Mi az asztrológia?

Az időszámításunk kezdete előtt 2 – 3 ezer évvel már földműveléssel foglalkozó közel-keleti népek mindennapi életükben nagy hasznát vették volna egy jó naptárnak. A mezőgazdasági munkák elvégzésére legalkalmasabb időpontokat például így könnyebben tudták volna számon tartani. De naptárt készíteni nem könnyű feladat, e régi időben őseink még nem tudtak megbirkózni vele. Észrevették viszont, hogy a napszakok, és ami még fontosabb, az évszakok váltakozását a Nap járása vezérli. Rájöttek, hogy az égbolt — többek között — kalendáriumnak is használható, ha jól ismerjük az égitesteket és mozgásukat. Ezért kezdték el már igen korán a csillagászati megfigyeléseket és méréseket.

Azt azonban nem sejtették, mik valójában az égitestek. A természettudományok még nem léteztek, őseink világképe mágikus elképzeléseken alapult. Az égitesteket, mivel számunkra befolyásolhatatlanul, örökké mozognak, és legalábbis egyikük, a Nap jól észlelhetően befolyásolja a földi időjárást — isteneknek hitték. Hatásukat nemcsak az időjárás, hanem minden földi esemény irányítójának vélték. Csillagászati megfigyeléseiket eleve jóslat formájában fogalmazták meg, ilyenformán: “Ha Sziván 14. napján napfogyatkozás van és keleti szél fúj, halált okozó ellenségeskedés támad…” (Sok ezer hasonló feljegyzés közt ez is Assur-ban-apli [i.e. 668 - 626] könyvtárában maradt fenn.)

Az ókori csillagászok megfigyelték az égitestek, köztük az öt szabad szemmel látható bolygó, valamint a Nap és a Hold bonyolult mozgását az égen. Még nem találták meg ennek pontos szabályszerűségét, de nyilvánvaló volt számukra, hogy ilyen szabályszerűség létezik. Remélték, hogy ha elég sokáig figyelik az égitesteket, rájönnek, hogyan lehet mozgásukat előre jelezni. Ha pedig elég sokáig följegyzik, milyen égi jelenséggel milyen földi esemény járt együtt, akkor az égitestek útjának előrejelzésével együtt a földi események megjóslására is képessé válnak. Ez az asztrológia alapgondolata. A tudomány ókori szintjén teljesen logikus gondolat, de az azóta eltelt évszázadokban a fejlődés rég túlhaladta.

Mi a horoszkóp?

A legrégebbi időkben az asztrológusok csak uralkodók számára készítettek jövendöléseket. Ezek az ország és az uralkodó sorsára vonatkoztak; magánembernek eszébe sem jutott jóslatot kérni. A jóslatokban a Nap helyzetéből indultak ki, a többi égitestet csak másodsorban vették számításba.

Az ógörög városállamok lakói ezzel nem érték be. A görög polgár úgy vélte, neki is joga van a személyét érintő kérdésekben csillagjóshoz fordulni. Csakhogy a Nap helyzetére alapozott jóslatok itt nem váltak be: a Nap kb. egy hónapig tartózkodik egy állatövi csillagképben, és így mindenkinek, aki ugyanabban a hónapban született, ugyanazt a sorsot kellett jósolni. Ez pedig túl nyilvánvalóan ellentmond a tapasztalatnak. Ezért találták ki a ma is használatos módszert, amely lényegében mindenkinek különböző horoszkópot ad.

A horoszkóp voltaképpen az égitestek egy bizonyos pillanatban elfoglalt helyzetének vázlata. A csillagjós ebből olvassa ki jövendöléseit.

