Bertolt Brecht

Védekezés az erőszak ellen

Amikor Keuner úr, a gondolkodó, egy teremben sokak előtt hitet tett az Erőszak ellen, észrevette, hogy az emberek visszahúzódnak tőle, és otthagyják. Körülnézett, és látta, hogy a háta mögött — az Erőszak áll.

— Miről beszéltél? — kérdezte tőle az Erőszak.

— Hitet tettem az Erőszak mellett — válaszolta Keuner úr.

Midőn Keuner úr távozott, tanítványai számon kérték a gerincét. Keuner úr így felelt nekik:

— A gerincem nem arra való, hogy összetörjék. Éppen nekem kell feltétlenül túlélnem az erőszakot.

És elmesélte a következő históriát:

Egge úr lakásába, aki megtanult nemet mondani, az illegalitás idején beállított egy ügynök, és bemutatott egy igazolványt, amelyet a város leigázói nevében állítottak ki, azzal a tartalommal, hogy bármelyik lakásba beteszi a lábát, az máris az övé; valamint jár neki bármilyen ennivaló, amit megkíván; továbbá szolgálnia kell őt bárkinek, akire ránéz.

Az ügynök letelepedett egy székre, ennivalót követelt, megmosakodott, lefeküdt, és elalvás előtt, falnak fordított arccal megkérdezte:

— Fogsz-e szolgálni engem?

Egge úr betakarta őt egy takaróval, elhessegette a legyeket, őrizte az álmát, és mint ezen a napon, ugyanúgy engedelmeskedett neki hét éven át. De bármit művelt is a kedvéért, egyvalamitől mindig gondosan őrizkedett: attól, hogy szóljon egy szót. Amikor a hét esztendő letelt, az ügynök, aki kövérre dagadt a töméntelen ennivalótól, alvástól meg parancsolgatástól, meghalt. Egge úr ekkor betekerte a pocsékká tett takaróba, kivonszolta a házából, lesúrolta a fekhelyet, kimeszelte a falakat, fellélegzett és válaszolt:

— Nem.

(Brecht: Julius Caesar úr üzletei… Európa Könyvkiadó, 1976, 355-356. o.)