Húszéves koromban már tudtam magamról: valami hivatásom van ezen a világon. Ahogy magamnak megfogalmaztam: föl kell törni a diót! Föl akartam törni a diót. A dió: az igazság. Az igazság ott van belül, és nekem meg kell ismernem. Az a hivatásom, hogy föltörjem a diót, megnézzem, mi van belül. Mi a lényege az ügynek, amit világnak, életnek, embernek neveznek, és megismerjem a lét lényegét. Úgy hittem: az a hivatásom, hogy filozófiát műveljek, és lényeges dolgokat lássak meg benne. Azóta semmivel sem lettem jobb filozófus, csak többet tudok. Ez nem lényeges, hiszen ma már azt is tudom, hogy nem tudok semmit. Abba az időbe sikerült beleszületnem, amikor nem törünk fel diókat. Akkor még csak a régi filozófiát ismertem: Arisztotelészt, Kantot, a diótörő korszak filozófusait. De ebben a világban, amit posztmodernnek nevezünk, nincsenek feltörendő diók. Lassan jöttem rá erre. Mi már csak értelmezünk. Mi már nem tudunk magához a dologhoz fordulni, csak régi szerzők vérével gazdagítjuk vérszegény ereinket, tehát vérátömlesztést hajtunk végre magunkon. A mai világ nem teszi lehetővé, hogy rendszereket alkossunk, ezt a filozófusok ma úgy mondják: vége a metafizikának, vége a rendszernek. Rendszer helyett van gondolkodás. Mire sok mindent megtanultam, sok mindent megértettem, és körülnéztem, rájöttem: nincs dió, amit föltörhetünk.

De húszévesen azt hittem, hogy diót törünk föl. Rendszert akartam építeni. Marxistaként azt hittem: az eredeti Marxhoz visszatérve kapom meg azokat az alapokat, amelyekre föl lehet építeni egy rendszert. Később az egyik alapot a másik után vettem ki az építményemből, és helyettesítettem másikkal. Mindig szerettem volna egészet alkotni. Kiveszek valamit a régi marxizmusból, és mással helyettesítem. Olyan ez, mint Thézeusz hajója, ami már nem ugyanaz, mert minden alkatrészét kicserélték, de végül is még mindig tart a folyamatosság, mert Thézeusz hajója. Történetfilozófiám írása közben (...) feladtam a nagy elbeszélést, a régi hagyományos, tradicionális, progresszivista történetfilozófiát. Rájöttem, itt nemcsak arról van szó, hogy Marx rossz, s mással kell helyettesíteni, amit itt vagy ott mond. Nemcsak Marx, hanem az egész projektum nem működik. Ezt mások is észrevették mellettem, előttem... Ezt mindenki maga fedezi fel. Húszéves koromban tudtam, hogy diót kell föltörni, és ebből a szempontból még ma is ezt csinálom, hiszen az a felismerés, hogy nem lehet a diót föltörni, még a dió föltöréséhez tartozik.

Heller Ágnes: Bicikliző majom (élet- és korrajz), Múlt és Jövő Könyvek, Budapest, 1998