A mai asztrológus avval kezdi a horoszkóp felállítását, hogy megnézi a táblázatban, az állatöv melyik pontja kelt fel éppen abban a pillanatban, amelyre a horoszkóp készül (ez rendszerint valakinek a születése pillanata). E pont az ún. ascendens. Ennek alapján be lehet rajzolni az ekliptikát ábrázoló körön az állatövi csillagképek (pontosabban a jegyek) helyzetét a látóhatárhoz képest. Berajzolhatók a horoszkóp körét cikkekre osztó “házak” , és a bolygók helyzete is, amit szintén táblázatok könnyítenek meg. (Ezek nem a bolygók valódi égi pozícióit adják meg, mert ez az asztrológus számára fölöslegesen bonyolult lenne; őt csak a bolygók ekliptikára vetített helyzete érdekli.) Leolvashatók az úgynevezett fényszögek, vagyis a bolygók, illetve a többi lényeges pont (házcsúcsok, jegyek) közti szögek; ezek határozzák meg, hogy az egyes horoszkóp-elemek egymásra hatása jótékonynak vagy károsnak veendő-e.

Az igazi “profi” asztrológus persze mindezzel nem vesződik. Számítógépbe írja az ügyfél születésének időpontját, s a gép mindent kiszámít és megrajzol. Az igazi “művészet” szerintük a horoszkóp értékelése. (Ennek módszereivel itt nem foglalkozunk, az érdeklődő ízelítőt kaphat belőlük pl. Baktay E.: A csillagfejtés könyve c. művéből. Igaz, ezt egyes csillagjósok ma már túlhaladottnak tartják.)

A legprofibb asztrológusok nem bíznak az ügyfélben sem. Megkérdik, mikor született, de nem veszik egészen komolyan a választ. Ki tudja, hátha az ügyfél mamájának nem járt jól az órája a szüléskor, vagy talán a naptárt is elnézte? Ezért mielőtt elkészítenék a jövendölést, kérdőívet töltetnek ki az ügyféllel, amelyen minden lényegeset “be kell vallania” magáról. Ennek alapján aztán az asztrológus határozza meg a születés valódi idejét! (Egy asztrológus Luther születési idejét jó egy évvel eltolta, mert a horoszkóp így jobban “stimmelt”.) Ezt “a születési idő korrekciójá”-nak nevezik, bár az ilyen eljárás neve a tudományban “csalás”. Aztán az asztrológus közli az ügyféllel, amit “kiolvasott a horoszkópból”, az ügyfél meg csodálkozik: honnan tudta? Nem jön rá, hogy ő maga árult el magáról mindent...

Beválnak-e a jóslatok?

A legtöbb csillagjós szerint az asztrológia tudomány. Bizonyítja ezt, hogy jóslataik rendszeresen beválnak. Ezt hirdették már az ókori, középkori asztrológusok is. Különös, de ha állításuk igaz lenne, ez is ellenük bizonyítana. Ugyanis akkoriban a Naprendszer sok égitestjét még nem ismerték, s így nem is vehették figyelembe a horoszkópokban. Ha tehát azok így is beváltak, akkor e bolygóknak nincs hatása ránk. Ma pedig ezek hatásával is számolnak!

Valójában a horoszkópokból kiolvasott jóslatok egyáltalán nem “szoktak” beválni. Ha néha egy-egy horoszkóp egy részlete véletlenül beválik, nagy hírverést csapnak körülötte; a sokkal több téves jövendölést persze nem reklámozzák.

Legtöbbet arra a “bevált” horoszkópra hivatkoznak, amelyet Kepler készített Wallenstein hercegnek. Ez szerintük 100 %-ban “bejött”, ami pedig bizonyítja az asztrológia létjogosultságát. Ez a horoszkóp ma is olvasható, s ha veszi valaki a fáradságot, megállapíthatja: a szövegben 24 konkrét állítás van, és ebből összesen 5 vált be, de egyik sem akkor, amikorra Kepler jelezte. Wallenstein halála pl. akkor történt, amikorra Kepler a herceg szerencséjének felívelését jósolta. Ha a legjobban bevált jóslat ilyen, akkor milyen a többi?

Lássunk még néhányat a sok ezer téves, s így nem reklámozott jóslatból!

