ki a lakásból, merthogy ottan az emeleten várják őt már egy órája. Na de mi erről akkor még nem tudtunk, Mezőkovácsházára érve meglepetve tapasztaltuk, hogy sem pegi, sem Ily nincsenek sehol. Orosházán jártak már amikor a telefonunk érte őket, kicsit megszeppenve hallgattuk, hogy jani ott veszi fel őket. Janiról addig még nem hallottunk, visszakérdezni nem mertünk, végül megérkezett a triumvirátus, mobil – Ily – pegi, hát jani a környéken nem volt, a viszontlátás első üdvözlő szavait pedig inkább feledje jótékony homály…. Na innentől kezdve viszonylag gyorsan alkalmazkodtunk egymás alkoholszintjéhez…. Egyedül a pincérét nem sikerült elérnünk. Ez egyébként a három nap alatt a továbbiakban is eredménytelen próbálkozásnak bizonyult.J Ennek ellenére a kaja jó volt, és a felszolgálással sem igen volt gond, kértünk amit kértünk, kaptunk amit kaptuk, végül is elcserélgettük egymás között a mindenféle nedűket…. Atyus szegény, fővarázslóként oldott meg mindenki helyett mindent, ha bajban voltunk, csak szóltunk, ő ugyanis otthon volt a kocsmában, a strandon, a panzióban, a koleszban – csak otthon nem volt soha…. Mikor aludt, ma sem tudjuk! A péntek este záróeseményeként – ami egyébként már szombatra esett – kajára vadásztunk a panzióban, merthogy előrelátóak voltunk és piát vittünk eleget, hami azonban nem volt, mígnem sany megszánta a társulatot és fogalmunk sincs hogy csinálta, de pillanatok alatt mindenféle sonkás-sajtos szendvicsek lettek elővarázsolva, amit azonmód fel is faltunk, mert bár ahogy megrettenve tömegnyomásra végül elárulta, kiflee-nél volt ám vésztartaléknak egy tibicsoki ez azért kevésnek tűnt annyi embernek, mégha testvériesen osztottuk volna el, azaz aki először fér hozzá, azé a fele, a maradékon pedig osztozzanak a lassúak…. Eképp megnyugodva hangoskodtuk végig az éccaka hátralévő részét, panziósnéni szegény ott helyben közölte, hogy legnagyobb sajnálatára neki másnap éjjel aranylakodalomba köll mennie, pedig ez nyilván csak kifogás volt, hiába lobogtatott csicsás meghívót, tudtuk ám, hogy csak menekül… Na szóval végül a koleszosokat hazazavarván nyugovóra tértünk, és a reggel összedobott emlékek szerint aludtunk is egy keveset. Kilenckor a kedves házinéni az addigra jól bejáratott szokás szerint bekopogott sanyék ajtaján, kezében két csésze gőzölgő kávéval – merthogy sanyék ezt hagyományként bevezették már néhány nappal azelőtt. Mivel a panzióbeli szobák egy közös nappaliból nyílnak, így valamennyien felébredtünk mind a kopogásra, mind a kávé illatára, amelyből szerencsére jutott mindannyiunknak, s amelyet amúgy pizsamásan – sanynak nagyon jól áll a zöld hálóköntös J - be is zuttyintottunk, többet kérni már nem mertünk, úgyhogy húztunk is vissza a bázisra pótolni az éjszaka nyugalma alatt elveszett alkoholmennyiséget. Mezőkovácsháza sok dologról is nevezetes – ezek közül mindenképpen kimelkedik az egy négyzetméterre jutó legyek száma. Szóval mintegy négymillió légy meghitt társaságában próbáltuk feldolgozni az előző nap eseményeit és a reggelit – sült kóbi, virsli, tea satöbbik – aztán átvonultunk a kocsmától mintegy harminc centiméterre lévő strandra, ahol is bevettük magunkat a büfébe, az első kör után a pincér már kérés nélkül is tudta, melyikünk mit iszik. Sipikénk megdöntötte a fiára egy perc alatt legtöbb anyai figyelmeztetést zúdító rekordot, mígnem megelégelve ezek teljes eredménytelenségét, feladta ezirányú próbálkozásait és hagyta, hogy mindhárom chatpalánta kibontakoztassa saját egyéniségét, amely Marcinál szüntelen székhintázásban, Zsófinál fagyievésben, Máténál pedig abban nyilvánult meg, hogy rendesen helyrehozta, amit másik két tesója elrontott. A kutyát sipi már nem merte bemutatni nekünk, de azt azért megtudtuk, hogy az éccaka náluk sem telt eseménytelenül, merthogy az ebet nem sikerült kizárni a szobából, mert az bemászva az ágyak alá időnként úgy adott magáról életjelet, hogy böködte az ágy alját és randán vinnyogó neszeket hallatott. A koleszbeli éjszaka információit adja tovább aki átélte, annyit azért sikerült megtudni, hogy pegike illően csendre intette a szoba ajtaját – mondván neki, hogy csittttt!! – de lehet, hogy ez már másnap volt???? Reggel kiflee kapott egy vödör kávét, amelyet követően ismét nyugovóra tért, legközelebb ebéd környékén láttuk viszont, addigra már mindannyian megszoktuk, hogy napszemüveg nélkül nem fordul elő – szerintünk abban is aludt. A délelőtt kiemelkedő eseményei között említhetjük meg, hogy vagpityuékat valaki bezárta a koleszba, szerencsére minálunk az egy főre jutó mobiltelefonok száma minimum három, így némi körtelefonok után sikerült a tettestől visszaszerezni a bejárati ajtó egyetlen kulcsát, és a foglyok kiszabadítást nyertek.