Iréne görög császárnő (uralk. 780 – 802) fiának, Konstantinosz hadvezérnek valamelyik asztrológus azt jósolta, hogy legyőzi a bolgárokat. Pontosan az ellenkezője történt: a hadvezért legyőzték, egész seregét megsemmisítették.

VI. Sándor pápának az asztrológusok 1495-re megjósolták a halálát. Mivel ez nem következett be, módosították jóslatukat a következő évre, majd megint — s ez így ment 1503-ig. Ekkor új horoszkópot számoltak a pápának, és még hosszú uralkodást jósoltak neki; de ő ebben az évben meghalt.

II. Henrik francia királynak Gauricus hosszú, egészséges öregséget jósolt; a király 42 éves korában lándzsaszúrástól meghalt.

Vég nélkül lehetne tovább sorolni a hasonlókat. Hogy mindez rég volt? Van rengeteg közelebbi példa is. Hans Genuit német asztrológus pl. 1981-re erős forradalmi mozgalmakat jövendölt az akkori szocialista országokra, különösen Lengyelországra vonatkozóan; de nem történt semmi. A müncheni Tony Bonin az akkori kancellárnak, Schmidtnek azt jósolta, hogy nagy sikereket fog elérni június és szeptember között; valójában ekkor a kancellár súlyos szívbántalmak miatt kórházba kényszerült. Egy harmadik asztrológus ugyanekkorra Reagan amerikai elnöknek gazdasági csodát jósolt; ekkor került Amerika recesszióba…

Hogy magyar példát is mutassak, vegyük elő egy neves (bár itt “álneves”) asztrológusunk könyvét, melyet ellenem írt (“Beszéljünk másképp az asztrológiáról”), és üssük föl a 67. lapon (Az asztrológia és a szocialista állam c. fejezet)! Ezt olvassuk itt: “Külön érdekessége az asztrológia és a szocialista állam viszonyának, hogy a jövő egy pontján mindenképpen találkozniuk kell. A Vízöntő-kor — tehát a szociális világrend — uralkodó bolygója ugyanis a Szaturnusz, és ez az uralkodó bolygója az asztrológiának is. A kettő szemléletének feltétlenül közös nevezőre kell jutnia. Ezt bizonyítja az is, hogy egyedül a szocialista állam képes — a maga központi irányítórendszerével — lehetőséget adni az asztrológia felemeléséhez…” Így jár az asztrológus, ha politizál. A könyv 1988-ban (!) jelent meg. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy többi asztrológusunknál is találnánk sok hasonló példát.

A horoszkópok beválásáról számos statisztika készült. Az utóbbi időben ezt a munkát a nagy számítógépek felhasználásával végzik. Az objektív, gondosan elvégzett vizsgálatok mindegyike az asztrológia ellen bizonyít, vagyis azt, hogy a horoszkópok általában nem szoktak beválni.

Az asztrológusok “tudománya” állítólag ősi tapasztalatokon alapul. Hogy ez mennyire igaz, azt jól mutatja, hogy rendszeresen jövendölnek világvégét. Így 1962-re, 1982-re, most 1999-ben több dátumra is, majd 2000 májusára stb. Nem zavarja őket, hogy számtalanszor jövendölték meg már a világvégét, de sosem lett igazuk. Vajon milyen tapasztalaton alapulnak e jóslataik? Ki tapasztalta és mikor, hogy “általában” milyen bolygóállások “szoktak” világvégét okozni?

Miért épp a születés…?

Az asztrológia egész alapját megingatja a kérdés: miért épp a születés időpontjára kell a horoszkópot készíteni? Hiszen az ember nem akkor “keletkezik”!

E kérdést már az ókorban is felvetették, de nem találtak rá jobb választ, mint amit a Ptolemaiosz neve alatt megjelent (ismeretlen szerzőjű) asztrológiai írások szerzője: hogy voltaképpen a fogamzás ideje a döntő, de mert azt nem ismerjük, a születés idejével számolunk. Mondanom sem kell, hogy a fogamzás idejére (bármikor történt is az) és a születésre készített horoszkóp teljesen különböző, ugyanazon embernek tehát eszerint (legalább) kétféle sorsot, jellemet lehet jósolni. A mai asztrológusok egy része a fogamzás idejére készült horoszkóp híve, és azt (ki tudja, miért) percpontosan 266 nappal a születés pillanata előttre készíti el.