A délután velünk történt eseményei nem publikusak, a híradásokból hallottuk, hogy volt mindenféle lovasroham a főutcán, Alitta többek szemtanúsága szerint igazolta, hogy a magyar tényleg lóra termett, diofának annyit mondtak a lovászok, hogy szorítsa a pacit, merthogy kengyel az nem volt, az eredményt magunk is láttuk, dio állta a kihívást, hogy hány kört ment, nem számolta, egyrészt mert koncentrált nagyon, másrészt mert a röhögéstől örült, hogy egyáltalán a lovon maradt. J

Mezőkovácsháza egyébként nagyon szép város, minden sarkon kocsma terem, úgyhogy viszonylag ritkán voltunk szomjasak. Az odavalósiak láthatóan megszokták, hogy időnként elmegyógyintézeti ápoltak ütik fel a tanyájukat náluk, mert jelenlétünket kedvesen, bólogató elnézéssel fogadták. A nagyképűen Park Vendéglő nevet viselő krimó mint bázisobjektum messziről is kiváló tájékozódási pontot nyújtott a szombaton érkezőknek, merthogy olyan röhögéshullámok jöttek ki belőle, ami messze hangzóan mutatta az irányt. A legérdekesebben mobilizált személy a nap folyamán sipikénk volt a piros autójában, akit ugyanis mindig csak érkezni láttunk, elmenni sosem! Az este fénypontja a strandon lebonyolított profi előadás volt, a helybeli Crazyk adtak elő musicalrészleteket oly módon, amelyről valóban csak szuperlatívuszokban lehet tudósítani. Túl azon, hogy az igen jóképű szólóénekesnek – aki a hangzatos Adrián nevet viseli – olyan hangja van, hogy Varga Miki fénykorában sem énekelt nála jobban, egy tökéletes összhangban előadott, kitűnően koreografált, jól összeállított, színvonalas műsort láttunk, amelyet követően a bázisra visszavonulva felzabáltuk a HeKa által szállított gyümölcstortát és a helybeli szponzoroknak köszönhetően a cukrászdában megkomponált monitor alakú csokitortát, amelyhez csatlakozott az egér is ahogy köll. Hiányoltuk ugyan a billentyűzetet és a gépet, sőt pegikénk még egy scannert is legyártatott volna, sőt még a webkameráról is szó esett – de nem akartunk túl mohónak látszani…. Innentől a társaság egyik fele vígan nótázott, másik fele a strandon kialakított parketten ropta a táncot élőzenére, harmadik fele pedig a bütykeit áztatta a gyógyvízben, az éj sötétjében – tekintve, hogy a kedvünkért nem csak nyitvatartották a strandot, hanem a medencét időnként feltöltötték melegvízzel is. Miután a helybeli dizsi bezárt, az addig ott zenehelyetttechno-ra rázók átvonultak a plázsra, ahol folytatódott a muri. Nagyjából világosban indultunk vissza szálláshelyeinkre és mintegy háromórai alvást követően frissen, fürgén, vidáman és éber érzékekkel kezdtük a vasárnapot. Most hazudtam. J

Lényeg a lényeg, a délelőtt folyamán mindenki bepréselte magát valakinek az autójába és irányt vett valamerre amerre az otthonát sejtette. Innentől írjon valaki más, mert fáradok J

2001. július 12. SZESZI