Közismert, hogy az ember öröklött tulajdonságai (így pl. a születendő gyermek neme) elég nagy részben attól függnek, hogy a megtermékenyítés előtti versenyben melyik ondósejt lesz a “győztes”. Hogyan irányítják ezt a csillagok? Ha sehogy, akkor az ember tulajdonságai nem a csillagoktól függnek. Ha pedig mégis a csillagok választják ki a győztes ondósejtet, akkor ez a kiválasztás a megtermékenyítés előtt történik, tehát nemhogy nem a születés, de nem is a fogamzás időpontja a döntő…

Természetesen valójában arról van szó, hogy az élet folyamat, nincs kezdete, nincs olyan időpont, amelynek hatása egymagában döntő lenne az ember sorsára.

Ha az asztrológia tudomány lenne…

Amikor a csillagászok fölfedezték az Uránuszt és vizsgálni kezdték pályáját, különös jelenségre lettek figyelmesek. A bolygó nem úgy mozgott, ahogy Newton törvényei szerint várták. Néha sietett, máskor késett, s csak átlagban járt az előre számított pályán. A kutatók egy része arra gondolt: ismeretlen bolygó gravitációs vonzása okozza a szisztematikus hibát. Ha így van, meghatározható a zavaró égitest helye. Több kutató kiszámította ezt a helyet, s ott megtalálták az addig ismeretlen bolygót, a Neptunuszt.

Ismeretlen bolygók hatása ugyanilyen szisztematikus hibákat kellene hogy okozzon a horoszkópokban is. A Naprendszer halványabb bolygóit tehát már az ókorban fölfedezték volna, ha az asztrológia módszere tudományos volna. De nem így történt.

Egyes asztrológusok azt állítják, hogy a Plútót bizony ők fedezték fel, épp azon a módon, amit az előbb ismertettem. Ez egyszerűen nem igaz. De ha ragaszkodnak hozzá, hát rajta: a Naprendszert még ma sem ismerjük teljesen. Tessék megjelölni, hol van még ismeretlen bolygó! Ha az óriásteleszkópok vagy az űrtávcső ennek alapján megtalálja az új égitestet, akkor lehet majd vitázni az asztrológia tudományos voltáról.

Nem létező hatások

Ókori elődeink a csillagokat csillagképekbe csoportosították, hogy könnyebb legyen megjegyezni elhelyezkedésüket. De csillagképek csak képzeletünkben léteznek: egy csillagkép két csillagának általában semmivel sincs több köze egymáshoz, mint az égbolt bármely csillagainak.

Az ókor óta a Föld tengelyének lassú elmozdulása, a precesszió miatt a csillagászati koordináták alappontja, a tavaszpont helye is változik. Az asztrológia kialakulása idején a Kos csillagképbe esett, ma a Vízöntő és a Halak határán jár. Az asztrológusok azonban ma is a Kos elejére teszik, ezért az általuk használt állatövi jegyek nem azonosak az állatövi csillagképekkel. A csillagképek csak látszólag léteznek, a jegyek még látszólag sem.

A Kosról, például, egy asztrológusunk így írt: “…Csakugyan téli álmából ébred a Föld, a természet. Az eddigi mély alvást hirtelen erős mozgás váltja fel. Ember, állat, növény megtelik új erővel, termékenyítő, élesztő, serkentő erőhullámokkal. Mindenkiben új munkakedv ébred…” Szerinte nyilvánvaló, hogy a tavasz a Kos hatására érkezik meg. Ha ez igaz, akkor az állatöv csak a Föld északi félgömbjére hat, hiszen mikor nálunk a tavasz kezdődik, akkor a déli félgömbön az ősz jön és viszont.

Sok asztrológus szerint a csillagképek lényegtelenek, mert nem ezek, hanem csak a jegyek, e láthatatlan erőterek hatnak ránk. Érdekes, hogy ugyanezek az asztrológusok állítják: a világtörténelem korszakait a tavaszpontnak a csillagképek közt elfoglalt helyzete irányítja: rég elmúlt a Bika és a Kos korszaka; a kereszténységé volt az az idő, amíg a tavaszpont a Halakban járt; most a Vízöntő korszaka közeleg. De akkor a csillagképek mégis számítanak? És milyen érdekes véletlen, hogy épp akkor esett egybe a Kos jegye és a Kos csillagkép, amikor az asztrológia kialakult! (Az igazság az, hogy a Kos csillagképét akkor alkották meg, hogy az ég e részén járó Tavaszpont ne a Bika hátuljára essék a csillagtérképeken.) S vajon miért nem veszik figyelembe, hogy ma az ekliptika nem 12, hanem 13 csillagképet érint?

A horoszkópban nincs feltüntetve egyetlen valóságosan létező dolog sem. A jegyek nem léteznek, a házak sem (annyira nem, hogy maguk az asztrológusok sem értenek egyet, hogyan kell a házak csúcsát kitűzni; e sorok írója legalább ötféle módszerről tud); de még a bolygók sem ott állnak az égen, ahová a horoszkópban rajzolják. Így a fényszögek is mások, mint azok a szögek, amiket az égen mérhetnénk a valóságos égitestek látszó helyzetei közt. Ha tehát a horoszkópból valamit ki lehetne olvasni, ez azt jelentené: sorsunkat, jellemünket nem létező dolgok alakítják.

Az égitestek valódi hatásaival az asztrológus nem törődik. Sok egyéb közül most csak a naptevékenységet említsük meg! Erről a csillagjósok nem tudnak, vagy legalábbis nem veszik figyelembe horoszkópjaikban. Holott ez olyasmi, aminek csakugyan van ránk hatása, ha nem is olyan, amitől jellemünk vagy sorsunk függene. Hogy pontosan milyen ez a hatás, az ma kutatás tárgya. E kutatást nem asztrológusok végzik.

A horoszkóp káros az egészségre!

A tudomány képviselői nem azért támadják az asztrológiát, mert féltékenyek rá, hanem mert az asztrológia kártékony babona. Szerinte a józan ész helyett a csillagok adnak választ életünk sorskérdéseire. Ez pedig nem igaz! Aki problémájával a megfelelő szakember helyett asztrológushoz fordul, nagy valószínűséggel rossz tanácsot kap. Ennek súlyos következményei lehetnek.

A csillagjósok nem ingyen dolgoznak. Használhatatlan tanácsaikért nagy pénzeket kérnek ügyfeleiktől. Ezzel sem elhanyagolható kárt okoznak.

Az asztrológusok egészségügyi tanácsokat is mernek adni. Tudok olyan esetekről, amikor ez életveszélyt okozott, s csak a szerencsének köszönhető, hogy az érintett személyt nem érte súlyosabb egészségkárosodás. De vállalkoznak arra is, hogy pszichológiai vagy gazdasági tanácsokat adjanak, sőt bűnügyekben a nyomozás segítségére legyenek “tudományukkal”. Reméljük, nincs olyan hatóság, amely elfogadná tanácsaikat!

Hazudnak-e hát a csillagok?

Attól függ, mit kérdezünk tőlük. Ha olyasmit, amihez nincs közük — pl. hogy lesz-e szerencsénk a szerelemben, vagy hogy melyik nap kezdjünk vállalkozásba —, akkor válaszuk éppoly értelmetlen lesz, mint a kérdés volt.

De ha azt kérdezzük: hogyan és miért mozognak, milyen messze vannak, miből vannak, mekkora a hőmérsékletük, hogyan és mikor keletkeztek, s hogyan fognak elpusztulni: erre már értelmes választ tudnak adni. E válaszok nagyon fontosak számunkra, hétköznapi életünket is segíthetik. Amint azt már ókori őseink is tudták.